Mind nagyobb energiát fektetnek az amerikai és a nyugat-európai cégek abba, hogy az alkalmazottaik szabadidejét intézményesítsék, ezen belül rábírják őket a sportolásra. A vezető menedzserekkel szemben pedig elvárás, hogy e téren is az élen járjanak. Esetükben nemcsak arról van szó, hogy szabad idejük jelentős részét aktív pihenéssel töltsék, hanem arról is, hogy a választott sport sokat segíthet az üzleti kapcsolatok ápolásában.
“A fiatalosság értékrend, mára társadalomszervező erővé vált, s ezt a vállalatoknak figyelembe kell venniük, ha hatékonyan kívánnak működni” – magyarázza Hadas Miklós, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem szociológia tanszékének munkatársa. Ezzel magyarázható, hogy a modern vállalatok legtöbbje ingyenes sportolási lehetőséget biztosít az alkalmazottaknak.
Az egészséges test mániája a tengerentúlról gyűrűzött át. Igaz, amikor az amerikaiak többek között kitalálták a kosárlabdát és azt kötelező testnevelési tantárggyá tették, Anglia kora-viktoriánus szellemét újították fel. A múlt századi szigorú angol college-okban kötelezték ugyanis arra a diákokat, hogy sportoljanak; ezzel vették elejét a tanárok annak, hogy a diákok másként vezessék le agresszivitásukat, vagy akár szexuális vágyaikat. Magyarországon sem csak mostanában virágzanak a menedzsersportok: angol mintára már a XX. század elején is jegyeztek polgári sportköröket.
Mára a sport óriási üzletté nőtte ki magát. Elég csak arra gondolni, hogy egy tenisz-, vagy squashütő mennyibe kerül, nem beszélve arról, hogy egy hagyományos focicipő ára a hazai átlagkereset egynegyedét teszi ki. A sportőrület valamilyen szinten, korra, nemre és rangra való tekintet nélkül, mindenkit érint. Hadas Miklós szerint az ember még közel sem érte el a teljesítőképességének határait, emberöltőnként tágulnak a lehetőségek. Egy felmérés szerint alig száz évvel ezelőtt 20 centivel kisebb növésű volt az emberi faj. Ez magában foglalhatja azt is, hogy a fiatalság életciklusa idővel még inkább kitolódhat. Minél többen döntenek úgy, hogy felgyorsult világunkban időt és energiát szakítanak a sportosabb életre, úgy az egyes társadalmi csoportokon belül még inkább meghosszabbodhat az átlagos életkor.
ELITKLUB. A golf nem csupán egy játék, hanem életstílus is – állítják azok, akik ezt a sportot űzik. Egy klubhoz tartozni valóban mást jelent, mint lejárni néha ütögetni egy kicsit, hiszen ez egy jól szervezett baráti társaság. “A természetben eltöltött aktív kikapcsolódás együtt jár egy igen erős koncentrálással, komoly fegyelmet és udvariasságot igénylő magatartással” – árnyalja a képet Szlávy Tibor, a Magyar Golf Szövetség főtitkára. Ám ez az elitsport – Magyarországon jelenleg csupán ezer klubtag van, s e csekély létszámnak is a fele külföldi – jóval több, mint prominens személyek békés sétálgatása a biliárdasztal simaságúra nyírt füvön. A 18 szakaszból álló pálya végigjátszása 7-9 kilométernyi sétát és egy minden izmot megmozgató, a gerincoszlopot 90 fokkal elfordító mozgássorozatot igényel. A golfozás emellett igen kifinomult technikát kíván meg, éppen ezért a kezdőket eleinte rá se engedik a pályára, nehogy “kikapálják” a füvet. Aki azonban a bő hat hónapos tanulóidő után levizsgázik és megkapja a pályaérettségi engedélyt, akár már versenyeken is indulhat. Várlaki Imre, a Folpress Nyomdaipari Kft. ügyvezető igazgatója is így kezdte öt évvel ezelőtt az általa nemes egyszerűséggel csak “szenzációsnak” nevezett sportot. Először megfertőzte ez a vírus, majd rögtön el is ment egy tanárhoz leckéket venni; egy ilyen kurzus ára jelenleg 4-6 ezer forint körül mozog másfél órára. Miután levizsgázott, a bükfürdői Birdland klub tagja lett. “Csak a természet, a madarak és a golf” – próbálja érzékeltetni Várlaki a játék szépségeit, azt azonban ő sem tagadja: lelkesedésében nagy szerepet játszik, hogy ezt a sportot azért mégsem mindenki csinálhatja…
Kétfajta pálya létezik: az egyiknél a klubtagok játszhatnak a gyepen, azonban léteznek olyan helyek is, ahol némi gyakorlás után az egyszerű halandó is ráléphet a pázsitra. Ez utóbbiaknál a napi díj 6-10 ezer forint körül mozog, az éves klubtagságért azonban már 100-300 ezer forintot is elkérnek. Cserébe azonban csak a klub tagjai használhatják a pályát, s a nyomdaigazgató szerint “ez az óriási baráti kör nagyon jót tesz az üzleti kapcsolatoknak”. Az országban jelenleg 6 pálya található, ebből négyet az ott működő klub üzemeltet, míg a másik kettőn többen osztoznak. Van továbbá három gyakorlópálya is, ahol meg lehet tanulni a mozdulatokat.
Nemcsak a pályabérlet, a felszerelések is meglehetősen drágák. Lehet ugyan már játszani 4-7 ütővel is – darabja 3-25 ezer forint -, de aki valamelyest is ad magára, annak már komplett készlete van, 14 ütővel, és egy csinos táskával; mindennek az ára 80 ezer forinttól indul. A megfelelő mozgáshoz és a gyep védelméhez elengedhetetlen egy szöges cipő, ez is belekerül 15-30 ezer forintba. Nem feledkezhetünk el a balkezes kesztyűről – segít az ütésben, ára 3-5 ezer forint -, végül a darabonként 1000 forintba kerülő labdáról sem. Aki golfozni akar, azt se felejtse: ujjatlan, gallérnélküli pólóban és farmerban rá sem engedik a pályára. Nem véletlenül: ez egy igazi úri sport.
DAGADÓ VITORLÁK. A balatoni társasági élet része a vitorlázás. A művészeti élet prominensei e sportban politikusokkal és az üzleti élet vezetőivel mérik össze tudásukat és képességeiket. Nem szokatlan látvány, ha például Bujtor István és Németh Miklós a Kék Szalag versenyen Bartha Ferenccel viaskodik a jobb helyezésért. De a fiatal “self made” üzletembereket is megfertőzte a sport, vitorlás berkekben az Elender vezérigazgatóját, Kóka Jánost szokták az új megszállottak között emlegetni.
“A vitorlázás a legmegfelelőbb sport menedzserek számára” – mondja nem minden elfogultság nélkül Zboray Mercedes, a Mira Mare utazási iroda munkatársa. A hajón ugyanis mindig van feladat, így “agyilag” és fizikailag egyaránt lekötik a hajóst. A főként hajóstúrák szervezésével és vitorlás-charterezéssel foglalkozó cég tapasztalatai szerint ezért olyan népszerű ez a sport a stresszes munkát végzők körében.
Persze a vitorlázás nemcsak azoknak nyújt élvezetet, akik önállóan képesek a hajózásra. Újabban kifejezetten divattá vált, hogy a tehetősebb magyarok a tél viszontagságai elől menekülve a Karib-tengerre utaznak. Így természetesen szükségük van profi hajósra, úgynevezett skipperre, akit gyakran Magyarországról visznek magukkal. Nem az ár miatt, sokkal inkább azért, mert a honfitársban jobban megbíznak, s így nyelvi nehézségek sem merülnek fel. Persze a közép-amerikai vitorlázás még nem kifejezetten gyakori, e sport itteni hívei általában megelégszenek a Balatonnal, esetleg az autóval egy nap alatt elérhető tengerekkel. Többségben persze még mindig a Balaton szerelmesei vannak. A Mira Mare igyekszik népszerűsíteni a tengeri vitorlázást, e propaganda része a márciusi Mira Mare Kupa az Adrián, amelyen csak magyar vitorlások vesznek részt. A márciusi időpont nem véletlen, és sokban összefügg a Balaton helyzetével: a tavaszi felmelegedés után olyan zsúfolt a versenynaptár a “magyar tengeren”, hogy csak kevesen zarándokolnának le az Adriáig.
Aki szívesen vitorlázik, az idővel maga is szeretne skipperré válni. Ehhez a vitorlás utakat szervező cégek tanfolyamokat is szerveznek. Zboray Mercedes szerencsésnek tartja, ha a hajózásra elszántak lépésben haladnak, vagyis először tavakon sajátítják el a vitorlázás alapjait, és később kezdenek bele a tengeri kalandba, de nem feltétel ez a sorrend. A Mira Mare balatoni tanfolyamokat 60 ezer forintért kínál az idén, maga a vizsga már csupán 300-500 forintba kerül. Ezért olyan jogosítványt kap a sikeres vizsgázó, amellyel Európa összes taván vitorlázhat. A tengeri tanfolyam oktatási díja 350 márka körüli, vizsgadíjként pedig 300 márkát kell leszurkolni Horvátországban. Ehhez az árhoz természetesen még hajóbérleti díj is tartozik, ami személyenként mintegy 500 márkát tesz ki. Hozzávetőleg tehát 1000-1100 német márkából tengeri hajóssá is lehet válni, ám ez nem jelenti azt, hogy óceán-átkeléssel is érdemes próbálkoznia a friss jogosítványú skippernek.
ÉGI SUHANÁS. A vitorlázórepülés hazai története tavaly múlt hetvenéves, a mintegy 130 hazai repülőklubból az ország különböző pontjain három tucat a vitorlázórepülőké. Korhatár szinte nincs, a hazai előírások értelmében már 15 éves kortól repülhet bárki. Persze addig, amíg a felszálláshoz ki-ki megszerezheti a szakszolgálati engedélyt, jó néhány költséges vizsgán is meg kell felelni. Hegedűs Dezső, a Magyar Repülő Szövetség főtitkára szerint amíg hónapok-évek alatt a jelöltből pilóta válik, csaknem 100 ezer forintot kell leszurkolnia.
Aki mindezen túl van, akár saját vitorlázó-repülőgépet is vásárolhat. Motor nélkül, mégis autóárban. A használt gépek hazai piacán egy még használható, egyszerűbb gyakorló “égi taligáért” 2-3 millió forintot is elkérnek, miközben a teljesítményrepülésre alkalmas spéci versenygépek akár több tízmillió forintba is belekerülnek. Akinek erre nem futja, az saját gép nélkül választhatja a klubéletet. Ha ügyes, akár többórás, néhány száz kilométeres élvezet vár rá, ehhez persze kifinomult meteorológiai szaktudás és érzék is kell. Így lehet ugyanis a legjobb emeléseket, termikeket elcsípni. A bennfentesek szerint a lényeget – mint a szerelmet – nem lehet elmagyarázni, mindenkinek magának kell kipróbálnia.
SÁRKÁNYSZÍV. Az ötvenes évek közepén Francis Rogallo, a NASA mérnöke egy furcsa formájú szerkezetet tervezett, amellyel az űrkabint szerette volna siklópályán a földre juttatni. Akkor még senki sem sejtette, hogy megteremtette az egy évtizeddel később születő új sportág, a sárkányrepülés eszközét.
A 22 hazai gyalogos (sárkány) szakosztályban másfélszáz repülő alkalmatosságot tartanak nyilván. A kezdő tanfolyamokon (átlagosan 40-50 ezer forintért) tanítják meg a pilótajelölteket az alapfogásokra, s 3-4 hónap alatt lehet eljutni az első magas starthelyes felszállásig. “Egy sárkány ára ma 50 ezer forintnál kezdődik, de akár 1 milliót is kóstálhat” – mondja Kerekes László, a Magyar Repülő Szövetség sárkányrepülő főpilótája. A felszereléshez tartozik a pilóta hevederzete (10-40 ezer forint), a sisak, az ajánlott mentőernyő és a hasznos műszerek mindez márkától függően akár több százezer forintért.
EXKLUZÍV TÖMEGSPORT. Hasonlóan a többi hajdani elitsporthoz, a tenisz környékére is “beszabadultak” az egyszerűbb halandók, ám a fehér sportot bizonyos mértékig még mindig körüllengi az exkluzivitás légköre. Ebből adódóan valószínűleg könnyebb lenne egy negatív felsorolást adni, tehát azokat a menedzsereket megbélyegezni, akik nem hódolnak ennek a sportnak. A Magyar Tenisz Szövetségtől kapott tájékoztatás alapján azért mégis megnevezünk néhány ismertebb teniszező vállalatvezetőt: itt van mindjárt a szövetség elnöke, Berényi János, civilben a GYSEV első embere, azután Jaross Tamás a Metro áruházlánc magyarországi vezérigazgatója, Fazakas Szabolcs, a DaimlerChrysler magyarországi képviselője, Nagy Imre a Caolától, vagy Sütő Zoltán, a Griff Gentlemen’s Rt. tulajdonosa.
Magyarországon a becslések szerint 100 ezren teniszeznek napjainkban, az igazolt versenyzők száma 10 és 15 ezer közötti. Az országban 300-350 klub, szakosztály, illetve üzleti vállalkozás kapcsolódik a teniszhez, s ezek mintegy 3 ezer pályát tartanak fenn. Közülük 500-600 a téli szezonra sátorral lefedettek száma, ebből is 280 található a fővárosban.
A tenisz népszerűségének több titka is van. Az egyik az, hogy viszonylag egyszerű, tiszta szabályai ellenére ötletes, változatos játékot tesz lehetővé. A másik: ma már télen-nyáron űzhető. A harmadik: lehet kettesben vagy négyesben játszani, s ehhez mindenki megtalálhatja a maga fizikai állóképességének (korának), játéktudásának, társadalmi elvárásainak megfelelő partnerét, vagy választhatja a legrugalmasabb megoldást, amikor a túloldalról egy edző adogatja a labdát.
A tenisznél sem a felszerelés számít a legnagyobb kiadásnak, hanem a létesítményhasználat, ám azért az előbbi sem olcsó. A húrszakadás miatt mindenképpen ajánlatos tartalékütőt is figyelembe venni, egy közepes árfekvésű komplett felszerelés 100 ezer forintba kerül, persze az igazán menő ütők darabja 50 ezernél kezdődik. S az sem mindegy, hogy egy ilyen ütőt meddig tart meg a tulajdonosa: van aki kihasználja a korszerű anyagok magas élettartamát, s évekig nem cseréli le, mások szezononként újat vesznek.
A pályabérlet nyáron 800-1500, télen 1500-3000 forint között mozog óránként, az edzőtől vett óra további 1500 forint körüli összegbe kerül. Így attól függően, hogy valaki párosozik, egy partnerrel avagy edzővel játszik, heti két órával számolva 40 ezertől akár 400 ezret is áldozni kell e célra évente.
ÜVEGKALITKÁBAN. Sokan fanyalognak a fallabdától, nem értik, mi jó lehet abban, hogy két ember egy 6,4 méter széles és 9,75 méter hosszúságú kalitkában összezárva futkorászik egy meglehetősen kicsi, de annál gyorsabb labda után. Aki azonban egyszer kipróbálja a squasht; rögtön érteni fogja, miért lett az Magyarországon is oly népszerű. “Roppant praktikus játék – állítja Bőthe Csaba, a Westel 900 Rt. értékesítési igazgatója -, hiszen kevés idő kell hozzá, de ezalatt megadja a szükséges mozgásmennyiséget.” Való igaz, hiszen fallabdázni télen-nyáron lehet, egy órai intenzív mozgással pedig háromszor annyi energiát használ el a szervezet, mintha ugyanezt az időt teniszezéssel töltöttük volna. Bőthe a Westel csapatával még az országos bajnokság második vonalában is játszott, de elmondása szerint a fallabda remek alkalom az üzleti kapcsolatok ápolására is. Hiszen bármelyik partnerrel le lehet menni “ütögetni” egy kicsit. A fallabdához persze nemcsak izmok kellenek: a többség azért szereti, mert a kifejezetten pörgős játék közben rendkívül intenzív agymunkára is szükség van. Annak, akinek a reggeli zuhanyozásnál is az aznapi hivatalos teendők járnak a fejében, remek kikapcsolódást nyújt, ha egy jól kigondolt taktikával, jó helyezkedéssel át tudja verni ellenfelét. Játék közben ugyanis nincs idő mással foglakozni. Ezt a szintet már meglehetősen kevés gyakorlással is el lehet érni, ráadásul a fallabdázás már a kezdetektől fogva sikerélményt nyújt, hiszen a labda mindig visszapattan a falról, nem kell érte kétpercenként gyalogolni. Az igazán jó játékhoz természetesen itt is rengeteg edzésre van szükség. Bár vidéken már óránként 800 forintért lehet játszani, Budapesten egyes klubokban 3000 forintot is elkérhetnek ugyanennyiért. Aki komolyabban kíván fallabdázni, edzőt is felfogadhat, ami a pályabérleten kívül még 800-3500 forinttal terheli a pénztárcáját. Az országban hivatalosan 71 pálya van, de azért csak ennyi, mert 75 pálya felett már a jelenleginél jóval magasabb tagdíjat kellene fizetnünk a nemzetközi szövetségnek. A valóságban közel 150 helyen játszhatunk – több mint 110 pálya vidéken van. A fallabdához ezenkívül ugyebár kell egy ütő (ára 8-40 ezer forint), a négyfajta nehézségű labdából legalább egy (700-1000 forint), valamint egy világos talpú cipő is (10-20 ezer forint), amely nem húz csíkot a parketten.
CSAK ÁLLATBARÁTOKNAK. A lótartás és a versenyzés időigényessége miatt, a lovassportok Magyarországon nem vonzanak tízezreket, a szövetségnek mindössze 4-5 ezer tagja van. Mint Fugli Károly, a Magyar Lovas Szövetség főtitkára mondja, ugyanezen okból nem tartoznak a lovassportok a legnépszerűbb menedzsersportok közé sem. A sportág sajátosságai közé tartozik, hogy a lovas részéről a küzdelem nem fejeződik be a verseny végezetével. A lovat nem lehet csak úgy a sarokba vágni, mint a teniszütőt a labdákkal; ha nem törődnek eleget a lóval, nem lesz hajlandó együttműködni partnerével.
Nyugat-Európában a lovassportok óriási népszerűségnek örvendenek, csakúgy a lósportok. “Bár a két fogalom közel áll egymáshoz, mégis jelentős különbség van e kettő között” – magyarázta Fugli Károly. Ugyanis a lósportok elsősorban a lófuttatást (galopp, ügető) és a kapcsolódó versenyfogadást foglalják magukban, míg a lovas sportok az olyan szakágakat, mint a díjugratás, a díjlovaglás, a fogathajtás, vagy éppenséggel az idehaza kevésbé ismert lovaspóló. Ez utóbbit itthon egyelőre még csak 8-10 megszállott űzi, hiszen roppant pénzigényes. Ehhez igényes, jól karbantartott pálya kell, s játékosonként legalább 4-5 póló póny.
JÁTÉKOS KIKÉPZÉS. Sokan veszélyesnek tartják az ételfestékkel töltött zselatin golyókkal folytatott “lövöldözős” játékot, a paintballt, ám kevesen tudják, hogy több cég csapatépítéssel egybekötött kikapcsolódásként kínálja a játéklehetőséget munkatársainak. “Többek között a Johnson & Johnson, a Lucent Technologies, a Pepsi-Cola, az RTL Klub, a TV2, a Wallis Motors dolgozói vettek részt szervezetten ilyen harci játékban” – mondja Kökény Attila, a Magyar Paintball Egyesület egyik vezetője.
Az eredetileg katonai kiképzések eszközeként szolgáló játék jó néhány emberben visszatetszést kelt, mert pusztán “háborúsdiként” viszonyulnak hozzá. A paintball ilyen jellegét kár lenne tagadni, ám aki valóban kipróbálta ezt a szórakozást, érdekes módon egyáltalán nem az agresszivitással találkozott. (A paintball Amerikából terjedt el, ahol a felmérések szerint évente legalább egymillióan játsszák.)
Az ötféle játékmódból a legnépszerűbb a “capture the flag”, azaz a zászló megszerzésére irányuló változat. Ez sokkal inkább egy gyerekkorunkban játszott számháborúhoz, semmint a háború vadságához hasonlítható, leszámítva persze a leginkább szelídített légpuskára emlékeztető fegyvereket. A dolog ugyanakkor sokkal izgalmasabb az ősrégi gyerekjátékoknál, s nem csupán az adrenalinszintet emeli magasba, hanem a résztvevők erőnlétét, szemfülességét, taktikai készségét is próbára teszi. Ami pedig a cégvezetőket is elgondolkodtatja: a csapatszellemet sokban javíthatja egy paintballal eltöltött nap.
A játékot Magyarországon a fővárosban és 14 vidéki terepen lehet űzni. Olcsónak egyáltalán nem mondható, főként ha sokáig és sokat lövöldöznek a játékosok. Csupán a terep bérlete naponta és fejenként átlagosan 4 ezer forint, ez az összeg a fegyvert, az elengedhetetlen maszkot és a fegyver gáztartályának feltöltését tartalmazza. Egy lövedék ára 15 forint körül van, és a tapasztalatok szerint óránként több százat is el lehet lövöldözni. A töltényhasználattól függően egy kétórás meccs fejenként legalább 4-5 ezerbe kerül, de könnyen otthagyható 10 ezer forint is.
