Görög hódítók

Jubanka-stand egy nemzetközi vásáron. Az első szerbiai görög mérföldkő.

Athénra aligha gondol bárki is úgy, mint egy, Londonhoz vagy Frankfurthoz mérhető jelentőségű európai pénzügyi központra, ezzel együtt Görögország öt nagybankja sokak szemében manapság mégis az irigység tárgya.

Nyereségük két számjegyű ütemben nő, köszönhetően főként a lendületes gazdasági bővülésnek. Görögország bruttó hazai terméke (GDP) az idén várhatóan 3,3 százalékkal gyarapszik – ez mintegy kétszerese az euróövezetbeli átlagtempónak –, amiben nagy szerepe van a lakossági és vállalati hitelfelvétel erősödésének. Ráadásul a java még minden jel szerint hátra van. A görög bankok ugyanis felfedezték maguknak a szomszédos délkelet-európai régiót, ahol a növekedés kétszer olyan gyors, mint a hazai piacukon. „Az itthoni dinamizmushoz hozzájön még a Balkán-opció” – mondja Paul Mylonas, a National Bank of Greece (NBG) stratégiáért felelős igazgatója.

AKI MER, AZ NYER. A görög bankok olyan országokban látnak lehetőségeket, amelyek a külföldi pénzintézetek többsége számára még túlságosan riasztóak: Albániában, Bulgáriában, Romániában, Szerbia-Montenegróban és Macedóniában. Az elmúlt öt évben a becslések szerint mintegy egymilliárd dollárt költöttek balkáni érdekeltségek megszerzésére, dacára annak, hogy a térséget sokkal inkább jellemzi a gazdasági zűrzavar és az etnikai feszültség, mint a bankszektor zavartalan fejlődése. Az utóbbi hónapokban pedig az NBG, az Alpha Bank? az Eurobank, az Emporiki és a Piraeus Bank egyaránt fokozta balkáni expanzióját mind a vállalati, mind a lakossági szolgáltatások terén.
A mérlegfőösszeg alapján a görög mezőnyben az első helyen álló Alpha Bank januárban bejelentette, hogy 190 millió dollárért – a könyv szerinti értéknél alig valamivel többért – felvásárolja a szerb Jubankát. A célja az, hogy a jelenlegi 5 százalékkal szemben 2007-re már nyereségének egyötöde származzék a szomszédos országokból. Az Eurobank, Görögország második legnagyobb magántulajdonú pénzintézete nemrég zárta le azt az ügyletet, amelyben – nem nyilvánosságra hozott összegért – megszerezte a korábban 48 százalékban birtokolt bolgár Post Bank fennmaradó 52 százalékát is.

Tervezik egy szerb hitelintézet felvásárlását is, és szintén 20 százalékra kívánják növelni a balkáni érdekeltségek részarányát a nyereségen belül, igaz, „csupán” 2009-re. „Ezek hosszú távú befektetések, de a mi szempontunkból már most kifizetődőnek mutatkoznak” – hangoztatta Nikolasz Nanopulosz, az Eurobank vezérigazgatója februárban, amikor a bank Szerbiában beindította lakossági tevékenységét.

Nem akar lemaradni a Piraeus Bank sem, amely januárban 61 millió dollárt fizetett a bolgár (görög társával csak névrokonságban álló) Eurobankért. Az NBG pedig az elkövetkező két-három évben száz új fiókot nyit saját nevén Délkelet-Európában. Mindkét bank azt tervezi, hogy 2008-ra az új piacokon termeli meg nyereségének egytizedét. Az NBG-hez hasonlóan a többi négy görög nagybank is bővíti fiókhálózatát a térségben, de az NBG annyiban kivétel, hogy közben bezárja versenyképtelen egységeit Frankfurtban, Pári?sban és Amszterdamban.

A régió vonzerejét az adja, hogy bankszektora igencsak fejletlen, különösen a lakossági szolgáltatások területén. Az öt balkáni „célországban” (Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Szlovénia iránt kisebb az érdeklődés) együttesen 46 millió potenciális ügyfél él, ami négyszerese a görög piac nagyságának. Ugyanakkor az ezen országok magántulajdonú bankjai által kihelyezett hitelek csak a GDP mintegy 20 százalékára rúgnak, szemben a 71 százalékos görög és a 92 százalékos valutauniós aránnyal.
Ez a lemaradás lehetőséget kínál a görög bankok számára a földrajzi közelség kihasználására. Persze hosszú időnek el kell még telnie, amíg Délkelet-Európa a pénzügyi termékek teljes körét illetően fogadóképessé válik. Az egy főre jutó GDP még Bulgáriában, a térség valószínűleg leggazdagabb országában is csupán 3101 dollár. „Egyelőre nem lehet megmondani, mennyire lesznek eredményesek a görög bankok a Balkánon” – figyelmeztet Strohmayer János, a McKinsey tanácsadó cég athéni irodájának társigazgatója.

VERSENYBEN. Ennek egyik oka az, hogy a görögök nincsenek egyedül. Ahogy véget ért a délszláv háború, megjelentek a térségben más külföldi bankok is, köztük a német HVB-hez tartozó Bank Austria Creditanstalt, a szintén osztrák Raiffeisen, a HVB-t magába olvasztani készülő olasz Unicredito Italiano és Banca Intesa, valamint a magyar OTP. Politikai kockázatok azonban még vannak. Szerbiában továbbra is erős a nyugatellenes érzület, az ország ellen még szankciók vannak érvényben, továbbá nincs tisztázva Koszovó státusza sem. Romániában és Albániában pedig dúl a korrupció és a szervezett bűnözés. A görög bankok mégis inkább a potenciált látják a régióban – és ennek megfelelően töretlenül terjeszkednek.