Pörgős pénzek

A román lej azóta erősödik, hogy a jegybank 2004 novemberében bejelentette: a jövőben csak rendkívüli esetben avatkozik be az árfolyam alakításába.

Egyedülálló tüntetés zajlott le február 24-én a román nemzeti bank székháza előtt. Az alighaInem világszerte párját ritkító megmozdulás kiváltó oka ugyanis a devizaárfolyam alakulása volt: azok a romániai exportőrök vonultak a jegybank épülete elé, akik megelégelték a lej erősödését, pontosabban az annak következtében elszenvedett veszteségeiket. A tüntetést megelőző hét, azon belül is február 18-a volt az utolsó csepp a pohárban, aznap ugyanis a nemzeti valuta egyik napról a másikra több mint 5 százaléknyit erősödött mind az euróval, mind a dollárral szemben.

RENDKÍVÜLI BŐSÉG. Ha nem is ekkora léptekkel, de az elmúlt hónapokban folyamatosan erősödött a régió többi devizája is. A tendencia mögé az egyes országokban általában könnyen lehet fundamentális magyarázatot gyártani, de a közvetlen kiváltó ok mégis a rendkívüli pénzbőség.

Világszerte jócskán megnőtt ugyanis a kockázatvállalási hajlandóság, a piacok meghatározó szereplői pedig általában „ugyanarra a buszra szállnak”, másképpen fogalmazva „egy irányba eveznek”. Rendkívül népszerűvé vált régiónk esetében ez – a felgyorsult működőtőke-beáramlás mellett – az államkötvények iránti kereslet növekedésében is megnyilvánul, a vételi érdeklődés mára már kezd extrém méretet ölteni. Az ugyanis könnyen belátható, hogy a mindenféle összevetésben kirívóan magas magyar kamatszint vonzza a forró pénzeket, az viszont már némi óvatosságra int, hogy a szlovák kötvényeket az eurózónában elérhetőnél kisebb hozammal is lelkesen vásárolják a befektetők. Abban bíznak ugyanis, hogy a korona felértékelődése nyomán így is magasabb hozamot érnek el, mintha maradnának az euróövezetben elérhető befektetéseknél.

Hol a határ? Hol van az a pont, ahonnan már nem tudnak tovább erősödni az egyes devizák? – a mai helyzetben ez a legfontosabb kérdés. A szakértők szerint a válasz a fejlett piaci kötvényhozamok és a kockázatvállalási hajlandóság környékén keresendő. Múlt hét csütörtökön a piaci szereplők már ízelítőt kaphattak abból, milyen gyorsan tud változni a hangulat. Az amerikai kötvényhozamok váratlan és jelentős megugrása nyomán néhány befektető azonnal úgy érezte, nincs értelme a már csak alig magasabb kamatszint miatt a mégiscsak sokkal rizikósabb közép- és kelet-európai piacokon maradni, gyengült is pár perc leforgása alatt az összes régiós deviza. Amit a helyi jegybankok nem tudnak elérni, az rögtön megvalósulhat, ha néhány nagybefektető kiszáll itteni devizapozícióiból. Az amerikai kötvényhozamok további növekedése előrevetheti a trendfordulót, azt ugyanakkor soha nem lehet tudni, mi lesz az a szikra, ami a piaci hangulat tartós fordulásához vezet. Az azonban nemcsak a magyar, hanem a régiót figyelő londoni elemzők között is elég egyöntetű vélemény, hogy ha a trend megfordul, az ellentétes irányú folyamat jóval gyorsabban zajlik majd, vagyis a spekulációs tőke kivonulása, a régiós devizák gyengülése erőteljesebb lesz, mint a mostani lassú izmosodás. A Magyar Nemzeti Bank is tisztában van ezzel a lehetőséggel, részben ezért tartja viszonylag magasan a kamatot. A piaci kilengések megakadályozása ugyanakkor soha nem volt könnyű faladat, a tekintélyes méretű pénzáramlásokkal szemben régiónk országainál jóval nagyobb államok jegybankjai is sokszor tehetetlenek voltak már.

A közép-európai devizaláz a spekulánsoknak már eddig is szép nyereséget hozott, az érintett országok ugyanakkor egyre kétségbeesettebben próbálnak tenni valamit a trend ellen. Nemcsak Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök szűrheti le a tanulságot, hogy puszta szóval semmit sem tehet az erős forint ellen, hasonló következtetésre juthattak az elmúlt hónapokban „kollégái” is. Az érintett országok jegybankjainak szintén komoly fejtörést okoz az intervenció lehetősége. Miként a japán központi bank is kevés eredménnyel költött tavaly dollármilliárdokat a jen erősödésének lefékezésére, Közép-Európában is úgy fest: a helyi monetáris politika meghatározói kispályás játékosok a piaci hangulattal szemben.

A román lej például már tavaly december óta erősödik, pontosabban azóta, hogy a román jegybank (BNR) 2004 novemberében bejelentette: a jövőben csak rendkívüli esetben avatkozik be a nemzeti fizetőeszköz árfolyamának alakításába.

Ilyen helyzet azonban máris akadt, nem is egy, így a jegybank csak az idén már kétszer arra kényszerült, hogy euró, illetve más külföldi valuta vásárlásával fékezze a lej erősödését. Ám nyilvánvalóan ez az eszköz sem vehető igénybe túl gyakran, mivel hatására feleslegesen naggyá válnak az ország valutatartalékai. A BNR tavaly november óta – régiós társaihoz hasonlóan – az inflációt „célozza”, nincs szabály arra, hogy mikor és mennyire avatkozik be az árfolyamba. Az általános gazdasági növekedésen túl, Romániába ömlik a külföldiek pénze a privatizációk (a legjelentősebb tranzakció a Petrom olajcég eladása volt) és a tőzsdei befektetések kapcsán is.

RÉMÁLOM. Mindez persze a román exportőrök rémálma. A bútor- és faanyagexportőrök például 10 százalék alatti profitrátával dolgoznak, s most kénytelenek voltak tehetetlenül végignézni, ahogy nyereségük pár héten belül veszteséggé alakul. Mihai Ionescu, a romániai exportőrök és importőrök országos szövetségének elnöke néhány hete már azt jelezte, hogy az exportőrök jelentős része 3-4 hónapon belül kénytelen lesz bezárni a gyárait. Mugur Isarescu, a jegybank kormányzója próbálta nyugtatni a kedélyeket, mondván: őszig stabilizálódni fog az árfolyam. Ionescu reakciója viszont egyértelmű volt: „Az exportőrök nem tudnak őszig várni.”

Tavaly decemberben, amikor a lejárfolyam felívelése elindult, Isarescu még azon a véleményen volt, hogy a lej erősödése javítja majd a kivitelben érintett cégek hatékonyságát. Azóta kénytelen másképp kommunikálni, lényegében próbálja a lelket tartani az exportőrökben. „Nem biztos, hogy nyerni fognak azok, akik a lej erősödésében bíznak” – mondja, célozva a spekulatív tőkére, amely éppen a lej erősödését használja ki, illetve a még mindig magas kamatokat. Az egyetlen segítséget a román exportőrök az állami tulajdonban lévő Eximbanktól kapták. Ez a pénzintézet folytonosan csökkenti az e kört érintő kamatlábakat, és márciustól a „valutakockázat” fedezésére irányuló eszközöket vezetett be.

A Szlovák Jegybank.Veszélyes tendenciák.

A kilátások nem sok jóval kecsegtetik az exportőröket. Isarescu is kénytelen elismerni, hogy a közvetlen külföldi befektetések exponenciális növekedésben vannak, az európai pénzek beáramlása is erősödik, emellett a tőkeszámlák liberalizációja még több külföldi pénzt húz majd be az országba, ami tovább erősíti a lejt. A hangulat annyira lejpárti, hogy a román pénz múlt heti kisebb visszaesése nyomán azonnal elindultak a pletykák a jegybank titkos intervenciójáról.

A régió többi országához hasonlóan Lengyelországban is közel egy éve tart a valuta felértékelődése. Az elmúlt hetek politikai bizonytalansága némi gyengülést hozott ugyan a kurzusban, Marek Belka miniszterelnök bejelentése az előrehozott választásokról azonban hamar megnyugtatta a piacot, s folytatódott a korábbi tendencia. A zlotyra nehezedő nyomás nem csupán a reálgazdaság teljesítményéből adódik, bár a lengyel gazdaság általában jól teljesít – a gazdasági növekedés a tavalyi negyedik negyedévben is elérte a 4, s az év egészében az 5,4 százalékot. A nyomást nem is a külső környezet okozza, hiszen az amerikai, illetve európai gazdaság növekedési mutatói az előrejelzéseknek megfelelően alakultak, s a nyersanyagárak is a várt magas szinten maradtak. A felértékelődési trend itt is elsősorban a külföldi befektetők várakozásaival magyarázható, akik egy, a közeljövőben bekövetkező kamatcsökkentés reményében vásárolják a kötvényeket és a lengyel valutát. A jegybank monetáris politikai tanácsának február 24-25-i ülése ugyan nem hozott kamatcsökkentést (a referencia kamatláb maradt 6,5 százalékon), az ülés mégis némileg igazolta a várakozásokat, hiszen a jegybank a jövőre nézve a restriktív monetáris politikai irány helyett nem is csupán neutrális, de laza monetáris politikát ígért. Ennek hátterében a tervezettnél kedvezőbben alakuló inflációs adatok állnak, amelyek biztosítani látszanak a 2006 elejére elérni kívánt 2,5 százalékos inflációs szintet.

SZÁRNYALÁS. Északi szomszédunknál is hiába küzd a nemzeti bank (NBS), legnagyobb igyekezete ellenére sem lankad a szlovák fizetőeszköz ereje. A korona fittyet hány a prognózisokra, még a legvakmerőbb előrejelzéseket is meghazudtolva folytatja szárnyalását. Március elején a pozsonyi jegybank a várakozásoknak megfelelően 100 bázisponttal, 3 százalékra csökkentette az alapkamatot. A vágás és a közvetlen pénzpiaci beavatkozások néhány napra ugyan visszavetették a korona további erősödését, ám nem sokkal később újabb rekordokat döntött a szlovák pénznem, elérte a 37,50 korona/euró szintet, ami néhány hónapja még utópisztikus álomnak tűnt. (2002-ben még közel 45 koronát adtak egy euróért, tavaly december derekán pedig 39-et.) A szlovák korona tavaly összesen 6,2 százalékkal erősödött az euróval szemben.

Az NBS indokolatlannak és nyugtalanítónak tartja a korona gyors erősödését. Ivan Sramko, a jegybank nemrég hivatalba lépett új elnöke szerint a tendencia veszélyezteti az ország inflációs célkitűzésének teljesítését és megbonthatja Szlovákia gazdaságának stabilitását. Ezért a jegybank kész minden eszközzel fellépni a korona túl gyors erősödése ellen. Igor Barát, az NBS szóvivője a beavatkozás okaihoz annyit tett hozzá, hogy: a korona erősödése drágítja az exportot, ezáltal gyengíti Szlovákia nemzetközi versenyképességét. Az idén a nemzeti bank már nyolcszor hajtott végre közvetlen intervenciót a fizetőeszköz erősödése ellen, s erre a célra az elemzők szerint már mintegy 1 milliárd eurót fordított (2004-ben összesen 1,5 milliárd eurót fordítottak intervencióra).

A zloty felértékelődési trendje elsősorban a külföldi befektetők várakozásaival magyarázható.

A nemzeti bank intézkedéseit – korántsem meglepő módon – elsősorban az exportőrök méltányolják. A legalább 500 főt foglalkoztató szlovákiai vállalatokat és társaságokat tömörítő Klub 500 nevű szervezet közleményben támogatta a jegybank legutóbbi kamatcsökkentő lépését. Tibor Gregor, a Klub 500 egyik vezető képviselője is úgy véli, a korona árfolyamának aránytalanul gyors erősödése negatív hatást gyakorol az exportorientált vállalatokra, ráadásul ez a trend nem anynyira a szlovák gazdaság teljesítőképességével, mint inkább a spekulatív tőke beáramlásával magyarázható. Ezzel természetesen mindenki tisztában van, az elemzők mellett a pénzügyi tárca vezetője is. Viszont Ivan Miklos miniszter is a jegybanktól vár az eddigieknél még határozottabb lépéseket a korona védelmében. A helyzet azonban Szlovákiában sem más, mint szomszédjainál: a nemzeti bank kezd kifulladni az erős korona ellen vívott csatában, az eddigi rendkívül költséges intervenciók nem hozták meg a várt hatást, csupán fékezni tudták a szárnyalást, megállítani nem. Elemzők szerint a korona erősödése folytatódni fog, de hogy meddig, azt már senki sem meri megjósolni.

Ehhez képest Magyarország még jól is áll, a forint régiós viszonylatban csak igen keveset erősödött az elmúlt fél évben. Ezt alapvetően kétféleképpen lehet magyarázni. Egyrészt itt vannak a közismert makroproblémák – nálunk a legkisebb a növekedés, s itt a legnagyobb az államháztartás hiánya -, másrészt viszont nekünk van intervenciós sávunk is, amelyet egyelőre nem ért támadás. A 2003. eleji események után, amikor csúfos kudarcba fulladt a sáv erős irányba történő eltolására indult akció, óvatosabbak lettek a spekulánsok.


KAMATVONZÁS. Szomszédjainknál semmi sem akadályozza a devizák erősödését, a befektetők pontosan ezt lovagolják meg. Nálunk viszont ezt az intervenciós sáv miatt nem lehet – a jegybank 240 forintnál nem engedi alacsonyabbra az euró-kurzust -, viszont tálcán kínáljuk helyette az uniós országok viszonylatában az extrémen magas kamatszintet. Aki ma hozzánk hozza a pénzét, nem forinterősödéssel számol, hanem jórészt a kamat miatt lép a piacra.