Csehország lapzártakor nem rendelkezik elfogadott 2000. évi költségvetéssel, és a jelenlegi parlamenti erőviszonyok között a politikai kibontakozás esélyei sem látszanak. Milos Zeman kormányfő szociáldemokrata pártja (CSSD) az 1998-as választások óta kisebbségben kormányozza az országot, a parlamenti bizalmatlansági indítványokat pedig Václav Klaus korábbi miniszterelnök (jelenlegi házelnök) Polgári Demokrata Pártjának (ODS) segítségével éli túl. A két nagy párt a stabilitás látszatát igyekezett fenntartani az úgynevezett ellenzéki megállapodással, amelyben Klaus – vezető parlamenti tisztségek fejében – ígéretet tett rá, hogy nem buktatja meg a kormányt. Az ODS ennek ellenére már két ízben elutasította a kormány idei költségvetési előterjesztésének megszavazását, támogató voksait előbb egy négypárti koalíciós kormány megalakításához, majd több kulcsminiszter lecserésléséhez kötve. A 2000. év így a két vezető politikai erő közötti elkeseredett alkudozással kezdődött, s döntő politikai változásra a következő parlamenti választásokig nem is lehet számítani. Az viszont már korántsem biztos, hogy a jelenlegi törvényhozás kitölti 2002-ig szóló mandátumát, bár az sem egyértelmű, hogy ki milyen eséllyel indulhatna az esetleges előrehozott választásokon. Ezek kiírását mindenesetre siettetheti, hogy az Európai Unió (EU) országjelentése kritikával illette az ellenzéki megállapodást, mert az – a lassú törvénykezés miatt – hátráltatja a belépéshez szükséges törvények meghozatalát.
Az 1998-ban recesszióba került cseh gazdaságot lassú szerkezetváltás, enyhe visszaesés, szerény belső kereslet és alacsony infláció jellemezte a múlt évben. Mindazonáltal konjunkturális pozíciója 1999-ben javult, mivel a GDP az 1998-as 2,7 százalékos visszaesés után már “csak” 0,5 százalékkal csökkent. Az idén pedig várhatóan megindul a gazdaság lassú növekedése: 2000-ben a bruttó hazai termék 1,4 százalékos bővülésére lehet számítani. Ugyanakkor 5 százalék közelébe emelkedhet az amúgy imponálóan alacsony, az előzetes adatok alapján 2 százalék alatti 1999-es infláció. Elemzők szerint mindazonáltal kérdéses, hogy a cseh gazdaság fellendülése a jelenlegi strukturális viszonyok között mennyire lehet tartós. Egyrészt az élénkülés egyelőre nem érinti a beruházásokat, másrészt a termelékenységtől elszakadó reálbér-alakulás középtávon kedvezőtlen hatást gyakorolhat a vállalatok jövedelmezőségére.
A továbbra is szerkezeti problémákkal küszködő Csehországban a kiutat a vállalati szektor átalakítása, a hatékonyságot javító tőkebevonás jelentheti. A csehek 1999 elejéig nem tartották különösebben fontosnak a külföldi befektetések érdemi ösztönzését, csak akkor hozták meg az azt elősegítő törvényeket.
Az eredmény már tavaly sem maradt el: mintegy 3 milliárd dollár külföldi működő tőke landolt az országban, az összesített állomány pedig az év közepére 13 milliárd dollár közelébe került. A még állami kézben lévő vagyon privatizálásának ad lökést Pavel Mertlík pénzügyminiszter azon terve, hogy eladják az állam 20 milliárd koronányi (600 millió dollárnyi) kisebbségi részvényeit. A bankszektor privatizációjában is történt némi előrelépés: a négy vezető pénzintézet közül ma már kettő magánkézben van, miután a CSOB-ot tavaly nyáron megvette a belga KBC. A Ceská sporitelnát és a Komercní bankát pedig az idén tervezik – legalábbis részben – magánkézbe adni.
A stratégiai vállalatok, így az energiaszektor és az erőművek privatizálása viszont továbbra sincs napirenden, és a kormányzati lakás- és energiatámogatások csökkentése is abbamaradt. A kormány továbbra is ódzkodik a keményebb csődjogszabályok bevezetésétől, mivel – nyilván nem minden alap nélkül – attól tart, hogy ez egy tömeges csődhullámhoz vezetne.
Az úgynevezett újjáélesztési – revitalizációs – terv keretében hét nagyvállalatot államosítanak vissza, melyek átszervezése és privatizációja a brit Lazard befektetési bank feladata lesz. –
