Kisebbfajta gazdasági csoda történik Fehériioroszországban – hihetnénk, ha elfogadnánk a hivatalos statisztikákat. Az európai földrész FÁK-országai közül egyedül itt sikerült elkerülni a recessziót. Az ország látszólag sértetlenül került ki a világgazdaság félperifériáit sújtó pénzügyi válságokból, s a növekedés az orosz pénzügyi összeomlást követően is folytatódott. Tavaly azután már némiképp “begyűrűztek” a kellemetlen folyamatok: a kibocsátások mértéke éves szinten stagnált. Az ezzel együt imponáló GDP-adatok láttán joggal vetődik fel a kérdés, vajon az orosz gazdaság miért érzi mégis tehernek a belarusz “kistigrist”, s miért vonakodik a valutauniótól és a mélyebb gazdasági integrációtól.
Közismert, hogy a Fehéroroszországról szóló statisztikákat erős fenntartással kell kezelni. A korábbi évek GDP-növekménye még akkor is gyanús, ha a bázis a kilencvenes évtized első felének erőteljes visszaesése miatt meglehetősen alacsony (az 1400 dolláros egy főre jutó GDP az orosz érték alig háromnegyede). Valójában ezen – minden gazdasági reformtól elzárkózó, természeti kincsek híján a külgazdasági kapcsolataiban a folyamatos recesszióval küszködő orosz és ukrán gazdaságra utalt – országban nehezen képzelhető el tartós és nagyarányú gyarapodás. Tavaly az ipar szinte valamennyi ágazatában csökkent a kibocsátás, és hasonlóan gyenge évet zárt a mezőgazdaság is. Az elodázott reformok miatt különösen alacsonyak a termelékenységi mutatók.
A gazdaság bevallottan gyenge pontja a hivatalosan is három számjegyű infláció. A fogyasztói árindex nagyarányú emelkedése az expanzív monetáris politika következménye, a jegybank ugyanis folyamatosan pénzt pumpál a zömmel állami tulajdonú bankokba, hogy azok negatív reálkamattal hitelezhessék a veszteséges, állami dominanciájú vállalati szektort. A monetáris expanzió inflációt tápláló hatását a szigorú adminisztratív árszabályozás próbálja ellensúlyozni, nem sok sikerrel. A magángazdaság aránya a GDP előállításában az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) 1998-as felmérése alapján a szovjet utódállamok közül itt a legalacsonyabb, 20 százalék körüli.
Az országba érkező külföldi működő tőke mennyisége 1999 első felében 172,4 millió dollárt tett ki, jóval többet, mint egy évvel korábban. A képet árnyalja, hogy a rekordméretű beruházások döntő többsége olajvezeték építését szolgálta, a reálgazdaság egyéb területein viszont elmaradt a működő tőke megtelepedése. A fizetési mérleg szempontjából kedvező, hogy Fehéroroszországnak kevés adósságszolgálati kötelezettsége van, ám még ennek teljesítése is nehéznek ígérkezik, tekintve a valutatartalékok és az exportból származó valutabevételek alacsony szintjét. –
