Nem vagyok antikapitalista. A kapitalizmusnak korunkban kialakult formáját, a szociális piacgazdaságot olyan rendszernek tartom, amely egyedül képes megóvni a társadalmat a tőkés gazdálkodás azon visszásságaitól, amelyek kommunista és egyéb totalitárius kísérletekhez vezettek és vezetnek. Ennek az előrebocsájtása után jegyzem meg, hogy kissé megütköztem azon, amit a részvénytársaságok menedzsereinek nyújtott kedvezményes részvényvásárlási lehetőségekkel foglalkozó cikkben (Pénzemberek, Figyelő, 1999/31. szám) olvastam. Amíg a kisemberek fizetése és nyugdíja nem éri el a szerény és tisztességes megélhetés alsó határát, s a tisztesség megtartásához szerzetesi lemondás szükségeltetik, addig aligha fogadható el az ösztönzésnek a cikkben ismertetett formája. Hiszen az rt.-k alkalmazottainak többsége is a rosszul fizetettek körébe tartozik. Felteszem, hogy a menedzser csak akkor él a kedvezményes vásárlási lehetőséggel, amikor már biztosra veszi, hogy a részvény értéke emelkedni fog. Nem kellene-e azon gondolkozni, hogy miképpen élvezhetnék az alkalmazottak is – szellemi és fizikai dolgozók egyaránt – a sikeres gazdálkodás, a jó üzletpolitika gyümölcseit?
DEL MEDICO IMRE
Budapest
