Gazdaság

Fónagy János

Úgy tűnik, mintha Ön a kormány jolly jokere lenne: a Gazdasági Minisztériumban kezdte államtitkárként, e tisztséget töltötte be a MeH-ben és most egy bársonyszéket ajánlottak.

– Ezen már magam is merengtem, s eddigi életpályámnak tudom be, hogy ilyen sok pozícióban gondol rám Orbán Viktor. Nem tagadom: jóleső érzés azt látni, hogy a kormányfő megítélése szerint is sokféle szerepkörben alkalmazható vagyok. De hát ez persze annak a kevésbé örvendetes ténynek is betudható, hogy nem vagyok mai gyerek. Az életutam pedig magyar szokás szerint igen kacskaringós volt, hiszen korábban is megfordultam már a gazdaság szinte minden területén és gyűjtöttem államigazgatási tapasztalatokat. A kormányban végzett munkám előtt utoljára térségfejlesztéssel foglalkoztam, s ez megítélésem szerint a közlekedési és vízügyi tárcánál is kamatoztatható lesz. Azzal tisztában vagyok, hogy az új feladatba bele kell tanulnom, de hát az élet egy folyamatos tanulás.

– A jelenlegi tanítómesterek egyike az Európai Unió múlt héten osztotta ki az idei bizonyítványokat. Magyarország jó átlaggal büszkélkedhet, de néhány kérdésben kritika hangzott el. Például a közlekedési joganyag átvétele lassabb az elvártnál. Ezt hogyan látja?

– Nem új elem az unióval folytatott megbeszélések sorában ez a kritika. Ismertem már korábban is azt a brüsszeli véleményt, hogy e kérdésben “magasabb sebességbe kell kapcsolni”. Ez például pontosan az a terület, ahol az eddigi kormányzati munkában szerzett tapasztalatom segíthet, hiszen a Gazdasági Minisztériumban a jogharmonizáció a hatáskörömbe tartozott. Azt Brüsszelben is sikeresnek értékelték, magam pedig ezt a sikert akarom megismételni a tárcánál.

– Egy másik kritika is érte a közlekedést: Brüsszel kifogásolja az autópálya-építés pályáztatásának elmaradását. Ön szerint védhető a kormány eljárása?

– Az autópálya-építés esetében a gyorsaság kiemelt prioritást élvezett, s ez determinálta a kormány döntéseit.

– Ez nagyon lojális megállapítás egy miniszterjelölttől. Ugyanennyire lojális magánemberként is, például a metró kérdésében?

– Magánemberként jogász vagyok és a jogerős ítélet megszületéséig egyetlen jogász sem szívesen foglal állást. A jelenlegi helyzet az, hogy az elsőfokú ítéletet mind a főváros, mind pedig a kormány képviselője megfellebbezte, jóllehet más megfontolásokból. Azt tartom a leghelyesebbnek, ha a jogerős ítélet után térek vissza e kérdésre.

– Politikailag viharos időszakban ül be egy bársonyszékbe, nem gondolja?

– A kétéves költségvetés parlamenti vitája korbácsolta fel a kedélyeket, s teremtett a magyar közéletben sajnos szokásosnak nevezhető puskaporos hangulatot. A sajtóban is tálalt ügyeknek azonban nincs közük a kormány érdemi munkájához. Az elődöm sem szakmai okok miatt távozik. A kormánynak érdeke, hogy nyugodt körülmények között dolgozhasson, s biztos vagyok benne: a költségvetés megszavazása után lecsillapodnak a kedélyek.

– Ha már a kedélyekről van szó, mit szól az amerikai elnökválasztás körül kialakult helyzethez?

– Ha az 1998-as parlamenti választásokon az ózdi választókörzetben nem sikerült volna néhány órán belül egyértelmű helyzetet teremteni, akkor az egész világon azt mondogatták volna, hogy ezek a magyarok ott az Etelközben még számolni sem tanultak meg. Most meg azt hallani, hogy ami az Amerikai Egyesült Államok elnökének megválasztása körül Floridában zajlik, az a demokrácia része. Azt hiszem, sok amerikai furcsán érezheti most magát…

– Beszélgetésünk idején nem tudni, ki lesz az Egyesült Államok 43. elnöke. Magyarország szempontjából van-e jelentősége a személynek?

– A két ország közti viszonyban alapvetően semmilyen változást nem okozhat az, hogy ki lesz a Fehér Ház új lakója. Azért nem, mert nem politikafüggő, hanem a kölcsönös érdekeken nyugvó, baráti és kiegyensúlyozott viszonyról van szó.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik