Szarvasmarhákra viszonylag gyakran alapítanak jelzálogjogot, sőt egyszer már méhrajt is ért efféle megtiszteltetés. Az úgynevezett ingó- és vagyont terhelő jelzálog éppen kétesztendős magyarországi történetében azonban minden kétséget kizáróan eddig a koporsó fröccsöntő berendezés volt a legkülönösebb. A szerkezetet mindazonáltal nem csapták zaciba; ha így esne – és persze egyáltalán akadna zálogház, amely ilyen eszközt bevesz -, azt a hivatalos nyelvezet kézizálognak nevezné. Ehelyett a gép továbbra is gyártotta a koporsókat szorgosan. Az ingóságra bejegyzett, illetve a komplett vagyonokra, árukészletekre alkalmazott úgynevezett lebegő jelzálognak ugyanis éppen az a lényege, hogy a biztosítékként bemutatott tárgy, élőlény az eredeti “rendeltetési helyén” marad. Termelhet tehát tovább; gyakran többek között a bejegyzett jelzálog ellenében felvett kölcsön törlesztéséhez teremtve pénzügyi forrásokat.
Az angolszász gyakorlatból ezen a kontinensen mindössze Magyarországon meghonosított intézmény 1997 májusától él – és mondhatni virul is. Ez idő alatt közel 20 ezer jelzálogjogot jegyeztek be, és összesen 1664 milliárd forintnyi hitelt adtak az ingóságokért és vagyonokért, amelyek értéke ennek akár a többszöröse is lehet (lásd grafikonjainkat). Ennek közel felét egyébként tucatnyi féle valutában, köztük euróban is. “Mára szinte valamennyi bank nyújtott már ingó-jelzálog fedezete mellett hitelt, és aligha akad olyan közjegyző, aki ne jegyzett volna már be legalább egy ilyet” – mondja Bókai Judit, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara tiszteletbeli elnöke. Feladatuk egyébként nem csupán az esemény közokiratba foglalása, hanem a nyilvántartást is a közjegyzők vezetik. Ezt – jó üzletnek vélve – két éve még többen irigyelték, ám az 50 millió forintos beruházással, a kamara pénzéből és hitelből létrehozott regiszter – amelyhez a közjegyzők saját költségükön, összességében úgy 100 millió forintért csatlakoztak – azóta sem “érte magát utol”. A jelzálogjog nyilvántartásáért és a lekérdezésekért befizetett díjból – ez tételenként 1000 forint – a Zálogjogi Nyilvántartás eddig csak veszteséget termelt, így a központot rendre a közjegyzők voltak kénytelenek – eddig együttesen mintegy 20 millió forint erejéig – úgymond kölcsönnel kisegíteni. “Egy közhiteles nyilvántartás léte mégsem veszélyeztethető!” – magyarázza a gesztust Bókai Judit.
A “mentőakcióban” most, úgy tűnik, az ingó-jelzálogra vonatkozó kormányrendelet módosítása is közrejátszik. A kormány legutóbbi ülésén áment mondott ugyanis a bejegyzés árának emelésére. Így az ezután 5 ezer forint lesz, ami már nullszaldós eredményhez segítheti a regisztert. (A jelzálogjog közokiratba foglalása továbbra is külön díjazás tárgya: az ügylet értékétől függően, annak legfeljebb az 1 százaléka, illetve maximum 800 ezer forint illeti közjegyzőt.)
A kölcsöneik mögé fedezetként ingó-jelzálogot választók kétharmada ugyanakkor vállalkozás, nem ritkán óriás cég, multinacionális vállalat, mi több, köztük néhány “tisztán” külföldi társaság is akad. A többség egyszerre csak egy ilyen ügyletben vesz részt, de van olyan zálogkötelezett, amely jelenleg 50 szerződésben szerepel. A zálogkötelezettek egyhatoda – közel kétezernyi – magánszemély, akik érdekes módon egyébként hiteleznek is, igaz, két év alatt összesen ha 30 ilyen eset fordult elő. Hasonlóképpen nem túl gyakori, de megesik, hogy cégek – köztük megint csak külföldiek – nyújtanak másoknak így hitelt. A regisztrált bejegyzések elsöprő hányadában, közel 90 százalékában azonban a hitelező – a zálogjogosult – valamelyik bank: mintegy 17 ezer ilyen ügyletet tartanak nyilván.
Jóllehet, a néhány százezer forinttól akár több milliárdig is terjednek az egyes kölcsönügyletek, a hiteligénylő ellenőrzésére eddig csak hat bank telepített a zálogjogi nyilvántartáshoz kapcsolódó betekintő terminált, igaz, a regiszter máshogyan, a közjegyzőkön keresztül is utolérhető. “A nyilvántartás adta lehetőségeket azonban még ezek a bankok sem használják ki” – árulja el Tolmár Gyula, a regiszter főigazgatója. A CIB, az Inter-Európa Bank, a Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Külkereskedelmi Bank, a Takarékbank és az OTP közül mindössze a legutóbbi “lakja le” a havi előfizetési díjat (a terminál telepítésének 300 ezer forintos költsége mellett havonta 60 ezret fizetnek a bankok, amiben 30 “ingyenes” lekérdezés már benne foglaltatik), a többiek e keretet sem töltik ki. A főigazgató ennél azért nagyobb érdeklődésre számított, ráadásul úgy hitte, a bankok mellett a végrehajtók és az autókereskedők is kapni fognak az alkalmon. Az előbbiek azért, hogy ellenőrizhessék, mi terheli a lefoglalt és értékesíteni szándékozott ingóságokat, és hasonlóképpen, a használtautó-kereskedők a bizományba beadott gépjárművek hátterének nézhetnének utána. Az új autók értékesítésénél pedig a részletfizetés, a vásárló eltűnésének kockázatait gondolták a nyilvántartásba vétellel kiszűrni. A személygépjárművekre alapított jelzálogjog mindazonáltal nem ritka, a magánszemélyek hiteleinél ez szerepel az első helyen. Leggyakrabban a mezőgazdasági terményekre és termelőeszközökre jegyeznek be ilyet, azt is főleg Kelet-Magyarországon. Budapesten és környékén az ipari termelőeszközök és árukészletek vezetik a sort.
A banki és főként jogászi aggodalmak – miszerint a jogszabályok túl sok kérdést hagytak tisztázatlanul és bíztak a piacra (Figyelő, 1996. november 28.) – tehát nem gátolták a fedezet e formájának alkalmazását. A gyakorlat kiforrta magát, tény azonban, hogy e biztosítékot nemigen fogadják el önállóan, többnyire egy lehet csupán a sok fedezet közül. Mindenesetre az OTP Bank jelenlegi hitelállományában a kölcsönöknek úgy a felénél ingó-, illetve vagyoni jelzálog az egyik biztosíték. Ugyanakkor a közjegyzői gyakorlatban fel-feltűnnek néha igen jó adósnak minősülő cégek, ahol a bank csupán vagyont terhelő jelzálogjogot kötött ki. Olyat tehát, ami különösen távol áll a hazai gyakorlattól, hiszen ennél még csak a vagyonba tartozó elemeket sem kell előre kikötni. Azok – például az árukészlet – folyamatosan változhatnak, pusztán az összértéknek nem szabad bizonyos szint alá csökkennie.
A problémák eddigi elkerülésének – legalábbis részben – az az egyszerű magyarázata, hogy a rendszer fiatal. Két esztendeje alatt még nemigen buktak el a bankok ilyen – általában egy-két, néha 5 éves futamidejű – hitelt. Azaz nem került sor behajtásra, ettől azonban még a félelmek – főleg a vagyont terhelő jelzálog körüliek – később még bőven beigazolódhatnak.
A szisztéma meghonosításának kezdeményezője, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) júniusban mindenesetre Budapestre küldi illetékeseit az eddigi tapasztalatok begyűjtésére. Az intézmény nem csupán a jogszabályok kidolgozását segítette előtanulmányokkal, de szakértőt fizetett a nyilvántartás létrehozásához is. Most mindeme tudást máshol is kamatoztatni kívánja, és a tervei szerint Magyarország után Csehországban, Horvátországban, Moldáviában, Szlovákiában és Szlovéniában “terjeszti majd az igét”.
