Gazdaság

Putyinológia I.

A Csubajsz elleni merénylet újra jelezte: a privatizáció megítélése áll Putyin és az ellenzék összeütközései mögött. Ám tömegeket csak a nyomor ellenzékisége tudott az utcára vinni.

A páncélozott fekete BMW – háta mögött egy másik, testőröket szállító kocsival – a Zsavoronki körzet dácsa-birodalmának exkluzív kisvilágából elindulva ráfordult a Minszk-Moszkva sztrádára, amikor akna robbant alatta. Az utat szegélyező erdő rejtekéből kalasnyikovok sortüze zúdult a páncéllemezekre. A második kocsiból kiugró testőrök fegyverei is megszólaltak. Rövid tűzpárbaj után a merénylők eltűntek a sűrűben.

FŐSZEREP A PRIVATIZÁCIÓBAN. Az akna robbanását és a sortüzet alapos horpadásokkal túlélő BMW-ből sértetlenül szállt ki a célpont: Anatolij Csubajsz, a sokat vitatott Jelcin-korszak szürke eminenciása, a kaotikus, de elkerülhetetlen orosz privatizáció levezénylője, a Putyin-váltás óta az orosz áramszolgáltató monopólium főnöke.

Első nyilatkozata semmire nem adott választ, viszont egész sor kérdést vetett fel. A merényletet „gyilkossági kísérletnek” nevezte, és azt mondta: „sejti”, hogy milyen erők állhatnak a támadás mögött. Választék van bőven. Csubajsz tavalyi nyilatkozata a Financial Timesnak: „Eddig háromszor akartak megölni. Gyűlölnek, mert azt mondják, hogy én árusítottam ki Oroszországot.”

Az ügy – akárcsak Csubajsz személyisége – ennél bonyolultabb. 1. Putyint Jelcin választotta ki és ebben Csubajsz mint a Jelcin-klán első számú bizalmasa, óhatatlanul szerepet kapott. 2. Csubajsz viszont a választásokon a Jobboldali Erők Uniója nevű párt élén Putyin liberális ellenzékéhez tartozott. 3. A Putyin-Csubajsz viszony ambivalens volta hozzájárult ahhoz, hogy a fekete BMW kalandja után új lendületet kaptak azok a kombinációk, amelyek szerint erősödik a decemberben még 71 százalékos bizalmi indexet élvező Putyin ellenzéke.

A tények igazolják ezeket a kombinációkat. A leglátványosabb ezek között annak a rétegnek a megmozdulása, amelynek képviselői Csubajszhoz hasonlóan keresztben ülnek a hatalom bástyáin. Egyik lábuk a fal belső, a másik a külső oldalán.

Néhány példa. Andrej Illarionov közgazdász, elnöki főtanácsadó szerint „az orosz gazdaság elmozdult egy olyan modell felé, amelyet az állam durva intervenciós politikája jellemez. A Jukosz olajvállalat tönkretétele 2004 legnagyobb, megvetésre méltó csalása volt”. Mihail Kaszjanov, tavalyi menesztéséig orosz miniszterelnök: „Oroszország rossz útra tévedt és arról csak a demokratikus ellenzék egységes fellépése terelheti vissza.” (Kaszjanov 2008-ban állítólag indulni akar az elnökválasztáson.) German Gref gazdasági miniszter, akit – mint bizalmasát – Putyin hozatott a kabinetbe Szentpétervárról: „Az állami beavatkozás és az újraállamosítás híveit el kell szigetelni, mert kárt okoznak az országnak. Rossz döntés a Jukosz-vagyon átadása a Gazprom kezébe. Az állami vállalatok hatékonysága ugyanis gyenge, akárcsak az államé.”

Számos utalás jelzi, hogy ez a hatalom szempontjából „kinn is vagyok, benn is vagyok” tábor nem rivális gazdasági emberekkel vitázik. Az állami beavatkozás híveit támadva a „siloviki”, a fegyveres szervezetek (ex-KGB plusz hadsereg) embereinek nagyhatalmú lobbiját akarnák gyengíteni. Ezekkel a figurákkal Putyin szórta tele az adminisztrációt. A hajdani kremlinológia helyébe lépett „putyinológia” (a különbség az, hogy az utóbbi tényekre is támaszkodhat; nem pusztán spekulatív, mint elődje) szerint a „siloviki” is az elnök ellenzékének tekinthető. Putyinnak így kettős nyomás között kell lavíroznia. A „cikek” sora után egy „cakk”: Putyin most bejelentette, hogy leállítják a privatizációk felülvizsgálatát.

NYUGDÍJASOK AZ UTCÁN. Az elnök taktikázása azonban beleütközött egy harmadik, más jellegű ellenfélbe: a nyomor ellenzékiségébe. Ennek az a – rezsim számára – fenyegető vonása, hogy a hagyományosan passzív orosz tömeget ki tudta vinni az utcára. A kiváltó közvetlen ok Putyin reform-bürokratáinak érzéketlensége volt, akik úgy döntöttek, hogy a nyugdíjasok életét némileg elviselhetőbbé tevő természetbeni juttatásokat (ingyenes tömegközlekedéstől a lakbér-hozzájárulásig) megszüntetik és átváltják – persze kevesebbet érő – készpénzátutalásra.

Az első spontán nyugdíjas-tüntetések az orosz újév után kezdődtek és különböző politikai erők – fasisztoid ultráktól kommunistákon át liberálisokig – sietve pattantak fel a „nyugdíjas vonatra”. Februárban a 11 orosz időzóna tucatnyi városában félmillió ember ment az utcára.

Ez a harmadik, ez a nehezen mozduló orosz világ, amelyben a fekete BMW csak idegen díszlet. Márciusi adat még nincs.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik