Gazdaság

Örökölt hajtóerő

admin
admin

2005. 09. 08. 08:00

Tipikusnak mondható roma vállalkozási közegben, egyetlen piaci standdal szerezte első üzleti tapasztalatait Orgován Béla, viszont kft.-je ma már több lábon áll: vendéglátással, rendezvényszervezéssel és építőipari beruházásokkal foglalkozik.



Budapestre költöztette a családját a hajógyárban dolgozó szabolcsi cigányember valamikor a nyolcvanas évek elején, amikor úgy döntött, hogy embert farag mind a négy fiúgyermekéből: kitaníttatja őket. Legnagyobb fia azonban rögtön keserű leckéket kapott az élet iskolájában. Már az első tanítási nap megverték a társai, s ezek a bántalmazások később is gyakran megismétlődtek. Az első félév végén aztán meg is bukott az egyébként jó eszű gyerek, mire az apja csak ennyit mondott: „Holnaptól nem teszed fel többé a kezed, hanem meg fogod védeni magad.”

KÜZDŐSZELLEM. Orgován Béla ezt a tanítást soha nem felejtette el. Megtanult küzdeni. Szavalóversenyeket nyert, történelemvetélkedőn országos harmadik helyezett lett. Később a sportpályán is bizonyított. A Vasasban focizott, a sportra tette fel az életét, de 17 éves korában egy bokatörés szétfoszlatta a kamaszreményeket. Pszichológusok kezelték, hogy túltegye magát a válságon, s ekkor apja másodszor is válaszút elé állította: vagy tanul vagy dolgozik, nem kallódhat el, az életnek mennie kell tovább! „Azt javasolta, érettségizzek le, szerezzek nyelvvizsgát. Nagy segítségemre volt, hogy a rendszerváltás idején a Phralipe részéről Zsigó Jenő, Horváth Aladár és mások tehetséges roma középiskolásokat kerestek, akiknek egyengették az útját.” Így került Daróczi Ágnes mellé a Magyar Televízióba. Azután 1997-től egy évet járt Tatabányán a Modern Tudományok Üzleti Főiskolájára is, de akkori tanulmányi eredményei nem voltak elegendőek az ösztöndíj meghosszabbításához.

Orgován Béla ekkor kezdett el komolyabban üzletelni. A lehetőségei korlátozottak voltak, az őt körülvevő közeg kijelölte számára az első lépéseket „a kis biznisz” világában. Rokoni segítséggel az Olaszországból, Törökországból, Lengyelországból behozott bőrárut, cipőt, felső ruházatot árulta piacokon. A folytatás azonban nem szokványos: a félretett pénzből önállósult, s egy barátjával társulva 1998-ban megalapította az O-B Építőipari Kft.-t, amelybe kisebbségi tulajdonosként jórészt a munkaerejét vitte be apportként. A fellendülő vállalkozást azonban egy magánéleti válság lenullázta, s ekkor ismét Horváth Aladár és Daróczi Ágnes sietett a segítségére: 1999-ben ösztöndíjjal bekerült a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolára, ahol elvégezte a kétéves kereskedelmi szakmenedzser szakot. Közben családot alapított, s az újrakezdésben ismét csak kisebbségi közegének élelmes túlélői segítették: felesége barátnőjének közreműködésével Kanadában próbált meg új anyagi egzisztenciát teremteni.





Orgován Béla


34 éves, labdarúgónak készült, de egy súlyos sérülés kettétörte sportolói pályafutását. Piacolt, volt újságíró gyakornok a Magyar Televízióban, járt a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájára, elvégezte a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolát, dolgozott egy kanadai Sheraton szállóban, majd itthon több éttermet is vezetett. Megtanulta, hogy az üzleti siker érdekében tudni kell váltani, s ajánlatos több lábon állni. Cége jelenleg a vendéglátás mellett rendezvényszervezéssel és építőipari beruházásokkal is foglalkozik.
Nyolc éve házas, hat és fél éves kislánya van. Családjának és édesanyjának is felújított egy-egy házat, közép-kategóriájú autója van, s ha a munka mellett marad ideje, akkor ma is szívesen focizik, szórakozik a régi haverokkal.

Egyéves volt a lánya, amikor 2000 nyarán felültek a repülőgépre. Munkát kapott egy csirkefeldolgozóban, de e mellett is elvállalt mindent: gyeptéglát fektetett, havat lapátolt. A félretett pénzből pedig kisbuszt vett, amivel előbb embereket, aztán árut fuvarozott. „Az ambícióm annyira megtetszett a főnöknek, hogy beajánlott a Sheraton szállodába” – emlékszik vissza a nagy fordulatra Orgován Béla. Vizsgát kellett tennie, s mivel látták, hogy a nyelvvel is boldogul, először rendezvényeken, majd az étteremben dolgozhatott. „Életemben először éreztem azt, hogy megbecsülik a munkámat, és senki nem foglalkozik azzal, hogy roma vagyok.” Miért is számított volna abban a nemzetközi környezetben? Hiszen a bankügyeit egy indiai fiú intézte, a szálloda menedzsere filippínó volt, s a portugál negyed kocsmájában sem kellett félnie, hogy belékötnek.

Az idillnek azonban 2001 novemberében (két hónappal a World Trade Center lerombolása után) vége szakadt, hazautazott. Orgován a honvágyat jelöli meg fő indokként, mindenesetre jó érzékkel engedett felesége sürgetésének: decembertől a kanadaiak ismét visszaállították a vízumkényszert Magyarországgal, a beutazás megszigorítását a megnövekedett illegális bevándorlással és a menedéket kérők számával magyarázva.

ELUTASÍTÁSOK. Orgován Béla úgy gondolta, hogy a kint tanultakat itthon is jól tudja majd kamatoztatni. Ám amikor a külföldi tapasztalatokkal és nyelvismerettel felvértezve állásajánlatokra jelentkezett, azt mondták neki: „Ön ide túlképzett.” Vagy: „Majd értesítjük.” De sehonnan sem kapott választ; sok helyen előítéletesen bántak vele. Végül 2002-ben a Dunán horgonyzó Vén Hajó étterem roma tulajdonosa adott neki munkát. Előbb pincérkedett, majd egy év elteltével rábízták az étterem vezetését. Az elmúlt évben így már össze tudott gyűjteni annyit, hogy – szavaival élve – baráti támogatással kibérelte a Claudia éttermet a Kálvin tér mellett, ahol egy új városi színfoltot akart létrehozni színvonalas zenével, jó ételekkel, különleges hangulattal, egyetemista törzsközönséggel. Felkereste a kisebbségi önkormányzatokat, felajánlotta, hogy szervezzenek nála találkozókat, kulturális programokat. Ennek elősegítésére létrehozta az Európai Kultúrák Találkozása Alapítványt, bevonta a Rádió C-nél dolgozó újságíró barátokat, a zenész ismerősöket. Ugyanakkor vállalt „kitelepüléseket”, állófogadásokat is.

Üzletfelei mindig elégedettek voltak a szolgáltatásaival, de hamarosan kiderült, hogy a szakmai tudás, a napi 14-16 óra munka önmagában nem elég. Ismerni kell a kiskapukat, jóban kell lenni a hivatalokkal, az utazási irodákkal, a taxisokkal, a lakókörnyezettel… Mert, ha nem, akkor a rasszjegyek gyorsan előcsalják az előítéleteket, kapcsolatok nélkül reménytelen a részvétel a pályázatokon, a környék lakói feljelentéseket fogalmaznak. „Szomorúan tapasztaltam, hogy nálunk az utóbbi években kezd kihalni a hagyományos értelemben vett vendéglátás. Hiányoznak a képzett pincérek, nincs szükség a zenészekre, egyre több kolléga ad le az igényekből, mert örül, ha nullszaldóra kijön. Egy romának pedig itt is kétszer-háromszor annyit kell teljesítenie, hogy esélye legyen a versenyben” – összegzi egy év üzleti tapasztalatait.

Orgován Béla ezért három és fél hónapja újraindította a kft. építőipari részlegét is. Üzleti partnerével társasházakat építenek, értékesítenek. Ugyanakkor vállal 80-100 fős állófogadásokat, bedolgozik alapítványoknak, bekapcsolódott az Utolsó padból programsorozatba, és ő biztosította a vendéglátást a felsőoktatásban tanuló, kiemelkedően tehetséges roma hallgatók támogatására létrejött Romaversitas rendezvényeire is. „Az építőipari vállalkozás most prosperál, de több lábon kell állni. Ezért foglalkozom a rendezvényszervezéssel és vendéglátással is. Egyre több embernek tudok így munkát adni, s remélem, ha anyagilag megteremtődnek a feltételek, jutok még előbbre is.” Mint mondja, ehhez ma is megvan benne a hajtóerő, amit az apjától örökölt.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.