Létezik még hiány a piacgazdaság tizedik évében is: nem lehet mindig, mindenhol megvásárolni az alapvető fogyasztási cikkeket. A Roland Berger & Partner tanácsadó cég felmérése során az alapszortimentbe tartozó termékek csupán 14 százaléka volt mindig megtalálható a vizsgált hat szupermarket és négy diszkontlánc boltjaiban. A hiány a vásárlók 94 százalékát érinti valamilyen formában, egyharmaduk számára pedig rendszeres problémát jelent.
A fogyasztók, ha nem kapnak meg valamit, akkor azt máshol veszik meg, s a vásárlók több mint fele hosszú távon is elpártol azoktól az üzletektől, ahol nem ritkák a hiánycikkek. A tanácsadó cég becslése szerint a vezető élelmiszer-kereskedelmi láncoknál együttesen évi 11 milliárd forint bevételnövekedést lehetne elérni, ha mindig minden ott lenne a polcokon.
“A boltok működésének optimalizálása után a háttérszolgáltatásokat is korszerűsíteni kell” – állítja Turi Ferenc, a Roland Berger & Partner ügyvezető igazgatója. A megoldást tehát a nyugaton már elterjedt “hatékony vásárlótámogatás” (efficient customer response – ECR) rendszerének bevezetése jelentené (lásd külön írásunkat). Ennek érdekében a Márkás Termékeket Gyártók Magyarországi Egyesületének kezdeményezésére több nagy termelő és kereskedő cég részvételével program indult már három éve, ám még mindig csak a kezdeteknél tartanak.
Az ECR megvalósításának négy kulcseleme van. Az egyik az elektronikus adatcsere (electronic data interchange – EDI), amely lehetővé teszi, hogy a szállítók és a kereskedők a korábban papíron történő rendelést, ellenőrzést, készletnyilvántartást elektronikus úton, azaz jóval hatékonyabban végezzék. A következő lépés a szállítási egységek – raklapok, konténerek, egységcsomagok – szabványosítása (efficient unit loads – EUL), aminek révén optimalizálhatják a helykihasználást. Ekkor megvalósítható a hatékony készletfeltöltés (efficient replenishment – ER): a raktárkészletet elektronikusan tartják nyilván, a szállítóhoz azonnal megérkezik a készletcsökkenésről szóló információ, amint a boltban az elektronikus pénztárgép leolvassa a megvásárolt termék vonalkódját, s a szállító járművet a padlótól a mennyezetig megtöltve vihetik ki az árut a boltokba. A rendszer fontos része végül a kategóriamenedzsment. Ilyenkor a kiskereskedők úgy alakítják ki a boltokat, hogy az egy kategóriába tartozó termékek együvé kerüljenek, például a bébiosztályon egymás közelében található a babasampon, a rugdalózó, a tápszer és a pelenka, hogy a vásárlónak ne kelljen keresgélnie.
Az “ECR Magyarország” program keretében egyelőre csak az EDI megvalósításához szükséges 11 szabványos üzenetet határozták meg, ám ezt is csak szűk körben alkalmazzák. A kereskedők nem szívesen szolgáltatnak adatot, s a gyártók között sincs mindig egyetértés. Holott a vásárlói szokásokat a kereskedők, a fogyasztók igényeit pedig a termelők ismerik, tehát a kétféle adatbázist csatlakoztatni kell ahhoz, hogy optimális kiszolgálást lehessen nyújtani. Turi Ferenc szerint helytelen, hogy a szereplők pozícióféltésből nem adnak információt a versenytársaknak, inkább arra kellene gondolniuk, hogy nem tudnak versenyelőnyre szert tenni, ha a piac nagy részét nem ismerik.
Klaus Schumann, a Procter & Gamble (P&G) Magyarország vezérigazgatója a jövő évre várja az áttörést. A kereskedelmi láncok eddig boltok felvásárlásával, új üzletek építésével voltak elfoglalva, a terjeszkedés lekötötte energiáikat és forrásaikat. Az ezredfordulóra azonban ez a folyamat befejeződik, s új utakat kell keresni a bevétel növeléséhez, vagyis megnő majd az érdeklődés a nagy lehetőségeket magában rejtő ECR iránt. A megtakarításból haszna származna az iparnak és a kereskedelemnek egyaránt, a legtöbbet azonban a fogyasztók nyernének vele, hiszen a hatékonyság növekedése, az ipar és a kereskedelem jobb együttműködése révén csökkennének, de legalábbis kevésbé emelkednének az árak. Erre számtalan példa van a szomszédos Ausztriában is, ahol már széles körűen alkalmazzák az ECR-t. Schumann szerint az elterjesztésben a legnagyobb gyártó és kereskedő cégeknek kell vezető szerepet vállalniuk, de nemcsak nekik, hanem mindkét szektorból minden vállalatnak érdemes részt vennie benne.
A P&G, amely elsőként vezette be az ECR-t a nyolcvanas évek végén, kétoldalú alapon már Magyarországon is meghonosította a módszer egyes elemeit. “Sok kereskedővel van EDI-kapcsolatunk, néhánnyal pedig kategóriamenedzsmentet is alkalmazunk. Ez azonban kevés, számottevő haszon akkor származna belőle, ha több lenne a résztvevő” – szögezi le Klaus Schumann, hozzátéve, hogy ez nem a P&G ügye, hanem az egész ágazaté.
A Csemege Julius Meinl 23 partnercéggel épített ki EDI-kapcsolatot, a központi raktár forgalmának közel fele ezen keresztül történik. A számítógéppel támogatott készletutántöltést – amikor a szállító partner figyeli a kereskedő készleteit – egyelőre három gyártóval alkalmazzák. Mint Lovász Attila logisztikai vezető elmondta, az utóbbi révén a korábban 12 napos forgási sebességet 5 napra sikerült csökkenteni. Ez a kereskedőnél már egyetlen partner esetében is megtakarítást hoz, míg a gyártó vállalatoknál a készletek érdemben csak akkor csökkennek, és a gyártástervezést is csak akkor segíti igazán a módszer, ha elegendően sokan vesznek részt a rendszerben. Lovász Attila úgy látja, a kereskedő cégek leginkább attól óvakodnak, hogy forgalmi adataikat kiadják partnereiknek, márpedig ez elengedhetetlen a kategóriamenedzsment megvalósításához. A Csemege Julius Meinl is csak óvatosan és fokozatosan bővíti partnerei körét, mindazonáltal arra számít, hogy két éven belül jelentős előrelépés történik az ECR bevezetésében. –
