Banksúlyeltolódás

Biharnagybajom, kora este, egy fullasztó nap után. A helyi takarékszövetkezet még éppen nyitva tart, amikor bejárata elé gördül egy márkás traktor. A gazda húsz perccel később távozik a szövetkezet fiókjából, arcán széles mosollyal. Nem csoda, hiszen az unióban piacra dobott búzájáért kapott euróját nem a korábban megszokott 3,5 százalékos kamatozású bankbetétbe helyezte, hanem az elé tárt 10–15 luxemburgi bejegyzésű nemzetközi befektetési alap valamelyikébe. Ez az elsőre mesébe illő eset akár rendszeressé is válhat: a nyár derekától ugyanis nemcsak képzeletbeli gazdánk, de a további 900 ezer takarékszövetkezeti ügyfél is elmélyedhet a luxemburgi alapok rejtelmeiben. Kérdés persze, lesz-e rá igényük. S hogy miért pont most érkeznek ezek a külföldi alapok? Az előzményekért egy évet kell visszaugranunk az időben.

Rajzok: Eck Imre Gábor

A tavalyi nyár ugyanis arról emlékezetes, hogy szinte minden pénzügyi intézmény gyorsasági futamban próbálta lehalászni a szeptemberben bevezetett kamatadó elől menekülő betétesek tömegeit. A nagy hajrá augusztusra csúcsosodott ki, a vakáció utolsó hónapjában a strandokon is az adómentes ajánlatok recsegtek a hangfalakból. Az őrült futamnak meg is lett az eredménye. A jegybank statisztikái szerint egyetlen hónap alatt 533 milliárd forintot vontak ki a banki ügyfelek a folyószámláikról és az éven belüli betéteikből, és csoportosították részben befektetési alapokba, illetve hosszabb futamidejű bankbetétekbe. Becslések szerint milliárdos tételek bújtak elő a „párnahuzatokból” is, amit a bankok és alapkezelők mellett a biztosítók is igyekeztek lefölözni. Taroltak a unit-linked típusú, azaz a befektetéshez kötött biztosítási termékek, amelyek kellő rugalmasság mellett csábították legális kamatadó-elkerülésre az ügyfeleket. Hogy ebben az időben pontosan hány tízmilliárd forintnyi megtakarítás vándorolt a biztosítók kasszájába, azt nem lehet tudni, de az mindenképpen jelzésértékű, hogy a 2006-os év volt az első, amikor is az életbiztosítások díjbevétele (407 milliárd forint) meghaladta a nem-életbiztosításokét (389 milliárd).

MENETRENDSZERŰ ROHAM. Könnyen lehet, hogy a tavalyit közelítő hisztéria ez év nyarán – sőt, egyre erőtlenebbül ugyan, de az elkövetkező évek augusztusában – is kitör. A 2006 nyarán megmozdított pénzek nagy részét ugyanis egyéves futamidőre helyezték biztonságba a betétesek, így a most – még utoljára – adómentesen felszabaduló pénzeknek új fialtatási mód dukál. Hatalmas összegről van szó: a banki számítások szerint legalább 1100–1200 milliárd forintról. Ez nagyjából a központi költségvetés kilenc havi hiányával egyenlő, és tízszer annyi, mint amennyit a jelenlegi minisztériumi és kormányépületek eladásából remél a kabinet. Márpedig borítékolható, hogy ennyi pénzért elkerülhetetlenül megindul az újabb versenyfutás. Egyelőre – a konkurensek előtti szokásos titkolózás okán – még viszonylagos csend honol, de a színfalak mögött bőszen folyik a termékfejlesztés. Információink szerint több banknál is szabadságstopot rendeltek el annak érdekében, hogy a lehető legfelkészültebben indulhassanak az ügyfélpénzekért vívott csatába.

CSÁBÍTÁS. Az biztos, hogy akciós bankbetétekből nem lesz hiány, mint ahogyan a már jól bevezetett hibrid termékekből sem. Ezeknél az ügyfél pénzének egy része bankbetétbe, másik része általában garantált befektetési alapba vagy éppen életbiztosításba kerül. A hibrid vagy kombinált betéti akciók sajátossága, hogy viszonylag magas kamatajánlatokkal szemrebbenés nélkül behúzzák az ügyfeleket a konstrukcióba, ám a csábítás legfeljebb néhány hónapig tart. Az első 1–3 hónap után drámaian megrövidül a kamat lába, esetenként egy komolyabb „amputáción” esik át, emiatt érdemes a harsogó hirdetéseken túl is tekinteni. Hogy csak egy konkrét példát említsünk: az IEB Hozamteremtő megtakarításánál az évi 13 százalékos kamat az első akciós hónap letelte után 6 százalékosra zsugorodik. Ám az arányok máshol sem jobbak. Erre nem árt előre felkészülni, ha ugyanis a betétes menet közben csap a homlokára, akkor már legfeljebb komoly veszteségek árán tudja likvidálni a befektetését.

A nyár eleji dömping és a júliusi szusszanás után várhatóan újabb hulláma érkezik a tőke- és/vagy hozamgaranciás befektetési alapoknak is augusztus tájékán. Van olyan bankcsoport (K&H), ahol már most is folyamatosak a kibocsátások, és van ahol éppen a nyár végén állnak rá a „sorozatgyártásra”. Ez utóbbi körbe tartozik az OTP is, amely a tavalyi kamatadós mizéria során kissé későn ébredt, alapkezelője gálánsan átengedte piaci részesedésének 10 százalékát a konkurenciának, a lakossági bankbetétek terén pedig 2,6 százalékponttal apadt a dominanciája az év egészében. Mindezek után nem lenne meglepő, ha a pénzintézet az idén – ahogyan azt Csányi Sándor elnök-vezérigazgató február 14-én tartott sajtótájékoztatóján, egyfajta Valentin-napi üzenetként értésére is adta a versenytársaknak – törleszteni szeretne. Mindeközben viszont nyilván a többiek sem csak saját ügyfélkörük megtartásán munkálkodnak.

Az üldözőboly nagyobb tagjai közül egyszerre három új konstrukcióval – egy-egy forintos, eurós, illetve dolláros befektetési lehetőséggel – rukkol elő augusztusban az MKB Bank. Ákos Tamás ügyvezető igazgatótól azt is megtudtuk, hogy a nyár végén egy kötvénykibocsátásra is készülnek. A garantált alapok mellett – vagy helyett – ugyanis egyre többen a strukturált kötvények felé fordulnak, mondván, azokat gyorsabban és olcsóbban létre lehet hozni, mint egy alapot, és magasabb profitrátával lehet velük a piacra lépni, hiszen a banknak nem kell osztoznia még egy alapkezelővel is a marzson. A konstrukció egyébként nagyon hasonlít a már népszerű garantált alapokéhoz: az ügyfelek által összedobott induló tőke 80–90 százalékát bankbetétbe helyezik, ezzel garantálják a pénzek és az esetlegesen beígért hozam visszafizetését, miközben a tőke 10–20 százalékából opciókat vesznek. Ez utóbbiból adódhat az extra hozam, az opciók mögött ugyanis különböző részvény-, ingatlan- vagy nyersanyagpiacok állnak, amelyek a jellemzően 2–5 éves futamidő alatt akár egészen jól is „tejelhetnek”. Ehhez persze itt is több évre le kell tudni mondani a pénzünkről, mert menet közben kiszállni – akárcsak a garantált alapokból – nem éppen kifizetődő. „A kötvényeket ugyanis a tőzsdére sem vezetik be, ellentétben a zárt végű alapok jegyeivel, cserébe időnként – mondjuk minden hónap utolsó szerdáján – kinyitják a kapukat” – magyarázza Mozol Péter, a most szintén ilyen konstrukcióval előálló UniCredit Bank főosztályvezetője. Ilyenkor az aktuális eszközértéken – merthogy azt itt is naponta kiszámítják – kivonható a befektetés egy része vagy akár az egésze. Ez esetben viszont azzal kell számolni, hogy a névértéknél néhány százalékkal kevesebb pénz üti a markunkat – miután a garanciális elemek és a remélt extra hozam csak a teljes futamidőre vonatkoznak –, de a garantált alapok jegyeit is tipikusan 5–10 százalékos diszkonttal lehet idő előtt visszaváltani.

Ha valakinek mindez túl bonyolult, vagy számára nem vállalható a túl nagy kötöttség, akkor sem kell elszomorodnia. Körbenézhet például a nyílt végű befektetési alapok piacán, ahol szintén vannak újszerű termékek. Sőt, olyan megoldások is, amelyek a bankok, alapkezelők és biztosítók aktív együttműködésére alapulnak, még akkor is, ha ehhez egyébként a versenytársakkal való összefogásra van szükség. A közös innováció egyik példája a bevezetőben említett takarékszövetkezeti kínálatbővítés. Az ING Bank ugyanis a közelmúltban többekkel megállapodást kötött: a takarékszövetkezetek mellett a Raiffeisen, a CIB, az Erste és a Citibank is kínálja az egyébként konkurens pénzügyi multi – adózási okok miatt Luxemburgban regisztrált – alapjait. Ezekből a folyamatos fejlesztések révén mostanra durván hatvan különböző jegyezhető. A választás nem könnyű: a kínai, japán vagy latin-amerikai cégekbe fektető alapoktól kezdve a nyersanyagokba, a világmárkákba, a telekommunikációs ágazatba, az egészségügybe vagy a pénzügyi szektorba invesztálókon keresztül gyakorlatilag a világ minden instrumentuma elérhető a magyar kisbefektető számára. Ehhez nem kell feltétlenül átböngészni a teljes dokumentációt (a 80–100 oldalas grafikon- és ábratenger gyakorlott szemeknek is riasztó), elég, ha az ügyfél választ egyet a felkínált – egyenként 4–5 alapot gyűjtő – modellportfóliók közül, amelyek között akad igen kockázatosnak mondott, közepes rizikójú és kellően biztonságos is.

KOMBINÁLTAN. „A kínálat a közeljövőben tovább bővül” – vetíti előre Benczédi Balázs, az ING Investment Management vezérigazgatója. Szeptemberben például két új alapot indítanak, az egyik egy szokatlanul alacsony kockázatú ázsiai alap lesz – miután önmagában már ez sem ellentmondás. Bár a hazai piacon az ázsiai befektetések igencsak „bevállalósnak” tűnnek, azért a Távol-Keleten is vannak konzervatív papírok, afféle kínai áramszolgáltató-részvények jó magas osztalékhozammal. A másik újdonság a globális klímaváltozást lovagolja majd meg, ám ezzel nem lesz egyedül a piacon. A jelenség ugyanis az Aegont is megmozgatta, a cég júliusban dobja piacra Climate Change eszközalapját, benne olyan társaságok részvényeivel, amelyek mindegyike hasznot húz a globális felmelegedésből, például környezetgazdálkodással, energiahatékonysággal, vagy alternatív erőforrások hasznosításával foglalkozik. Kicsit hasonló a K&H Alapkezelő hamarosan debütáló ökoalapja is, amely a környezetvédelemmel foglalkozó társaságok részvényeivel próbál új ügyfeleket nyerni.

Jóllehet, nem érdemes túldimenzionálni a kamatadó hatását, de az eddig sorolt befektetési formák mindegyikére igaz, hogy a tulajdonosaik immáron nem bújhatnak ki a 20 százalékos teher alól. Az egyetlen kerülőút tulajdonképpen az életbiztosítá-
sok révén kínálkozik. Ehhez persze legalább tíz évre el kell köteleznünk magunkat, ám az utóbbi évek unit-linked boomját látva bőven akadnak, akiket ez nem riaszt. (Tegyük hozzá, ha az erről szóló döntés megfontolt, akkor „társadalmi szinten” igencsak kedvező, hogy az efféle hosszú távú megtakarításokba mind több pénz áramlik.)

A befektetésekhez kötött biztosításoknál is érződik az innovációs késztetés: a „mezei” változatok mellett ma már az újabb generáció csírái látszanak kibontakozni. Az újhullámot a garantált hozamú unit linked biztosítás képviseli, mely ötlet a tengerentúlról kezd beszivárogni, egyelőre az ING Euró Perspektíva nevű módozatán keresztül. Az Egyesült Államokban az új szerződések 89 százaléka már ebbe a típusba sorolható, és a koncepció nálunk is slágergyanúsnak tűnik. Az utóbbi évek két hazai sikertermékének, a garantált befektetési alapnak és a unit-linked biztosításnak az ötvözetéről van ugyanis szó, praktikusan arról, hogy a befektetők úgy kapnak tőzsdézési játszóteret, hogy közben kizárják számukra a bukás lehetőségét. Az 5–10–15 éves biztosítás mögött ugyanis öt eszközalap áll, amelyek között a futamidő alatt bármikor kedvére ugrándozhat az ügyfél, miközben tőkevédettséget élvez, sőt akkora hozamot is garantálnak a számára, hogy a legalább 5000 eurós (1,25 millió forintos) befektetés reálértéken maradhasson. (Tizenöt éves futamidő esetében például euróban számítva 45 százalékos a garantált hozam mértéke.) A történet további szépsége, hogy adózási szempontból biztosításról és nem befektetési alapról van szó, s mint ilyen, kamatadómentes a befektetés. Sőt, ha a tízéves lejáratot valóban ki tudja várni a szerződő, akkor nyugodt szívvel teheti zsebre minden évben az életbiztosítások után járó szokásos szja-visszatérítést is, ami akár 100 ezer forint is lehet.

TISZTÁN LÁTNAK? Gyakori kritika, hogy mindezért cserébe a biztosításoknál jóval magasabbak a költségek, mint mondjuk egy befektetési alapnál. S noha ez az összehasonlítás nem feltétlenül állja meg a helyét (egy biztosítást soha nem lehet pusztán befektetési alternatívaként értékelni), az biztos, hogy nehezebben átláthatók az efféle konstrukciók. Ettől még érezhetően van rájuk kereslet, így nem véletlen, hogy a Magyarországon már kilenc hónapja saját bankkal rendelkező Allianz szintén kombinál. Az egyik legújabb termékük egy 2 hónapos lekötött bankbetétet ötvöz unit-linked biztosítással, de a sávos kamatozású, úgynevezett megtakarítási számlájuk is tartalmaz egy díjmentes kockázati életbiztosítást. Ezt az utat járja a honi piacon nagy biztosítási múlttal nem rendelkező Volksbank is: 2 hónapos betéti akciója mellé klasszikus vegyes életbiztosításba vezeti az ügyfeleit.

A legújabb ajánlatok tehát egyre komplexebbek, a kérdés csak az, mennyire látnak tisztán az üzletkötők, és főképp az ügyfelek. Azt ugyanis már számos tanulmány – legutóbb a Magyar Nemzeti Bank kutatása – kimutatta, hogy a bankolók tájékozottsága döbbenetesen alacsony. Egy részük számára az is meglepő, hogy bankkártyájukra nem „csak úgy”, hanem éppenséggel a saját számlájukról kerül az elkölthető pénz, többségük pedig a bankbetétet és a befektetési alapot is nehezen különbözteti meg egymástól, nemhogy „fogná” az újabb és újabb kombinált konstrukciók lényegét. Félő, hogy egyelőre biharnagybajomi gazdánk igényei sem olyan szofisztikáltak, mint ahogy azt bankjának szakértői feltételezik. Abban pedig csak bízni lehet, hogy az egy-két hónapra kiemelkedő kamatot kínáló hibrid konstrukcióba a hirdetésekben villódzó 12-es, 13-as számok láttán az ügyfelek döntő része úgy ugrik bele, hogy tisztában van a kamat gyors lekonyulásával.