Ha külföldi részvényre vágysz, külföldön nyiss számlát – ez volt az a jó tanács, amit az elmúlt években adtak a tapasztalt spekulánsok azon érdeklődőknek, akik kicsinek érezték az itthoni tőzsde kínálatát. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a költségek tekintetében a hazai brókercégek nem tudták – igaz, nem is nagyon akarták – felvenni a versenyt a kinti szolgáltatókkal. Miért is tették volna? Hiába volt a jelentős költségkülönbség, a külföldi részvényeket vásárló hazai befektetők zöme megmaradt magyar brókercégénél.
BIZALMATLANOK. Az ok meglehetősen prózai és csak részben kapcsolódik a tőzsdéhez. Az internet elterjedtsége nemcsak uniós, de régiós összehasonlításban is alacsony Magyarországon, pénzügyek intézésére pedig még azok többsége sem vállalkozik a neten, akik egyébként szívesen szörfölnek és leveleznek a hálón. Márpedig a külföldiek olcsósága csak akkor látványos, ha a kinti diszkontbrókereket és a magyar hagyományos cégeket hasonlítjuk össze. Amire persze könnyedén rá lehet sütni, hogy az egyik alma, a másik pedig körte. Egyetlen probléma, hogy sokáig nem volt lehetőség másféle összevetésre. Külföldi részvénykereskedést ugyanis magyar diszkontbróker sokáig egyáltalán nem kínált, a hagyományos külhoni brókercég pedig a legkevésbé sem vonzó a hazai befektetők számára: nem elég, hogy drága, még magyarul sem tud.
Az internet iránti bizalom mellett épp a nyelvkérdés volt az, ami nagyban befolyásolta, hogy az érdeklődő befektető bevállalta-e a külföldi diszkontbrókert, vagy maradt hazai szolgáltatójánál. Noha a netbrókerek nyelvezete nem túl bonyolult, a külföldi ügyintézéstől való félelem visszatarthatott olyan befektetőket, akik amúgy sokallták a hazaiak jutalékait. Persze olyanok is akadtak, akik kitűnő nyelvtudásuk ellenére sem próbálkoztak külföldön, egész egyszerűen a jól bejáratott itthoni brókerkapcsolat okán. Egy diszkontbrókernél általában nincs kivel megbeszélni a stratégiát, aki viszont úgy érzi, hogy régi kereskedője folyamatosan hasznos tanácsokkal, tippekkel, ötletekkel látja el, ezt hajlandó is a magasabb jutalékokban megfizetni. Márpedig ez a bizonyos tarifakülönbség tetemesnek mondható. Noha a törzsügyfelek jelentős kedvezményeket élveznek, a minimális díjból ritkán és csak vastag bukszával lehet alkudni a külföldi papírokkal foglalkozó magyar brókercégeknél. A 0,5 százalékos, de minimum 5-10 ezer forintos díj szinte jónak mondható, a listaárat inkább a 0,8-1,0 százalék (minimum 10-15 ezer forint) jelenti. Eközben Amerikában a 10 dolláros kötésenkénti jutalék már drágának számít, s Európában is meg lehet úszni egy kötést 15-20 euróból. Az online brókereknél ráadásul általában alapszolgáltatás a valós idejű árfolyam-információ, ami nélkül igen nehézkes a tőzsdézés.
Az egyáltalán nem meglepő, hogy a külföldi részvények iránti kereslet és a BUX változása között fordított arányosság fedezhető fel. A magyar piac 2001-2002-es szenvedése idején haraptak rá a befektetők nagyobb számban a külföldi papírokra. Az indexek ugyan kint is estek (jobban is a BUX-nál), de a hatalmas kínálatban könnyen lehetett találni a piaci trend alakulásától független, vagy éppen azzal szemben mozgó kedvenceket. Négy évvel ezelőtt több magyar brókercég is megpendítette, hogy online is elérhetővé kívánják tenni a külföldi részvényeket. Ebből aztán valószínűleg azért nem lett szinte semmi, mert a budapesti fellendülés beindulásával az érdeklődés újra a hazai papírok felé fordult. A „szinte” szó használatát az egyetlen fecske indokolja, ugyanis az Inter-Európa Bank eBoker rendszerén elérhetővé váltak a külföldi papírok. Igaz, ez nem azt jelenti, hogy a megbízás azonnal a külföldi tőzsde kereskedési rendszerébe kerül, csupán a magyar brókerhez, aki továbbítja azt. Viszont kicsit olcsóbb a hagyományos telefonos megbízásnál.
Fehér hollók
Évről évre növekvő számú brókercég kínál ugyan online megbízásadást a budapesti részvénypiacra (beszállt a piacvezető Erste is), de olyan, amely csak és kizárólag a neten dolgozik, mindmáig egy működik a piacon. A befektetők szinte hálásak is lehetnek az Equitas Brokernek azért, hogy közvetlen konkurencia híján is igen alacsony díjakkal dolgozik, az árfolyamérték 0,25 százalékát kéri kötésenként. A most érkezett Fio úgy döntött, külföldre koncentrál ugyan, de mégsem jöhet Magyarországra anélkül, hogy itteni papírokat ne kínáljon. Ezért megállapodott egy helyi céggel, a ConCorde-dal, amelyen keresztül a BÉT-megbízásokat teljesíti.
Amerikai piacot magyar „villanybrókerrel” 7,95-14,95 dollárért még soha nem lehetett elérni, sőt a duplájáért sem nagyon. A 0,15 százalékos, de minimum 9,95 eurós németországi (XETRA) jutalék is szinte alulmúlhatatlan, ráadásként megnyílik a magyar befektetők előtt a cseh tőzsde elérése is. Ugyanakkor a saját brókerről, vagy tanácsadóról sem kell lemondani. Két euró pluszpénzért telefonon is adható megbízás. Ráadásul 15 percig ingyenesen ad befektetési tanácsot a brókerünk – igaz, ha arra kérjük, hogy ennél többet szeretnénk, akkor negyedóránként 2180, illetve 2610 forintot le kell szurkolnunk (attól függően, hogy telefonon vagy személyesen raboljuk a szakértő idejét).
Úgy tűnik tehát, hogy a Fio megpróbál elébe menni az eseményeknek. Az ugyanis nagy bizonyossággal prognosztizálható, hogy ha véget ér az emelkedő ciklus a pesti parketten, a befektetők ismét a külföld felé fordulnak majd. Arról viszont a hazai szakértők véleménye is megoszlik, hogy a hat éve tartó visszaesés után mikor kezd el végre nőni a lakosság részvényvásárlási hajlandósága, kockázatvállalási kedve. Az valószínű, hogy egy új generáció megjelenésével többek számára válik vonzóvá a tőzsdei befektetés, de csak erre alapozva nem biztos, hogy gazdaságilag racionális a Fio megjelenése. A legfőbb konkurens, az IEB mindenesetre nem aggódik. Starcz Ákos eBroker üzletágvezető szerint a befektetői érdeklődés ma nem jelentős a külföldi papírok iránt. Az ő kereskedési rendszerüket mintegy 4 ezer befektető használja hazai papírok adásvételére, s csak százas nagyságrendű a külföld iránt érdeklődők köre. Ezért nem is látják értelmét a külföldi rész fejlesztésének, vagy bármilyen reagálásnak a Fio érkezésére.
Egy meglevő online rendszer (esetünkben a cseh társaságé) magyarítása sokkal olcsóbb, mint a hazai brókercégek számára egy új rendszer kifejlesztése, vagy egy partner szisztémájának esetleges applikálása. Ezért nem meglepő, hogy egy külföldi vállalkozás hozta meg a magyar befektetőknek a lehetőséget arra, hogy szinte az egész világ bármelyik részvényéhez rendkívül olcsón hozzájussanak, vagy az egyre népszerűbbé váló Exchange Traded Fundok (ETF) segítségével iparágak, országok, esetleg régiók, vagy alapanyagárak fellendülésében részt vehessenek (Figyelő, 2006/2. szám). Hamarosan megtudjuk, hogy az olcsó lehetőség hasonlóképp meghozza a befektetői étvágyat, mint Csehországban, vagy egyáltalán nem árfüggő a hazai befektetők viszolygása a külföldi befektetésektől.
