Szokatlan publicitást választott múlt év augusztus végén az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH): a korábbi gyakorlattól eltérően az egyik napilapban tette közzé azon cégek és magánszemélyek nevét és címét, amelyek kiugróan nagy összegű adótartozást halmoztak fel. Addig viszonylag rejtett helyen, saját szakmai értesítőjében jelentette meg a feketelistát. (A 10 millió forintnál nagyobb összegű adóhiányt felhalmozó magánszemélyeket és egyéni vállalkozókat, valamint a 100 milliós határt átlépő társas vállalkozásokat gyűjtik ki 1996 óta minden negyedévben.) Az Adó és Ellenőrzési Értesítőt körülbelül 30 ezren olvassák – ennyien böngészhetik mostanában is a szégyentáblát, miután az adóhatóság visszatért a saját lapjában való közzétételhez. Az APEH illetékese lapunknak azt nyilatkozta: a hivatalnak már nincs arra pénze, hogy a negatív adólistát fizetett hirdetés útján publikálja. Újabban azonban megküldi az MTI-nek, és saját internetes honlapján is szerepelteti. A kezdeményezésnek eredetileg az volt a célja, hogy a nyilvánosság erejével hasson az adómorálra, az adóhatóság ugyanis abban bízott, hogy a gazdasági élet szereplői remélhetően kiközösítik maguk közül a tisztességtelen adózókat.
FANTOMIZÁLÓDÁS. Csakhogy a pellengérre állítással az APEH nem éri el a célját. A szakmai kiadványt az adózók több mint ötmilliós táborához képest elenyészően kevesen olvassák. Ráadásul mire a szégyenlista nyilvánosságra kerül, az érintett vállalkozások túlnyomó többsége már nem is létezik. Ha az üzleti élet tisztességtelen etikai magatartás miatt bárkit kiközösít, azt nem a lista alapján teszi – közölték adózási szakértők. A Figyelő megpróbált utolérni néhányat a 2005 harmadik negyedévében „kilistázott” 41 vállalkozás közül, hogy megtudjuk, milyen okok miatt halmoztak fel több százmilliós adóhátralékot, s azóta rendezték-e már tartozásukat. A telefontársaságok azonban a megadott címeken egyiküket sem tartották nyilván előfizetőként. A cégbíróság adatai szerint legtöbbjüket már törölték is a nyilvántartásból, vagy időközben bírósági végrehajtási, felszámolási, illetve végelszámolási eljárás indult ellenük. Tehát beszüntették a tevékenységüket, vagy fantomizálódtak, így a feketelistán való szerepeltetésük, úgy tűnik, „eső után köpönyeg”.
A pótlékokkal és bírságokkal együtt 127 millió forintos adótartozást felhalmozó Gold Blum Kft. sem volt elérhető a megadott budapesti címen. A bíróság a REORG Gazdasági és Pénzügyi Rt.-t jelölte ki a társaság felszámolójának. „A cég eltűnése cseppet sem egyedi, mint ahogyan az sem, hogy a kiemelten nagy adóhiányt felhalmozó cégeket szinte lehetetlen megtalálni” – árulja el Moskovszky László, a REORG által megbízott felszámolóbiztos. Tapasztalata szerint egyáltalán nem kell rosszhiszeműnek lenni ahhoz, hogy több tíz, vagy százmilliós hátralék összejöjjön. Ha egy cég például a már visszaigényelt adót nem tudja megfelelő dokumentumokkal, bizonylatokkal alátámasztani, azt adóhiányként kezeli az APEH, s ezt az összeget a késedelmi kamat, illetve a kiszabható bírság megduplázhatja, vagy akár meg is többszörözheti.
Kétségtelenül vannak persze cégek is, amelyek kifejezetten adócsalásra szakosodtak. Moskovszky úgy tapasztalja, a tetemes adóhátralékot felhalmozó vállalkozások egy része tudatosan rövid távú működésre rendezkedik be, maximalizálja árbevételeit, miközben a közterheket nem fizeti meg, s üzleti partnerei felé sem teljesít. Ám velük szemben sem hatásos a listázás. „A lista közzétételének nincs különösebb hatása az adózási morálra, a nagy köztartozást felhalmozó cégek és magánszemélyek száma egyre nő” – ismeri el Vámosi-Nagy Szabolcs, az APEH elnökhelyettese. Már az is kiderült: a listán való megjelenés önmagában az adózókat egyáltalán nem ösztönzi arra, hogy rohanjanak a bankba átutalni a hátralékot. A Gold Blum Kft. ügyvezetője ellen egyébként csődbűntett és adatközlés elmulasztásának vétsége miatt feljelentést tesz a felszámoló, az ügy a rendőrségen folytatódik.
POZITÍV LISTA. Januártól pozitív adóslistát is vezet az adóhatóság, ám már most úgy látszik, hogy ennek sem lesz jelentős hozadéka: az üzleti életben, ezt a kezdeményezést is bizalmatlanság és közömbösség kíséri. A minősített adózó fogalmát az adózás rendjéről szóló törvény vezette be. A „dicsőségtáblára” saját kérésükre azok a vállalkozások kerülhetnek, amelyek legalább három éve működnek, a hatóság hat éven belül nem állapított meg a terhükre adóhiányt, nem indított ellenük végrehajtási eljárást, ők maguk pedig nem kértek sem fizetési könnyítést, sem adómérséklést. A Pénzügyminisztérium a jogszabály indoklásában azzal érvelt, hogy a nyilvántartásnak pozitív hatása lehet a hitelkérelmek elbírálásánál, pályázatok elnyerésénél, vagy az adóhatósági ellenőrzéseknél. Független adószakértők szerint azonban a lajstrom semmire sem jó, mivel pusztán formai szempontok alapján lehet rá felkerülni. Közbizalom akkor alakulna ki iránta, ha az állam valóban ki tudná szűrni valamennyi, az államkasszát tudatosan megkárosító céget. Ám az ellenőrzés aránya nem lépi át az 1 százalékot.
Az egyébként respektálható kezdeményezésről Oszkó Péter, a Deloitte Rt. adópartnere úgy vélekedett, az a magyar hatósági ellenőrzési gyakorlat miatt futhat vakvágányra. „Az APEH-ellenőrök általában azzal a költségvetési elvárással érkeznek a vizsgálandó céghez, hogy legalább egy aprócska szabálytalanságot feltárjanak” – érvelt a szakértő. Egy milliárdos árbevételű cég azonban olyan bonyolultan működik, hogy az apróbb tévedéseket nem képes teljesen kiküszöbölni, így aztán 10-20 ezer forintra szinte bármikor megbírságolhatják. Márpedig ezzel nyomban elveszíti a „jó adózó” megítélést. A kisebb vállalkozásokhoz viszont eleve ritkábban érkezik adóellenőr. Mivel alacsony az árbevételük, alig vagy egyáltalán nem fizetnek adót, így náluk hiányosságot is nehezebb találni. Sokakat évekig nem is ellenőriznek, s mivel „semmi priuszuk” nincs, kérhetik felvételüket a pozitív adóslistára. „Holott a költségvetési bevételt alig növelik, ugyanakkor esetleg feketén foglalkoztatnak alkalmazottakat, vagy eltitkolják adókötelezettségüket, s folyamatosan kevesebb adót fizetnek, mint amennyit a tevékenységük, forgalmuk alapján kellene” – mutatott rá a Deloitte adópartnere a listázás visszásságaira. Más szakértők szerint az a feltétel sem életszerű, hogy egy vállalkozás ne kérhessen részletfizetést. Nagyon is racionális, cégszerű magatartás, hogy ha nagy összegű adófizetési kötelezettséget állapítanak meg, akkor a hátralékos halasztásért, részletfizetésért folyamodjon – márpedig ha köztartozása van, az ugyancsak kizárja a céget a jó adózó kategóriából. „Az üzleti élet egyik listát sem tekinti önmagában mérvadónak” – jelenti ki Oszkó Péter.
REKLÁMÉRTÉK. A versenyszféra szereplői ugyanis egymás megbízhatóságáról elsődlegesen nem az APEH lajstromaiból tájékozódnak, hanem más módon próbálnak információt szerezni. Egyebek között azt nézik, nem indult-e csőd-, vagy felszámolási eljárás a vállalkozás ellen, illetve azt, hogy milyen a cég hitelminősítése. Zara László, a Magyar Adótanácsadók Egyesületének elnöke szerint sem lehet megítélni, hogy ha egy cég teljesíti adókötelezettségeit, a mögött valóban minden rendben van-e. Véleménye szerint a jó adózó kategóriát a cégek leginkább „reklámként” hasznosíthatják. Az üzleti szféra azonban idegenkedik a bürokráciától, és gyanakvással fogad bármilyen hatósági igazolást, még ha az elismerő is. A bírálatokra az APEH elnökhelyettese úgy reagál: az adóhatóság csupán alkalmazza a törvényt. Cáfolja, hogy a hivatal ellenőrei azzal a kényszerrel végeznék munkájukat, hogy mindenképpen tárjanak fel valamilyen hiányosságot. „Erre minden második esetben kerül sor” – húzza alá Vámosi-Nagy Szabolcs. Maga is úgy gondolja, valóban nem tökéletes a rendszer, lehet rajta finomítani, ugyanakkor mégis üzenetértéke van. „Az élet nem Jókai-regény, amelyben valaminek vagy kizárólag pozitív, vagy negatív hatása van. E törvénynek is többrétű eredménye lehet. Azt gondolom, az új rendelkezésen nem fanyalogni kell, hanem jobbat kitalálni. De olyat, amely mentes a szubjektív kategóriáktól – az olyanoktól, mint a vétlen, vagy a vétkes”.
