Négy évvel ezelőtt, 1996-ban vált nyilvánvalóvá a nyugati világ politikaformálói és pénzügyi intézményei számára, hogy az albán állam alapvetően működésképtelen. A poszt-szocialista Albánia 1993-ban megkezdett politikai-gazdasági stabilizációja 1995 közepétől lelassult, majd a rákövetkező év nyarán – az élet szinte valamennyi területét átszövő piramisjátékok összeomlásával – az ország súlyos politikai káoszba és gazdasági nyomorúságba zuhant.
Nyilvánvaló, hogy a reformkísérletek csak akkor vezethetnek eredményre, ha sikerül megerősíteni az államszervezetet. Az 1997 júliusában az Európai Bizottság és az IMF fel- ügyelete mellett ennek fényében elindított stabilizációs program eredményei már 1998-ban jelentkeztek, s az 1997-ben még 7 százalékos visszaesést egy évvel később 8 százalékos GDP-növekedés váltotta fel. Az 1999-re várható 6, illetve az idei évre prognosztizált 7 százalékos bővülés a legerőteljesebbek közé tartozik a térségben. Sikeresnek bizonyult a pénzromlás megfékezése is, az infláció a tavalyi év átlagában 3 százalékra becsülhető.
Albánia ugyanakkor jóformán valamennyi korszerű feldolgozóipari termékből bevitelre szorul; emiatt az export alig éri el az import egynegyedét, a folyó fizetési mérleg hiánya pedig évek óta meghaladja a GDP 10 százalékát. Jugoszlávia bombázása nem befolyásolta jelentősen Albánia külgazdasági pozícióit: a két ország közötti külkereskedelem nagyságrendje elenyésző, s Albánia számára a jugoszláv tranzitútvonalak jelentősége is csekély. Továbbra is problémát okoz viszont a rejtett gazdaság kiterjedtsége; különösen a csempészet és az illegális drogkereskedelem burjánzása ad okot aggodalomra.
Az ország jelenlegi vezetésének egyértelműen nyugatbarát és reformorientált politikáját nem befolyásolta a tavaly lezajlott, a kormányzó szocialista párton belüli erőeltolódással magyarázható kormányfőcsere. A gazdasági és politikai folyamatok összességükben reménykeltőek: 1999 utolsó hónapjaiban érzékelhetően javult az albán-montenegrói viszony, s növekszik a potenciális – elsősorban olasz – befektetők érdeklődése. –
A MELLÉKLETET ÁDÁM ZOLTÁN SZERKESZTETTE
Közreműködött: Bartha Attila (Albánia, Baltikum, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Jugoszlávia, Macedónia) Martin József Péter (Csehország), Szilágyi Katalin (Fehéroroszország, Moldova, Oroszország, Ukrajna), Wisniewski Anna (Lengyelország)
