Gazdaság

Molra megy a játék

Látványosan növelte részesedését az OMV a Molban; a magyar olajcég saját­részvény-vásárlással igyekszik védekezni a felvásárlás ellen.

Beindult a harc a Molért, ami kiegészülve az olajcég pánikszerű védekezési reakciójaként értelmezhető sajátrészvény-vásárlásával, mintegy 25 százalékkal hajtotta fel a részvény tőzsdei árfolyamát egy hét alatt. Lapzártánkkor a kurzus átlépte a 30 ezer forintot, amit az elemzők jó esetben is csak évek múlva tartottak reálisnak. Egy efféle harc során azonban elvétve van csak szerepük a fundamentumoknak: lehet ugyan számolgatni, hogy mekkora felvásárlási prémium indokolt az árfolyamban, de a lényeg az: ameddig kellenek a papírok az érintetteknek, addig magas marad a kurzus.


Molra megy a játék 1

RÉGIÓS VETÉLKEDÉS. Miközben az elmúlt években folyamatosan arról lehetett hallani, hogy orosz cégek céltáblájává vált a Mol, a friss történések arra utalnak: a magyar és az osztrák olajcég játszmájáról van szó. A Mol oldaláról nézve egyértelműnek tűnik a helyzet: a cég védekezik, s ahogy már eddig is, továbbra is minden eszközt meg kíván ragadni függetlensége megőrzésére, stratégiája folytatására. Az OMV stratégiája már nem ilyen egyértelmű. A társaság vezérigazgatója ugyan hétfőn körbenyilatkozta a magyar médiát, de a lényegi kérdésekre nem felelt. Annyit lehet tudni, hogy stratégiai partnerséget ajánl a magyar cégnek, ami a virágnyelvet lefordítva általában azt jelenti: fel akarja vásárolni. (Hasonló szóhasználattal élt anno a Mol is a Slovnaft irányában, majd meg is szerezte a szlovák vállalatot.) Ebben van is ráció: Mol és az OMV régóta versenyez egymással a régióban, s amikor kettejük párharcában a Mol előnyt szerzett a Slovnaft-akvizícióval, az OMV a jóval nagyobb Petrom megszerzésével vágott vissza. A Molé lett ugyan a horvát INA kisebbségi pakettje, de ezzel együtt az OMV jóval nagyobb társaság: piaci értéke még a múlt héten is másfélszerese volt a Molénak. Ráadásul az osztrák cég tulajdonosi struktúrájának köszönhetően szinte teljesen védett egy ellenséges felvásárlástól, miközben a Mol szinte vonzza a felvásárlókat. (Utólag bizonyára többen is felteszik majd a kérdést, hogy helyes volt-e a magyar államnak teljes egészében kiszállnia a Molból, hiszen az OMV védettségét nagyrészt a 31,5 százalékos állami tulajdon biztosítja – de ez egy másik történet.)

A legfontosabb kérdések

1. Az eddigi 10 százalék mellé az OMV miért vett a Mol-részvényekből újabb 8,6 százalékot, ha nem szavazhat velük?
2. Mi lesz az OMV következő lépése; elmegy-e az osztrák cég a 33 százalékos tulajdonig?
3. Mi lesz Megdet Rahimkulov következő lépése; tovább vásárol-e, s ha igen, hová adja tovább a Mol-papírjait?

A Mol már régóta törekszik arra, hogy kialakítsa felvásárlás elleni védelmét. A részvények közel negyede „baráti kezekben” van, s egy tulajdonos sem szavazhat 10 százaléknál nagyobb pakettel, bármekkora részesedésre tett is szert. Nem véletlen, hogy az OMV eddig csak 10 százalékig emelte részesedését. Most viszont a korlátozás ellenére megtette, amivel – egy külföldi elemző szóhasználatával élve – átlépte a Rubicont. S innentől jönnek a kérdőjelek. A legfontosabb kérdés, hogy miért vett újabb 8,6 százalékot, ha nem szavazhat vele? A hivatalos kommunikáció szerint azért, mert jó lesz az a pakett egyszer, majd ha beindul a konszolidációs hullám. Elemzők szerint azonban ez igen sovány indoklás, ilyen céllal nem szokás 1 milliárd eurót elkölteni.

Valószínű, hogy az OMV-nél készen áll a terv a továbbiakra. Erre utal az is, hogy a Mol sem ül kényelmesen meglévő védelmi vonalai mögött, hanem éjt nappallá téve építi az újabb bástyákat. Egy tőzsdenappal az OMV bejelentését megelőzően a magyar társaság már közhírré tette, hogy kölcsönadja az OTP Banknak saját részvényeit, hogy újabbakat vásárolhasson. Erre azért volt szükség, mert a törvények 10 százalékban korlátozzák a sajátrészvény-tulajdonlást. A Mol eddig is ügyesen megtalálta azokat a megoldásokat, hogy e szabály ellenére miként tudja egyre több részvényét kontrollálni, így e megoldás sem okozott meglepetést. Még úgy sem, hogy a felvásárlás elleni védekezést a cég nem ismerte el: részvényeinek begyűjtését azzal indokolta, hogy akvizíciók hiányában szükség van a tőkeszerkezet módosítására.

A következő hetek nagy kérdése tehát az, mi lesz az OMV következő lépése. Azzal, hogy a Mol határozottan visszautasította az osztrák társaság közeledését, a labda újra az OMV térfelén pattog. A piacon azt latolgatják, hogy elmegy-e a cég a 33 százalékos tulajdonig, ami után nyilvános vételi ajánlatot kell tennie. A Mol-papírok mintegy fele még mindig külföldi pénzügyi befektetők kezében van, akik vélhetően elgondolkodnának, ha egy bőven 30 ezer fölötti részvényenkénti ajánlattal szembesülnének.


Molra megy a játék 2

Az is érdekes kérdés, mi lesz Megdet Rahimkulov következő lépése. A leggazdagabb Magyarországon élő üzletember volt az, aki az elmúlt hetekben felhajtotta a Mol árfolyamát azzal, hogy több mint 6 százaléknyi pakettet vásárolt össze. Most viszont továbbadta az egészet az OMV-nek – nagyrészt ezzel a csomaggal növelte részesedését az osztrák vállalat. E hét elején azonban újra a legnagyobb vevők között volt a Mol piacán a Rahimkulov által birtokolt Általános Értékforgalmi Bank, brókerek szerint pedig emellett maga a Mol vette szinte ész nélkül, majd’ 30 ezres limittel a saját papírjait.

TALÁLGATÁSOK. Akadnak olyan vélekedések, hogy Rahimkulov simán az OMV-nek dolgozik most, mások szerint viszont korántsem biztos még, hogy elhalt az orosz szál. Noha az OMV vezére határozottan cáfolta, hogy összefüggés lett a Gazprommal a közelmúltban bejelentett együttműködése és a Mol-vásárlás között, tartják magukat azok az összeesküvés-elméletek is, miszerint az osztrák cég az orosz óriással egyeztetve cselekszik, s így osztotta le a Mollal kapcsolatos lapokat. Ezzel éppen ellentétes verziót is lehet viszont hallani: e szerint az OMV pontosan attól való félelmében vásárolt be, hogy a Mol orosz befolyás alá kerül, amivel sokkal keményebb versenytárssá avanzsálna. Ezen elmélet hívei szerint sokatmondó szám, hogy ha a Mol kihasználja a sajátrészvény-vásárlásra rendelkezésére álló keretet, a magyar és az osztrák cég súlya együttesen átlépi az 50 százalékot.

A következő hetekben tehát kiderülhet, elmegy-e az ajánlatig az OMV. Azt viszont már ma is tudjuk: Megdet Rahimkulov nem feltétlenül néhány éves időtávon gondolkodik befektetéseinél – méghozzá 50 százalékos hozamcéllal, ahogy eddig kommunikálta. Kiszáll ő egy-két hónap után is, ha ennyi idő alatt 20 százalék felett lehet kaszálni. Elsőségét a magyarországi leggazdagabbak listájának élén semmi sem veszélyezteti, sőt, az üldözőboly az idén kissé leszakadni látszik.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik