 |
| Vérvétel. 1992 előtt nem volt szűrés. |
Nyolc évvel ezelőtt tudta meg Csuja László, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. volt környezetvédelmi menedzsere, hogy vele született vérzékenységének kórházi kezelése során megtámadta az alattomos kór, a Hepatitis C (HCV). A volt menedzser 1961 óta kap vérkészítményt, így nem tudja, hogy pontosan mikor fertőződött meg. Noha a betegség híre sokként érte, annak örült, hogy legalább nem lett HIV fertőzött, merthogy 29 “sorstársa” a kezelés során AIDS-es lett. Az egykori menedzser a diagnózist követően amiatt is rettegett, hogy feleségének és hat gyermekének nem adta-e tovább a kórt. Állapota az elmúlt években sokat romlott, viszont még mindig nem annyit, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által finanszírozott, Hepatitis C fertőzés enyhítése végett alkalmazott interferon kezelésre jogosult legyen.
Az OEP bizonyos súlyos betegségek, például emlőrák, vesedaganat, sclerosis multiplex, hemofília esetében a kezelést külön keretből finanszírozza (lásd a táblázatot). “Erre a listára azon betegségek gyógykészítményei kerülnek, amelyek alkalmazása nem rutinszerű, s a beszerzésük komoly összegbe kerül” – ismerteti a helyzetet Bidló Judit, az OEP főosztályvezetője.
NEM SZŰRTEK. A hemofíliások 90 százaléka alapbetegsége mellé úgy szerezte meg a világviszonylatban csak 1989-ben felfedezett, “silent killer”, azaz csendes gyilkosként emlegetett vírust, hogy a véralvadást segítő vérkészítményeket 1992-ig nem szűrték. Emiatt azután mindenki a potenciális fertőzöttek közé tartozhat, aki idegen vért kapott. Szakorvosok szerint Csuja Lászlóval együtt körülbelül 80 ezren fertőződhettek meg, közülük az elmúlt 11 évben 20 ezer embernél diagnosztizálták a HCV betegséget. A hemofíliások számára egyébként azért is járt drámai következménnyel a plusz betegség “begyűjtése”, mert csupán a vérzékenységgel akár az átlagéletkort is megélhetnék, ám a vírusfertőzés következtében 75 százalékuknál krónikus májbetegség léphet fel.
 |
Hazánkban a szakorvosok évente 2-4 ezer májzsugor, 600 májtumor diagnosztizálásakor és 600-800 halálesetben jelölik meg okként a HCV-t. “Az egészségügy felelőssége a betegség kapcsán nem bagatellizálható el” – hangoztatják az érintettek. Egy részük kártérítési pert kezdeményezett az állam ellen, de nemcsak ők, hanem valamennyien elvárnák, hogy ha az állami egészségügy óvatlansága miatt kerültek ilyen helyzetbe, akkor az egészségkassza finanszírozza a kezelésüket. Bizonyos betegségcsoportok esetében azonban limitált a keret, s csak az juthat megfelelő ellátáshoz, akit az arra hivatott szakmai grémium javasol.
ELKÜLÖNÍTÉS. A 2003-ban a 216,9 milliárd forintos gyógyszerkasszával rendelkező OEP a tavalyi 14 milliárd forinttal szemben az idén 16,7 milliárd forintot irányzott elő az úgynevezett különkeretes betegségtípusok gyógykezelésének finanszírozására. Míg 2002-ben 17 betegséget finanszíroztak ily módon (lásd a táblázatot), az idén a megemelkedett keret két további betegcsoport kezelését is szolgálja majd. Az összeget félévente, évente aktualizálja az OEP. “A büdzsé megállapításakor figyelembe vesszük, hogy hány ember érintett, ezt összevetjük azzal, hogy milyen kezelések állnak rendelkezésre, azok mennyibe kerülnek, s mennyire hatásosak” – magyarázza Bidló Judit. Az összeg elköltéséről minden különkeretes készítmény esetén egy szakmai szempontok alapján mérlegelő orvoscsoport dönt. Ők határoznak arról, ki jogosult a nagy értékű gyógyellátásra.
A megállapított összeget a betegszervezetek többnyire keveslik. Így van ezzel Csuja László is, aki ma a Hemofíliások Baráti Körének alelnöke. Pedig e betegségcsoport esetében a 2002-es 440 millió forintos keret 2003 második félévétől 62 százalékkal, 700 millióra emelkedik. A kezelés – attól függően, hogy milyen interferonnal történik és hány hétig kapja a páciens – évente 3,3-4,4 millió forintba kerül személyenként. Aggodalomra ad okot, hogy 1992 óta mintegy 2 ezren jutottak csak hozzá a szükséges ellátáshoz.
SZAPORODÓ VÍRUSOK. A Csuja László vérében található vírusszám még nem tette indokolttá, hogy interferont kapjon, ezért csak hemofíliájának kezelését biztosítja az OEP. Pedig – mint érvel – ha alacsony vírusszám mellett is megkezdődhetnének a kezelések, akkor nemcsak ő, hanem vele együtt több ezer érintettnek is javulhatna a gyógyulási esélye. A Csuja László barátja, leletei alapján, három év után került a HCV betegekről döntő Interferon Bizottság elé, azt követően, hogy a Haematológia Centrumban egy máj szakorvos indokoltnak tartotta a gyógykezelését. De másoknak is legkevesebb fél évet kell várniuk, aminek következtében több százra tehető a várólistán lévő betegek száma. (Az OEP a Figyelőnek azt nyilatkozta, hogy a kezelésük várhatóan már júliustól megkezdődik.)
Csuja László és barátja türelmetlen a bürokratikus, hosszan tartó eljárás miatt, s úgy véli, némely orvos kezében túlhatalom összpontosul azzal, hogy megszabhatják, kik részesülnek kezelésben. Nem értik azt sem, mi szükség van arra, hogy a szakemberek véleményét egy újabb orvoscsoport bírálja felül. Bidló Judit szerint ez nem felülvizsgálat, hanem racionalizálás. A centrumokban lévő orvosoknak ugyanis nincs rálátásuk a rendelkezésre álló pénzösszegre.
 |
Telegdy László, az Interferon Bizottság tagja szerint sincs szó megkülönböztetésről, a bizottság előtt nem léteznek egyenlőbbek az egyenlőknél. Az Európai Májkutató Társaság (EASL) minden évben közzéteszi álláspontját arra vonatkozóan, hogyan érhető el a legjobb kezelés a leggazdaságosabban. A keretet felügyelő orvoscsoport e “sorvezető” mentén szelektálja a betegeket. Mint Telegdy magyarázza, nem is kell mindenkit kezelésben részesíteni, ugyanis a fertőzés önmagában, májbetegség nélkül nem kezelendő. A gyógykészítménynek számos mellékhatása van, korántsem kaphatja meg mindenki. “Ezért dönt a háromtagú stáb arról, kinek lenne a legüdvösebb a gyógyszer” – hangsúlyozza Telegdy László.
Ezzel együtt ő is annak örülne, ha növekedne a keret, s évente a 880 beteg helyett legalább 950-et kezelhetnének, ennyit diagnosztizálnak ugyanis évente a vírushordozók sorából. Ehhez viszont legalább 0,8-1,0 milliárd forintot kellene megítélnie az OEP-nek. Jelenleg oly módon biztosítják a 880 beteg kezelését, hogy a gyógyszergyártók kedvezményesen bocsátják az OEP rendelkezésére készítményeiket, ami azonban sem a szakma, sem pedig a gyártók szerint nem tartható fenn hosszú távon.
Az OEP a különkeretes készítmények kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy az egészségkassza teherbírása nem korlátlan. “A betegek érdekeire figyelemmel, szaktekintélyek véleményét is kikérve igyekszünk a biztosítottak és a munkáltatók által összeadott forrásokat hatékonyan felhasználni.” Csuja László azt mondja, amióta a betegszervezetek képviselői is részt vehetnek az ártárgyaláson, azóta a legjobb készítményeket kapják. “A civil kontroll üdvös a betegek számára, de borzasztó átélni egy licites tárgyalást, ahol az OEP és a gyógyszergyártók egyezkednek” – mondja az alelnök. Valamikor ugyanis véget ér a licit, s egyáltalán nem mindegy, hogy újabb 200 avagy esetleg 300 ember kezelése oldható meg az összegből.
