Suba alatt

Megéri-e húszmillió forintért létrehozni egy munkahelyet a magyar államnak? – kérdezte lapunkban Varga Mihály (Figyelő, 2005/45. szám). Bár a Hankook dél-koreai gumiabroncsgyár 132 milliárd forintból megvalósuló dunaújvárosi beruházásához megítélt közvetlen állami támogatás nagyságát mind ez idáig hivatalosan nem közölték, az előző kormány pénzügyminisztere napilapok hírei alapján 30 milliárd forintra taksálta a teljes állami támogatás mértékét és 1500 munkahely teremtésével számolt.

NEHÉZ VÁLASZ. A klasszikus kérdések ezek után: mi harminc? Mi mennyi? Nem egyszerű a válasz. A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak (GKM) a törvények értelmében a szerződés megkötésétől számítva 60 nap áll a rendelkezésére ahhoz, hogy nyilvánosságra hozza a közvetlen állami támogatás mértékét. Lapunk előzetes szakértői becslése szerint ez a 15 milliárd forinthoz közelít. Ennek alapján a sajtóban korábban megjelent 7-10 százaléknál valamivel nagyobb, 11-12 százalékos arányt tehet a közvetlen támogatás nagysága. Ez egyfelől jelentősen elmarad a nyáron Szlovákiában egyszer már elfogadott – majd a kormány által váratlanul visszautasított – 21,3 százalékos szinttől. Másfelől viszont a beruházás teljes támogatás-intenzitása, ami már az adókedvezmények pénzügyi hozadékával is számol (annak jelenértékén) a 15 milliárdnál is minden bizonnyal jóval magasabb. Szóval: megéri-e? Sok-e vagy megfelelő mértékű a multiknak nyújtott állami támogatás?

A közvetlen támogatás formái • Vissza nem térítendő pénzeszközök nyújtása • Visszatérítendő pénzeszközök nyújtása • Kamatmentes kölcsön • Kedvezményes kamatozású kölcsön • Kamattámogatás • Kedvezményes feltételű kezességvállalás • Állami tőkejuttatás • Ingyenesen és kedvezményes feltételek mellett nyújtott szolgáltatás • Ingatlanjuttatás • Követelésről való lemondás • Tartozásátvállalás • Kedvezményes bérlet • Kedvezményes lízing

Az uniós csatlakozás óta alkalmazott hazai gyakorlat szerint a nagyberuházások négyféle címen élvezhetnek szubvenciót: közvetlen állami támogatás, munkahely-teremtési támogatás, szakképzési támogatás, illetve adókedvezmény formájában. (A vonatkozó uniós irányelvek a nyújtható támogatás mértékét felülről limitálják, függően a beruházás jellegétől éppúgy, mint annak régiós elhelyezkedésétől.) Ezek közül a közvetlen állami támogatás nagysága az egyetlen adat, amelyet a GKM a szerződéskötést követően nyilvánosságra hoz. Ahogy Berényi Judit, a Kopint-Datorg kutatója mondja, a „legizgalmasabb kérdésekről valószínűleg nem kapunk pontos képet”.
A közvetlen és közvetett – a többi közt a kapcsolódó infrastrukturális fejlesztésekre fordított – támogatás együtteséről, a beruházások nyomán számszerűsíthető és várható államháztartási bevételekről, illetve egy-egy konkrét projekt kapcsán a megítélt támogatási szint pontos miértjéről nem csak Magyarországon, de máshol Európában sem szívesen tájékoztatják a nagyközönséget. Ennek fő oka, hogy szerte Európában, sőt az egész világon verseny folyik a befektetésekért. Amint azt Garamhegyi Ábel, a GKM helyettes államtitkára elmondta, az adókedvezmény nagysága adótitoknak és üzleti titoknak számít, hiszen ennek alapja az ugyancsak nem nyilvános üzleti terv. A munkahely-teremtési és képzési támogatások pedig a másik két, milliárdos nagyságrendű kategória mellett egy-egy beruházás esetében a maguk néhány százmilliós nagyságával már „elenyészőnek” számítanak.

Az elmúlt egy évben a GKM által bejelentett nagyobb beruházási projekteknek csak egy része élvez különleges, egyedi elbírálást. Ahogyan a gazdasági tárcánál fogalmaznak, „nem lövünk mindenre, ami mozog”. A kormány 2004-2005-ben összesen mintegy 50 milliárd forint beruházásösztönzési közvetlen támogatás 2010-ig történő kifizetésére vállalt kötelezettséget. Ez az utófinanszírozás miatt (a pénzt a támogatott projektek megvalósulásának függvényében folyósítják) értelemszerűen időben elnyúlva érinti a költségvetést. A múlt év néhány milliárdos összegét követően az idén ezen a címen megközelítőleg 20 milliárd forint terheli a büdzsét. Az összességében mintegy 330 milliárd forintból megvalósuló tucatnyi nagyberuházás nyomán (lásd a térképet) mintegy 8500 új munkahely létesül, azaz munkahelyenként átlagosan 6 millió forint a közvetlen támogatás. Ez az összeg egy átlagos foglalkoztatott 2-3 évi bérének és járulékainak felel meg.

Beruházás-ösztönzési kisszótár REGIONÁLIS TÁMOGATÁSI TÉRKÉP. Az Európai Bizottság által engedélyezett, a beruházáshoz nyújtható maximális támogatási intenzitásokat tartalmazó térkép. E szerint az ország fejletlenebb térségeiben megvalósuló beruházások 15 százalékkal nagyobb támogatásintenzitásban részesülhetnek, mint a fejlett országrészekben létrejövők (Budapesten 35 százalék a plafon, míg az országos maximum érték 50 százalék). A számítási metódus szerint a támogatásintenzitás nagyságába a közvetlen állami támogatások mellett a közvetett támogatások, jellemzően a fejlesztési adókedvezmények is beleszámítanak. Bár adó- és üzleti titkok miatt ezek az adatok nem nyilvánosak, a tárca retorikájával: a „közvetlen támogatások intenzitása jelentősen elmarad” a Regionális Támogatási Térképen rögzített nagyságrendektől. NAGYBERUHÁZÁS. Az a projekt, amelynek elszámolható költsége termelő beruházás esetén legalább 50 millió eurónak, szolgáltató központnál pedig legalább 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg. KÖZVETETT TÁMOGATÁS. Fejlesztési tartalék vagy fejlesztési adókedvezmény lehet. Utóbbi a beruházás üzembe helyezésétől számított tíz éven keresztül vehető igénybe, mértéke a társasági adó összegének legfeljebb 80 százaléka. Megállapításánál tekintettel kell lenni a Regionális Támogatási Térkép kapcsán meghatározott maximális mértékekre. TÁMOGATÁSTARTALOM. A kedvezményezett számára nyújtott állami támogatás, illetve adókedvezmény nagysága, jelenértéken számolva. TÁMOGATÁSI INTENZITÁS. A támogatástartalom és az elszámolható költségek jelenértékének hányadosa, százalékos formában kifejezve.

VITATOTT NAGYSÁGRENDEK. Cséfalvay Zoltán egyetemi tanár, a Fidesz gazdasági konzultációjának szóvivője úgy véli, az egyedi kormánydöntéssel megítélt közvetlen pénzügyi támogatások indokoltsága és nagysága gyakran vitatható. Túl azon, hogy véleménye szerint a közvetlen támogatás a kiterjedt ösztönző eszközrendszeren belül „szinte az utolsó lehetőség” és így „nem szerencsés” eszköz, elgondolkodtatónak tartja, hogy a nagyberuházók fajlagosan jóval nagyobb támogatást élveznek egy-egy új munkahely létrehozása esetén, mint a hazai kis- és közepes vállalkozások. „Ez utóbbi szektorban mintegy 800 ezer forint állami támogatás nyerhető egy új munkahely létesítése esetén, ugyanakkor az ExxonMobil például több mint 4 millió forintnyi támogatást kapott munkahelyenként” – mutat rá Cséfalvay. Ráadásul olyan, a magyar gazdaságban „szigetszerűen működő” vállalatok is nyertek támogatást, amelyeknél – noha növelik az exportot, a GDP-t, és a foglalkoztatottak számát – nehezen képzelhető el, hogy a hazai beszállítások hiányában bármifajta tovagyűrűző hatásuk, vagy technológiai húzóhatásuk lenne a gazdaságra.

Egy-egy konkrét projekt gazdasági megtérülése ugyanakkor több tényező eredője. „Függ többek között annak foglalkoztatásra, külkereskedelemre, beszállítói hálózatra gyakorolt hatásától éppúgy, mint a beruházás presztízsétől, az érte folyó versenytől” – mondja László Csaba, a KPMG adópartnere, volt pénzügyminiszter. Hasonlóan vélekedik Antalóczy Katalin, a Pénzügykutató Rt. igazgatója is, aki szintén felhívja a figyelmet a kevésbé számszerűsíthető gazdasági előnyökre: egy projekt kapcsán érdemes számba venni például annak gazdaságra gyakorolt tovaterjedési, begyűrűző hatását éppúgy, mint demonstrációs hozadékát (egyik betelepülő vonzza a másikat). A megtérülés tehát nagyon összetett fogalom.

Természetesen az egyes cégeknél erősen különbözhet a támogatások aránya. Általánosságban elmondható talán, hogy a szolgáltató központok – ExxonMobil, IBM – nagyobb arányú hozzájárulást élveznek, mint a feldolgozóipari beruházások, de a két típus esetén más számítási módszer alapján határozzák meg az elszámolható (támogatható) költségek összegét is. Míg az előbbiek esetében a teremtett munkahelyekkel kapcsolatos személyi jellegű ráfordítások számolhatók el hétéves időtávban, addig utóbbiaknál a tárgyi eszközbeszerzésekre fordított összegek.

Ráadásul minden támogatás egyedi mérlegelést igényel; a kormánydöntést egy alapos nemzetgazdasági hatásvizsgálat előzi meg. „Ez pedig igencsak konzervatív számításon nyugszik” – fogalmaz Garamhegyi Ábel. A helyettes államtitkár szerint ennek alapján a támogatás az esetek nagy többségében – 90 százalékában – öt év alatt nem csak megtérül, de forintokban kifejezhető hasznot is hoz, s tíz év alatt a fennmaradóak is biztosan jövedelmezőek az állam számára.

Egy néhány évvel ezelőtt végzett hazai kutatás kimutatta: a nagybefektetők egyértelműen igénylik a támogatásokat. Erre hivatkozva mondja azt Antalóczy Katalin, hogy Magyarország számára, amely befektetői szemmel közel azonos paraméterekkel rendelkezik, mint a környező országok, igen fontos a megfelelő ösztönző rendszer megléte. Hasonlóképpen látja László Csaba is. Szerinte beruházói szemmel a befektetés régiós kiválasztásakor ugyan még nem meghatározó az állami támogatás mértéke, ekkor még alapvetően piaci, logisztikai és költségmegfontolások döntenek. A régión belüli döntésnél azonban, ahol adott esetben már részletes modellekkel alapozzák meg pénzügyi értelemben a döntést, az állami támogatás nagysága a legfontosabb szempontok között jelenik meg, s a beruházók igyekeznek is a maximumot kipréselni a tárgyalások során.

„Az elmúlt 15 év tekintetében a hazai ösztönző rendszer mindenképpen sikeres volt” – vélekedik László Csaba. Szanyi Miklós, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa pedig az utóbbi évek örömteli fejleményének tartja, hogy új irányokba nyitott az ösztönzési rendszer. „A már megtelepedett befektetőket korábban nem ösztönözték további beruházásokra, illetve ugyancsak örvendetes, hogy prioritás lett újabb, és célzott területek bevonása a támogatások körébe.”

A Bosh hatvani gyára. A cég több projektjét is táogatják.

ELTÉRŐ MUTATÓK. „Kétségkívül óriási verseny folyik világszerte a beruházásokért, tavaly mintegy 70 ország vezetett be újabb ösztönzőket” – ismeri el Cséfalvay Zoltán is. „Sajnos azonban a működőtőke-vonzás elmúlt másfél évtizede nem sikertörténet Magyarországon” – teszi hozzá. Bár az ellenzéki párt szakembere nem tagadja, hogy az egy főre vetített beáramlásban hazánk régiós szinten jól teljesít, a pontosabb kép érdekében egy másik mutatót, az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezete (UNCTAD) által évente közölt külföldi működőtőke-vonzás teljesítmény-indexét idézi. Ezt egy adott országba áramló működő tőkének és az ország GDP-jének, valamint a világ teljes működő tőkeáramlásának és GDP-jének hányadosával képezik. Ennek alapján az egyetemi tanár állítja: „Miközben eladtuk szinte a teljes állami vagyont, nem érkezett hozzánk több működő tőke annál, mint amennyi gazdasági súlyunk szerint amúgy is jutna, vagyis, mint amilyen arányban hozzájárulunk a világ gazdasági teljesítményéhez. Csehország vagy Írország esetében sokkal jobb ez a mutató.”

A hazánkba áramló működő tőkének mindenesetre viszonylag kis részarányát képviseli a támogatások nyomán beáramló tőke (2005-ben 3,5-4,0 milliárd eurót vár a minisztérium, miközben az eddig támogatott projektek nyomán hat év alatt „csupán” 300 milliárd forintnyi tőke érkezik), ám a közeljövőben várhatóan megnövekszik ezek aránya a teljes tőkeimporton belül. A már megkötött 13 szerződés mellett – ahogyan Garamhegyi Ábel fogalmaz – „nagyon sok” befektetővel folynak jelenleg is tárgyalások, 5 céggel pedig már az aláírás előtti fázisban tartanak az egyeztetések.