Az ember, ugyebár, elvégzi többévtizedes szertartásait a Lukácsban. A szárazkamrában kiverejtékezi testéből a salakot, gyors zuhany és mártózás a kis hideg medencében, utána negyedóra zsongás a 37 fokosban, akkor – télidőben – rohanás ki a szabad úszómedencébe, lehetőleg hószállingózásban, majd vissza a szárazkamrába, most nagyon jól esik ez a 60 fok, megint mártózás a didergésig, akkor át a kamillás gőzbe, ahol háromemeletnyi padon gubbaszt a derengésben Fellini valamennyi fura figurája, ez után jólesik az elringatóan lágyvizű langyos medence, melybe oroszlánszájból zuhog a gyógyvíz (itt zajlanak a nagy traccspartik), végül zuhany, ledörgölés, hajszárítás – és kész az új ember! (De nem a Makarenkóé! E gyönyöröket fél évszázadon át a legvékonyabb pénztárcájú állampolgár is megengedhette magának, manapság viszont félévenként megtébolyul az árspirál, az egykori napi újjászületés egy-két alkalommal is megfontolandó!)
Egyszóval egy ilyen lukácsozás után néha át lehet sattyogni a Frankel Leó utca 51-ben székelő Poco Loco nevű lokalitásba. Mint a neve is hirdeti, mediterrán jellegű, kellemes hely, stílszerűen terrakotta falakkal. Meg néhány feledhető freskóval, a megnyitás óta megkopott székekkel, asztalokkal, ezek bizony felújításra érettek már. De ezzel körülbelül el is mondtam minden negatívumot. A lényeg: a konyha, a választék, az udvarias kiszolgálás kiemelkedő. Lesegítik rólad a kabátot, asztalhoz vezetnek, már jól érzed magad. Az étlap pedig karakteresen egyéni. Az előételek “Fogjunk hozzá!” címszó alatt ilyenekből állnak: “Házias húspástétom friss gyümölcsökkel, mandulás áfonyával” vagy “Libatepertő lila hagymával, főtt tojással és házi kenyérrel”. A “Kanalazgassunk” kínálatából pompás a tárkonyos fácánragú-leves. “Az akváriumból” fejezetben nem aranyhalakat és guppikat kínálnak, hanem a mediterrán jelleghez illően tengeri herkentyűket, a paellától és lazacderéktól a cápa-steakig. Én a “Szárnyaljunk” fejezetből struccfilét választottam gyöngyhagymás, erdei gombás barnamártással, zöldségkrokettel. Életemben először ettem struccot: kiváló, gazdag ízű hús, nem annyira madár, inkább vadhús jellegű. Nagyon illik hozzá a barnamártás. A párom pedig “Az erdőben járt… “, mézes fácánt evett áfonyás gyümölcsökkel, mandulás krokettel. Nagyon ízlett neki, ellenőriztem: igaza volt.
Egyébként (operaénekes létére) “Ünnepi ügyelet” című, a 70-es években írt prózai darabomban próbál, és szerepe szerint például elmeséli a karácsonyi ügyeletes orvosnak, milyen egy igazi felvidéki “bobajka”. Az egyetemi menzán edzett orvos felkiált: “Vagyis mákos guba!” Mire az asszisztens: “Ugyan már, ez nem felvagdalt ázott kifli, nyögvenyelős mákkal leszórva!” Amikor az orvos belekóstol, majd felhabzsolja az egészet, kijelenti: “Igaza van. Ez nem mákos guba. Ez bobajka!” Minthogy a Poco Loco édességkínálatában is ott virít a mákos guba, próbáról jövet ezt nem lehetett kihagyni. És meg kellett állapítanunk: valóban csak mákos guba – nem bobajka! De ki tudja ma már Budapesten, milyen a karácsonykor és szilveszterkor tálalt csodálatos felvidéki bobajka? –
– Környezet: üdítően fiatalos
– Kiszolgálás: hibátlan
– Választék: szellemesen egyéni
– Előételek: 690-1150 forint
– Levesek: 390-750 forint
– Főételek: 590-2250 forint
