Minden kétséget kizáróan új korszak nyitányát jelzi az a díszelőadás, amelyet a pozsonyi operában tartanak a hét végén, megünneplendő a Mol és a Slovnaft stratégiai együttműködését. Nem a zsöllyére kapott jegyet a két ország miniszterelnöke, akik személyes jelenlétükkel emelik az est fényét. A két olajcég elnöke, a szintén a díszpáholyban helyet foglaló Hernádi Zsolt és Slavomir Hatina színházi távcsövével azonban aligha a balerinákat lesi majd, sokkal inkább a meghívott lengyel vendégek arcát fürkészik.
ÉSZAKI FÉNY. Jó okuk van rá, hiszen egy időre lekerült a műsorról a Mol és a horvát INA együttműködése. A korábban a miniszterelnök által is szorgalmazott déli terjeszkedés helyett – a szlovák Slovnaftban tavaly szerzett 36,2 százalékos részesedésszerzés után – esetleg további északi akvizíciók vagy együttműködési megállapodások következhetnek.
Meg nem erősített hírek szerint a Mol azon öt társaság között van, amelyek az előzetes pályázat alapján elvégezhetik a gdanski olajfinomító (RG) átvilágítását. Az észak-lengyelországi finomító értékesítésére a részvények 75 százalékát kézben tartó Nafta Polska írt ki pályázatot. Az érdeklődő öt cég március 12-éig tehet ajánlatot a nemrégiben korszerűsített, de a helyi menedzsment szerint is további beruházásokat igénylő RG megvásárlására.
A regionális terjeszkedési stratégia megvalósítását célul kitűző Mol figyelme nem véletlenül fordult Lengyelország felé. A hatalmas ország déli része a szlovák partnercég, a Slovnaft pozsonyi finomítójából is elérhető, ami biztosítaná a kapacitások jobb kihasználását mindkét cég számára. Hiszen ebben az esetben a százhalombattai és a pozsonyi finomító termékei más területekre kerülnének. A Mol-Slovnaft páros természetesen Dél-Lengyelországban nem lenne versenytárs nélkül. A lengyel nemzeti olajtársaság, a PKN piaci részesedése az országos kiskereskedelemben eléri a 30 százalékot, de a cég értékét jelentősen emeli nemrégiben korszerűsített Varsó melletti finomítója is. Ez utóbbi korszerűsítésére az elmúlt öt évben – piaci információk szerint – mintegy 2 milliárd dollárt költöttek.
Réthy Róbert, a CA IB elemzője szerint a Mol gdanski érdeklődése több tényezővel is magyarázható. Nem elhanyagolható szempont, hogy a Mol-Slovnaft páros számára rendkívül izgalmas piacról rengeteg információhoz lehet hozzájutni a pályázati részvétel során, ami akkor is hasznos, ha később mégsem jönne létre az üzlet. A lengyel piaci információk pedig nemcsak abban az esetben fontosak, ha a PKN versenytársuk lesz, de akkor is, ha – mint felmerült – együttműködési megállapodást kötnek a cégek. Érdekes lehet a gdanski finomító azért is, mert Észak-Lengyelországot el lehet onnan látni csővezetéken és tartályhajókon érkező kőolajból finomított termékekkel is. E tevékenység jelenleg a gdanski cégnek országosan 25 százalékos piaci részesedést biztosít a nagykereskedelemben. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az RG – habár kiskereskedelmi súlya csekély, 2 százalék körüli – 20 saját és 230 franchise szerződéses kúttal rendelkezik az országban. A pozsonyi és a gdanski finomítóra támaszkodva pedig már olyan kiskereskedelmi hálózat építhető ki Lengyelországban, amellyel komoly versenyt lehet támasztani a jelenleg piacvezető PKN-nel szemben.
Mint Réthy Róbert rámutat, szólnak érvek a gdanski akvizíció ellen is: a Mol Százhalombattán és – közvetve – Pozsonyban a két korszerű, nagy kapacitású finomítóval is rendelkezik a régióban. Ráadásul a magas és nehezen lefaragható alkalmazotti és környezetvédelmi költségek miatt sem biztos, hogy jó üzlet finomítói kapacitást venni.
HELYKERESÉS. Az elemző szerint egyelőre nyitott kérdés, hogy a jövőben a Mol milyen lengyelországi stratégiát fog követni: az RG kapacitásaira építve a PKN-nel a Slovnaft is konkurálhat, ugyanakkor köthetnek együttműködési megállapodást is. Ez utóbbit az indokolná, hogy a Slovnaft jelenleg csak néhány kutat működtet Lengyelországban. “Egyelőre azonban a Molnak a tavalyi szerzeménnyel, a Slovnafttal kell megtalálnia a szinergiákat” – hívja fel a figyelmet Réthy.
A szlovák olajcég két fontos paraméterében is különbözik a Moltól: nincs kitermelési, azaz upstream részlege, továbbá nem foglalkozik gázkereskedelemmel. A finomítóját jelentős beruházásokkal korszerűsítő pozsonyi cég évekig veszteséges volt, 2000-es eredménye azonban az előzetes adatok alapján megközelíti a 900 millió koronát. Információk szerint a Mol mintegy 270 millió dollárt, azaz 80 milliárd forint körüli összeget költött a 36,2 százalékos részesedés megszerzésére. Az akvizíció első fázisa tavaly novemberben zárult le, ezt követően a december 20-i rendkívüli közgyűlésen a Mol által jelölt igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok bekerültek a Slovnaft vezető testületeibe. A két cég közötti együttműködés eredményei azonban legkorábban az idei első féléves eredményekből lesznek majd láthatók – hívják fel a figyelmet az elemzők.
A két cég közös stratégiájának kialakítását a magyarországi gázárak is befolyásolják. Úgy tűnik, változóban van a korábbi elnök, Csák János kinevezésekor felvázolt koncepció, miszerint a Molnak komplex energetikai vállalattá kellene válnia. A fordulatra utal egyebek mellett a gázüzletág eladásáról a múlt héten felröppent pletyka is, igaz, azt a Mol képviselői azonnal cáfolták. A komplex energetika finanszírozásához talán még a gázkereskedelmen elszenvedett veszteség nélkül is kicsi lenne a Mol. A “regionális downstream”, azaz a finomítói kapacitásokra alapozott kis- és nagykereskedelem azonban Szilágyi György, a Takarékbróker vezető elemzője szerint is jó stratégia lehet. Ráadásul ebbe beleillenek a Molnak a TVK-val kapcsolatos tervei is, hiszen a tiszaújvárosi gyár a Mol finomítói által előállított termékeket dolgozza fel, többek között a vegyipari alapanyagként használt etilénné.
A Mol és a Gazprom ellentéte éppen abból adódik, hogy melyik országban létesüljön és melyik cég alapanyag-ellátására épüljön a régió következő – a jövőben prognosztizált hiány miatt minden bizonnyal nagy haszonnal kecsegtető – etiléngyára.
A Mol regionális stratégiai céljait azonban veszélyeztetheti, ha a BorsodChem-ügy következtében kivásárlási ajánlatot kellene tennie a TVK-ra. A Mol jelöltjei tavaly ősszel a CIB és a Magyar Külkereskedelmi Bank támogatásával jutottak be a TVK vezető testületeibe, amelyekből a többi nagytulajdonos – a Gazpromhoz közelálló cégek – képviselői kimaradtak. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) a múlt héten a CIB Bank ellen egy másik, de hasonló ügylet miatt tett feljelentést. A CIB Bank a Gazpromhoz közelálló Milford Holdings részvénycsomagját megvásárolva, a Gazprom-csoport képviselőit támogatta a BorsodcChem rendkívüli közgyűlésén. Egyes megfigyelők szerint amennyiben a Gazpromot sikerülne rákényszeríteni a cég nyilvános felvásárlására, az hasonló kötelezettséget jelentene a Mol számára a TVK vonatkozásában. Márpedig ez szintén közel 60 milliárd forintjába kerülne az olajcégnek. Alig valamivel kevesebbe, mint amennyi a cég hatósági árak miatt a gázkereskedelmen elszenvedett tavalyi vesztesége volt.
Ekkora megtakarítással az 1999 utolsó negyedévében megkezdett költség-csökkentő és hatékonyság-javító program sem jár. Annak ellenére, hogy Spencer Jakab, a SCFB londoni elemzője szerint számos iparági mutató javulása már most is az elkezdett programok helyességét igazolja. A főként a kitermelési üzletág hatékonyságát mérő mutatók szerint a Mol az elmúlt évben az olajvállalatok alsó harmadából a középsőbe lépett. Természetesen a 2000. évről február 15-ig nyilvánosságra kerülő gyorsjelentés számai alapján az elmúlt év hatékonyságjavulása sokkal inkább mérhető lesz.
Az idei évet tekintve azonban a legfontosabb tényező az olajárak alakulása. A Mol kitermelőként ugyan a magas olajárakban érdekelt, mint finomító és üzemanyag-kereskedő viszont már csak a marzsokban. Ráadásul a gázüzletág vesztesége – a piaci árak alatt fixált hatósági, illetve az olajárakat kilenc hónap késéssel követő beszerzési áraknak “köszönhetően” – az olaj drágulásával együtt növekszik. “Mivel a kitermelés súlya a gázüzletághoz, a finomításhoz és az üzemanyag-kereskedelemhez képest kisebb, a Mol inkább az olajárak csökkenésében, alacsonyabb szinten való beállásában érdekelt” – magyarázza Spencer. Olajpiaci előrejelzések az idei évre 22 dolláros átlagos és ez alatti év végi olajárral számolnak, ami hoszszú távon kedvező lehet a Mol számára. Hatással lehet a gázon elszenvedett veszteségre az euró-dollár paritás is. A dollárban meghatározott beszerzési árak miatt az euró erősödése kifejezetten kedvező lenne a Mol számára. Kérdéses persze a gázárak miatt indított per kimenetele is, mint közismert, a bíróság első fokon a kormány érvelését fogadta el. A kormány kezdeményezte az üzemanyagárak alakulásának vizsgálatát is. A Gazdasági Versenyhivatal megállapította, hogy a Mol nem élt vissza erőfölényével a nagykereskedelemben. Kiskereskedőként pedig számos versenytársa van, azon a piacon nincs is erőfölényben.
pletykák. A fenti folyamatok alapvetően meghatározzák, képes lesz-e a magyar olajtársaság a regionális terjeszkedési stratégia megvalósítására. A Mol eladósodottsága a menedzsment és az elemzők egybehangzó véleménye szerint nem növelhető tovább. A jelenlegi nyomott árszint mellett részvénykibocsátással nem érdemes új tőkét bevonni. A cég 2000. évi – az elemzők által nagy szórással 15 és 35 milliárd forint közé várt – adózott eredménye, illetve az ezt meghaladó cash flow nem tesz lehetővé nagyobb arányú terjeszkedést. Bizonyára nem véletlenül bukkant fel a kormány által veszteségesre ítélt gázüzletág részleges értékesítéséről szóló pletyka. Már csak azt nem tudni, ki beszél a súgólyukból.
