Immunforradalom

Európai és amerikai tudományos lapok 2000-ben tették közzé a hírt, hogy egy amerikai kutatócsoport, Lisziewicz Julianna és Franco Lori vezetésével, új kezelési módot dolgozott ki HIV-fertőzöttek számára: az időszakosan megszakított gyógyszeres terápiát. Hogyan kapcsolódik ehhez legújabb fejlesztésük, a Dermavir tapasz?

– Washingtoni kutatóintézetünkben, amelyet Franco Lorival együtt alapítottunk, 1989 óta végzünk AIDS-kutatást. Közel tíz éve, 1996-ban találkoztunk az azóta híressé vált berlini paciens esetével, aki meglepő módon gyógyult meg.

– Terápia hatására, vagy véletlenül?

– Akkoriban berlini kollégáink segítségével egy bizonyos gyógyszer-kombináció hatását vizsgáltuk egy csoport tagjain, akik a fertőzés nagyon korai stádiumában voltak. Ez a bizonyos berlini paciens, egy homoszexuális fiatalember, mindig mást csinált, mint amit kértünk tőle. Amikor karácsonyra hazautazott a szüleihez, közölte: nem viszi magával a gyógyszereket, mert nem akar magyarázkodni. Hiába kérlelte az orvosa, megszakította a kezelést. Amikor visszatért, fel voltunk rá készülve, hogy a vírus már elszaporodott a szervezetében. De meglepve tapasztaltuk, hogy három hét alatt nem emelkedett a vírusok száma. Többé nem szedett gyógyszert, és ma is egészséges. Mi pedig hónapokon keresztül vizsgáltuk őt, hogy megfejtsük, mi történt. Kiderült: bár vad típusú vírussal fertőződött, egy különös immunreakció nyomán a szervezete képessé vált arra, hogy megfékezze a kórokozót. Fertőzött maradt, de azóta sem lett AIDS-beteg.

– Mivel magyarázták ezt a jelenséget?

– Abból a feltételezésből indultunk ki, hogy amint elhagyta a gyógyszert, a vírus a szervezetében azonnal szaporodásnak indult, és ez váltotta ki az addig ismeretlen immunreakciót. A fertőzés korai fázisában lévő majmokon végeztünk kísérletet. Bizonyos időszakonként megszakítottuk a gyógyszeres terápiát, és ugyanazt a kedvező reakciót tapasztaltuk. Ezt az eredményt publikáltuk 2000-ben. A továbbiakban az volt a kérdés, miképpen tudjuk ezt a folyamatot előrehaladott stádiumban lévő betegek szervezetében is előidézni. Láttuk, hogy a vad típusú vírus mozgósítja az úgynevezett dendritikus sejteket, amelyek ölősejtekkel megtámadják és elpusztítják a fertőzött sejteket. Ha ez a folyamat beindul, a szervezet képes önmaga kordában tartani a vírust.

– Mivel próbálkoztak?

LISZIEWICZ JULIANNA

•1982-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett biológus mérnöki diplomát. 1986-tól a göttingeni Max Planck Intézet PhD-ösztöndíjasa volt. 1989-ben az Amerikai Egyesült Államok nemzeti kutatóintézetében kezdett dolgozni. 1990 és 1995 között az antivírus osztályt vezette a HIV-vírust felfedező Roberto Gallo kutatóintézetében.

•1995-ben Franco Lorival együtt megalakították és máig együtt igazgatják a washingtoni Research Institute for Genetic and Human Therapy nevű intézetet, amelynek Paviában is van laboratóriuma. 1996-ban professzori címet szerzett a Georgetown Egyetemen. Az 1998-ban alapított Genetic Immunity cég elnöke.

– Kerestük a dendritikus sejteket ösztönző anyagot. Géntérkép segítségével a HIV-vírus DNS-éből kinyertünk egy hatóanyagot, és egy új típusú vakcinát készítettünk. Kezdetben ezt a vérből kivont dendritikus sejtekbe juttattuk, majd visszahelyeztük a majmok szervezetébe. Észleltük a kedvező eredményt, de beláttuk, hogy ez igen körülményes és drága eljárás, ily módon nem lehet betegek millióit kezelni. Közben felfigyeltünk arra, hogy a dendritikus sejtek érzékelői a bőr felszínén helyezkednek el. Ezek a Langerhans-sejtek érzékelik a HIV-vírusból képzett vakcinát, kialakítják az „ellenségképet”, átadják az üzenetet a nyirokcsomókban lévő dendritikus sejteknek, amelyek működésbe hozzák a HIV-vírusra specializált ölősejteket. Tehát ezért lett tapasz a Dermavir, mert a bőr felületén lévő sejteken keresztül kell hatást gyakorolni a szervezetre.

– A tapasz is csak a korai stádiumban megfertőződött majmoknál bizonyult hatásosnak?

– Az első kísérleteket a tapasszal végsőkig legyengült AIDS-beteg majmokon végeztük, amelyekről senki nem gondolta, hogy van még védekező kapacitás a szervezetükben. Mégis sikerült kiváltani náluk a kedvező immunreakciót. Ez óriási eredmény volt. Rengetegszer megismételtük a kísérletet, a hatás bebizonyosodott. Testvérem, Lisziewicz Zsolt matematikus cége dolgozta ki azt a számítógépes programot, amely tárolja, rendszerezi, és statisztikai adatokban megmutatja a kutatás eredményeit.

– Eszerint emberen még nem tesztelték a Dermavirt?

– Az idén kezdjük embereken is a vizsgálatokat.

– Az egyik bulvárlap arról írt: elképzelhető, hogy az unió összes AIDS-betegét összegyűjtenék egy magyar kutatóközpontban.

– Nem tudom, kinek jutott eszébe ilyesmi. Két és félmillió gyermek van a világon, aki kétéves kora előtt meghal, mert szülés vagy szoptatás közben megfertőződött. Európában és az Egyesült Államokban ilyen nem fordul elő, csak Afrikában és Ázsiában. Természetesen nem hoznánk Magyarországra beteg gyerekeket, de nagyon szeretném, ha a hazai kutatók együttműködnének, és így magyar páciensek is részt vehetnének a tapasz klinikai tesztelésében. Az Egyesült Államokban is végzünk majd vizsgálatokat, de ott felnőtteken, valamint olyan 13-21 éves fiatalok körében, akik szexuális úton fertőződtek.

– Mennyi ideig tart, amíg embereken végzett klinikai kísérletekkel bizonyítják a tapasz hatását?

– Legalább három évre van szükségünk.

– Igaz, hogy a rákbetegeknél is hatásos lehet a tapasz? Végeztek ilyen kísérletet, vagy ez egyelőre csak hipotézis?

– A mechanizmus minden bizonnyal működik akkor is, ha megváltoztatjuk azt a DNS-mintát, amelyet a tapasszal juttatunk a szervezetbe, s azokat az ölősejteket mozgósítjuk, amelyek a tumor-sejteket pusztítják el. Később majd elvégezzük ezeket a kísérleteket is, de most egyelőre a HIV-fertőzésre koncentrálunk, hogy mihamarább eredményhez jussunk. Ebben a technológiában az a fantasztikus, hogy ha működik, akkor számos más betegségre ki lehet fejleszteni.

– Az elmúlt hetekben nagy izgalmat keltett a bejelentése, miszerint Magyarországra hozná a találmányát, és itthon gyártanák a tapaszt. Miközben Amerikában már megvan a hátterük: Ön a vezetője annak az intézetnek, ahol a kutatások folynak. Milyen lehetőséget lát itthon?

– Nyilvánvaló, hogy a biotechnológiai kutatás és a gyógyszergyártás központja ma az Egyesült Államok. De az immunterápia az egész világon újdonság. Az erre alapuló iparág kiépítéséhez egyetlen „nyersanyag” kell: a tudás. Úgy gondolom, hogy Magyarország számára ez nagy lehetőség lehet. Huszonöt éve külföldön élek, de magyarnak érzem magam. Ha szükség van rám itthon, örömmel hazajönnék. Az Európai Unió azt hirdeti, hogy tudásalapú társadalmat épít, és utol akarja érni Amerikát. A tengerentúlon élő európai kutatók pedig alig várják, hogy hazatérhessenek, és saját hazájukban hasznosíthassák a tudásukat. Tessék: itt a lehetőség. A telekommunikáció segítségével a kutatás ma már amúgy is nemzetközivé vált. Ha éppen Magyarországon tartózkodom, akkor is képes vagyok telefon vagy videokonferencia segítségével folyamatos munkakapcsolatot tartani a világ bármely pontján tartózkodó kollégáimmal. Nem az a fontos, hogy fizikailag hol tartózkodik az ember, hanem hogy milyen környezetben van. Magyarországon rengeteg lelkes embert találtam, aki részese akar lenni egy új hazai iparág megteremtésének. Úgy hallom, az új Nemzeti Fejlesztési Terv egyik sarokpontja a biotechnológia. Ehhez azonban ki kell építeni az infrastruktúrát.

– Mire lenne szükség? Új kutatóintézetek létrehozására?

– Arra nincs szükség, rengeteg kutatóintézet működik, kiváló tudósokkal. De tapasztalatom szerint nehezen jutnak el odáig, hogy a kutatásból termék legyen. Talán az olaszok ebben kicsit előrébb tartanak.

– Ha már itt tartunk: az intézetük másik alapítója, Franco Lori olasz, ráadásul Paviában már van egy kutatóbázisuk. Hogyhogy mégsem oda akarnak költözni?

– Olaszországban is gyárthatjuk a Dermavirt, hiszen az is az unió tagja.

– Magyarország mitől lehet vonzóbb Önöknek, mint Olaszország?

– Valójában semmivel. Olaszországban ugyanúgy otthon vagyunk, mint Amerikában. Magyarországon nem vagyunk otthon. Egyvalami viszont tetszik nekünk: a magyarok nagyon innovatívak, itt fantasztikus tudás és ötlet összpontosul – nemcsak a kutatók, de az üzletemberek körében is. Az ügyintézés viszont nehézkes. Például a hatóság csak úgy fogad el egy dokumentációt, ha az ember személyesen odaviszi, és kap egy pecsétet. Ilyen a világon nem létezik. Képzelje csak el, ha valakinek Kaliforniából Washingtonba kellene utaznia egy stempliért! Vagy, ami még fontosabb: rugalmatlan az adórendszer. Amerikában, Svédországban és Írországban a kutatásra és fejlesztésre adókedvezmény jár, itt ezt még nem alkalmazzák. Szóval van néhány dolog, amin jó lenne változtatni.

– Tulajdonképpen milyen fejlesztést hozna ide?

– Lényegében egy új iparágat kell kiépíteni. A kutatásunk eddig non-profit keretek között zajlott. Nemrég alapítottunk egy céget Genetic Immunity néven, amelynek én vagyok az elnöke. Mostantól ez jut nagyobb szerephez: az új terápiás vakcina fejlesztését és forgalmazását már ezen keresztül végezzük. Létrehozunk egy bázist, amely öszszefogja a kutatás-fejlesztést, a világ több pontján végzett klinikai kísérleteket, a gyártást és a kereskedelmet. Ez egy olyan tudásközpont lenne, amely nem csupán a tapaszt vezetné be a piacra, de más betegségekre is immunterápiás módszereket fejlesztene ki, együttműködésben az egyetemekkel, a kutatóintézetekkel és a helyi hatóságokkal. Természetesen mások találmányait is végig lehet futtatni ezen a struktúrán. Később szükség lesz a gyártási technológia fejlesztésére, új diagnosztikai módszerekre. Mindegy, hogy a világ mely pontján, de ezt a központot létre kell hozni.

– Egy bulvárlap azt írta, hogy a kormány 5 milliárddal beszáll, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium pedig a gazdasági terv kidolgozásán munkálkodik. Ez már konkrétum?

– Én is olvastam, de ilyen ígéret valójában nem hangzott el. Az Este című adásban Kóka János gazdasági miniszter annyit mondott, hogy a tárca és a cégünk között tárgyalások folynak. De egyelőre nincs semmilyen konkrétum, ajánlat vagy megegyezés.

– Remélem, fél év múlva nem lesz csalódott.

– Nem tagadom, van ennek érzelmi része. Nyilván, ha én nem lennék magyar, senkinek nem jutna eszébe idehozni a projektet. Közben azért mérlegelek. Itt óriási lehetőségeket látok: máris sok lelkes támogatója akadt az ügynek. Ha sikerül, az nagyon jó. De ha nem megy, mert sok akadályba ütközünk, az sem baj. Akkor majd Amerikában, vagy Olaszországban hozzuk létre a központot, és néhány év múlva talán másik projekttel jövünk ide. Attól én még továbbra is szívesen nyaralok a Balatonnál, és nem fogok haragudni a gazdasági miniszterre.