Jogszabályaink közül talán a számviteli törvényt érte a legtöbb kritika 1992. január 1-jei bevezetése óta. A számviteli szakemberek a nemzetközi standardoktól és az EU-irányelvektől várnák a megváltást, az egyértelmű szabályozást. A Pénzügyminisztérium munkatársa és a KPMG egyik partnere által készített kötetből azonban kiderül, hogy ez a két nemzetközi szabálygyűjtemény is számos ponton ellentmond egymásnak.
A számvitel hazai szabályozására jelentős hatást gyakorol az a törekvés, amely a számviteli szabályok harmonizációjára törekszik, elsősorban az Európai Unióhoz való csatlakozás előzményeként. Az immár majdnem nyolc éve hatályos számviteli törvény – amint az az 1998-ban megkezdődött csatlakozási tárgyalásokon elismerést nyert – már ma is alapvetően összhangban van az EU számviteli irányelveiben foglaltakkal, ugyanakkor számos témakörben a nemzetközi számviteli standardok hatása is tükröződik az előírásokban. A határokon túlnyúló tőkebefektetések miatt nemzetközi szinten egyre sürgetőbb az igény a beszámolókészítés elveinek egységesítésére. Ennek hiányában a többféle elvárásnak csak többletmunka árán lehet megfelelni, azaz egyszerre több, különféle elven alapuló beszámolót kell készíteni, amelyek eltérő adatai azután még el is bizonytalanítják a felhasználókat.
Világszerte három fő, egymástól a téma megközelítésében is eltérő számviteli rendszer hatása érvényesül a nemzeti számviteli szabályokban. Az EU számviteli irányelvei, amelyeket a tagállamoknak adaptálniuk kellett nemzeti törvényeikbe; a beszámoló készítésével kapcsolatos mintegy 40 témakörben kiadott, a jó megoldási lehetőségeket összefoglaló nemzetközi számviteli standardok (IAS), amelyek alkalmazása a világ számos országában megengedett, vagy elvárt; az Amerikában általánosan elfogadott számviteli alapelvek (USA GAAP), amelyeket az amerikai tőzsdéken jegyzett nem amerikai vállalkozásoknak is – függetlenül a beszámolójukra vonatkozó hazai szabályoktól – teljesíteniük kell.
A kötet részletesen tartalmazza a számviteli irányelvek és a nemzetközi számviteli standardok összehasonlítását. Nem tekinti céljának azonban a hazai szabályozásnak akár az EU számviteli irányelvekkel, akár a nemzetközi számviteli standardokkal való teljes körű és tételes összevetését. A szerzők inkább arra törekedtek, hogy rávilágítsanak a nemzetközi szinten lényegesnek tartott eltérő értelmezésekre és feloldásuk lehetőségeire. –
