Szlovákia államfője lehet. Alig öt és fél évvel azután, hogy elveszítette a miniszterelnöki széket, a szlovákok a hét végén elsöprő többséggel juttatták tovább nacionalista kedvencüket az elnökválasztás két hét múlva esedékes második fordulójába. Az egykori bokszoló Meciar esetében már-már elcsépelt hírlapírói fogás, mégis adódik az ökölvívó hasonlat: az exkormányfő korábban a padlóra került, ám miközben rászámoltak, ő erőt gyűjtött, és most minden esélye megvan rá, hogy a meccs végén újra ő álljon győztesként a ring közepén.
Hiába áramlott az elmúlt bő öt évben 12 milliárd dollárnyi tőke Szlovákiába, hiába lépheti át az ország mind a NATO, mind az Európai Unió küszöbét, és hiába tapsolnak külföldön a liberális adóreformoknak (igaz, otthon ez utóbbi már korántsem annyira népszerű), alig három héttel az uniós csatlakozás előtt a szlovákok ismét esélyt adtak tehát a populista nacionalizmusnak. Ráadásul a második fordulóban Meciar ellenfele egykori párttársa, a volt parlamenti elnök Ivan Gasparovic lesz. A Mikulás Dzurinda vezette kormányzatnak majdnem mindegy, kettejük közül ki kerül az államfői székbe: a kormány és az – amúgy viszonylag gyenge jogosítványokkal rendelkező – leendő elnök közötti ütközések borítékolhatók. Kérdés, ezeket a csatákat még Dzurinda vívja-e meg. Eduard Kukan külügyminiszter ugyanis a koalíciós pártok elnökjelöltjeként elbukott, azaz a szavazók megbüntették a kormányt annak hibáiért. Dzurinda a választás másnapján meg is ígérte, hogy levonja a tanulságokat a vereségből, és sokan máris a lemondását sürgetik. Csakhogy a kormányfő a hétvégén sikert is elkönyvelhetett. A parlamenti választások esetleges előrehozataláról rendezett népszavazás érvénytelennek bizonyult, a kormány tehát megmenekült. Azaz az Európába napokon belül belépő Szlovákia talán nem is anynyira a kormánya ellen, hanem – akármilyen lehangoló is – egykori nacionalista miniszterelnöke mellett szavazott.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
