Laktam ezen a környéken is vagy öt évig, a Kis-Svábhegy oldalán, mely sokkal könnyebben megközelíthető, mint a Nagy-Svábhegy, vagyis Szabadsághegy, mégis üdén leválik a nagyvárosról, elhagyva a Szilágyi Erzsébet fasor forgatagát. Közel a Szarvas Gábor úthoz, melynek térszerű öblösödésében egy jobb sorsra érdemes, remek elhelyezésű, mégis ügyetlen és koszlott étterem vegetált. És ha az európaizálódást, a fantáziadús igényesség megjelenését a vendéglátásban demonstrálni akarnám, feltétlenül megemlíteném a lerobbant csehóból elegánsan és szellemesen kialakított Cascade Éttermet és Kávéházat.
Az ötlet a nem túl nagy – viszont pompás terasszal szolgáló – felső szint alatt kiképzett pince vagy inkább szuterén kiépítése volt. Ez a tulajdonképpeni étterem, a felső szint inkább kávéház. A rusztikusan durva felületű téglafal mediterrán hangulatot kelt, vétek is lett volna vakolni és kifesteni. A mennyezeten tömérdek apró karácsonyfaégő világít – csillagok az égbolton -, s ezzel nagyon barátságos fényhatást érnek el. A falon derengően megvilágított, finomízlésű üvegdomborművek. Jók a “grünspannosra” antikizált kovácsoltvas székek és még kényelmesek is, ez kovácsoltvas bútoroknál ritkán fordul elő. Polcokon, állványokon sorakoznak a nemes borok, vizuálisan is gusztust keltenek. Az oktogon alakú, sziklás akvárium mellett ültünk, gyönyörködve a színpompás vízi életben.
Itthon még ritkaság a jéggel megrakott vitrinből válogathatni a kiterített tengeri halak sokféleségéből. Odavezetnek, és te rámutatsz: ezt kérem! Ez a specialitásuk: egészben grillezett tengeri halak. A pincérek nem csak udvariasak, hanem szakemberek, genealógiai szinten mindent tudnak arról, amit kínálnak.
Kezdjük tehát! Mindenekelőtt az elmaradhatatlan Unicummal, melynek itt még a pohara is jegelt. Hatalmas jó pont! Ösztöndíjasként Grazban, húszegynéhány évvel ezelőtt, egy pompás kis étteremben utánozhatatlanul finom, vajban sült csigát ettem mindig, ezt az ízt azóta se találtam sehol. Itt a Cascade-ban végre megtaláltam, “Csigahús kőtálban” címen, az előételek között. Élmény! A csiga sütve volt, én viszont meg voltam főzve. Levesnek pikáns paradicsomos hallevest választottunk, bradette a neve, a marseilles-i kikötő vendéglőinek ízeit és hangulatát idézve. Párom macskacápa filét evett: két cápaszelet között paraj, szendvicsszerűen, az egész leöntve sajtmártással. Nagyszerű. Én, mint a rákok hódolója, fokhagymával sült garnélát ettem zöld citrommal, vajas krumplival. Netán ha valakinek mediterrán tengeri fogások terén nem elég nagy a fantáziája, jöjjön ide és böngéssze végig az étlapot. Csak grillezett halakból húszféle választható.
Vannak ételek, melyeket nem érdemes kiemelni paraszti egyszerűségükből, mert úgy a legjobbak. Ilyen például a túrógombóc. Mely itt, túltupírozva nem olyan jó, mint Mari néni konyhájában. Tetszik, hogy a kimért borra nem azt kérdik, hány decit kérsz – mint bármelyik talponállóban -, hanem elegánsan egy pohár bort hoznak neked. A Cascade-ban enni jó, bár nem olcsó mulatság. De azért nemcsak cascadeur-ök – eredeti jelentése szerint könnyelműek, léhák, kockáztató vérmérsékletűek – látogathatják. –
– Környezet: szolid igényesség
– Hangulat: zsongítóan halk háttérzene
– Kiszolgálás: pontos profizmus
– Előételek: 790-2390 forint
– Levesek: 490-990 forint
– Főételek: 1290-6490 forint
