Valaha még az volt a legfőbb gondunk, miként tudnánk megúszni a kiválasztott filmet a teljes elzsibbadás nélkül, a hangot csak nehezen lehetett érteni az állandó széknyikorgás miatt, s ha nem volt szerencsénk, úgy a friss filmélménnyel együtt – nem kívánt ajándék gyanánt – néhány szálkát (szülői legendárium szerint bolhát) is hazavihettünk magunkkal. Rég volt, s legfeljebb csak a nosztalgia mondathatja velünk, hogy szép volt. Azóta – sok más mellett – a mozistruktúra is teljesen átalakult.
Minden szempontot (természetesen az üzletieket is) figyelembe véve, a legnagyobb változást a soktermes úgynevezett multiplex mozik megjelenése hozta: jelenleg már öt ilyen – legalább hattermes – filmpalota működik a fővárosban, s épülnek az újabbnál újabb csodák. A multiplexek megjelenése szorosan kapcsolódott a nagy bevásárlóközpontok (mallok) megnyitásához: a sorban első Hollywood Multiplex a Duna Plazában, míg a második Cineplex Odeon a Pólus Centerben nyitotta meg kapuját. Ezeket követte a Cinema City a Csepel Plazában és a második Hollywood Multiplex a Lurdy Házban. Kilóg a sorból a joggal e körbe sorolható hattermes Corvin Filmpalota, amely egy régi patinás mozi átalakítása nyomán került be az illusztris társaságba – üdítő kivételképpen. Ugyanis az általános tapasztalat szerint amennyiben egy mozi csak egy pillanatra is bezárt, többé soha sem működött moziként.
A mozilátogatók nem kis hányada kezdetben némiképpen idegenkedett a kereskedelmi centrumokhoz kapcsolt, üzemszerűen működő filmkomplexumoktól, ám az ellenérzések a tapasztalat szerint gyorsan megritkultak; győzött a multiplex varázsa (lásd külön anyagunkat). E mozik megnyitása ennek megfelelően be is váltotta a beruházók számításait: legalábbis ezt mutatták az 1997-es bevételi adatok (ez volt az első olyan év, amikor végig működött az első négy multiplex 25 terme, s decemberben megnyílt a héttermes Cinema City is). Tudni kell, hogy abban az évben a teljes magyarországi mozijegybevétel 60 százaléka, azaz mintegy 2,8 milliárd forint a budapesti mozikból származott, s ennek kétharmada (azaz az országos bevétel nem kevesebb, mint 40 százaléka) a multiplexekbe folyt be. Budapest jelentősége amúgy a mozipiacon úgyszólván vita nélküli: csak 1997-ben 40 százalékkal nőtt a nézők száma, a bevételek pedig egyenesen 80 százalékkal voltak nagyobbak az előző évinél. Az újfajta moziknak köszönhetően a korábbiaknál jóval több filmbemutatóra került sor, s a sikeres filmeket jóval tovább műsoron is lehetett tartani (egészen addig, míg ki nem futották magukat), míg korábban a “torlódás” miatt hamarabb lekerültek a vászonról.
MŰVÉSZMOZIK SZÁRNYALÁSA. A multiplexek megjelenése mellett még egy jellemzője van a mozipiacnak: a művészfilmeket játszó “art” mozik még állnak. Nem utolsósorban azért, mert a filmkínálaton (durván fogalmazva a közönségfilm-művészfilm tengely mentén) szépen megosztoztak nagy testvéreikkel. Az artmozikban még 1997-ben is 718 ezer jegy fogyott, s a tavalyi nézőszámok is biztatóak: például az “artmultiplexként” működő 5 termes Művész mozi tavaly a hetedik volt a budapesti filmszínházak rangsorában (lásd táblázatunkat), de az idén már a tavaly októberben megnyílt, szintén az arthálózatba tartozó háromtermes Puskin mögé kerülhet, az utóbbi ugyanis 1998 utolsó néhány hónapjában 103 ezres nézőszámot produkált.
A művészmozik a kihasználtság terén is felveszik a versenyt a multiplexekkel: a Tabán, a Szindbád, az Örökmozgó, vagy a Bem 35-40 százalék közötti telítettsége csak a listavezetők, a Hollywood Multiplex és a Corvin 40 százalék körüli, nemzetközi mércével mérve is impozáns mutatóihoz mérhető.
A magas látogatottsági mutatók (nyugaton már a 20 százalék körülinek is örülnek) érthetővé teszik a külföldi befektetők heves érdeklődését: a tervek szerint gomba módra fog nőni a multiplexek száma, csak győzzünk válogatni közülük. Egy dél-afrikai mozitársaság (Ster-Kinekor) például két ilyet készül építeni: a dél-budai Campona bevásárlóközpontban egy 11 vetítőtermes, 2414 férőhelyes csodát, míg a Nyugati Pályaudvar mellett épülő Westend Cityben egy 14 vetítőtermes, 3100 férőhelyes kolosszust. Miközben a Nyugati mellett (az egykori sátor helyén) a Budapest Film Rt. is tervezi – befektetők bevonásával – egy multiplex felépítését. S ez csak a kezdet, hiszen a Margit körút és Lövőház utca sarkára tervezett Mammut 2 nevű szórakoztató központban is épülne egy 10-12 termes létesítmény, amelyet szintén a Budapest Film Rt. kapna bérbe.
Az impozáns terveket látva egyes elemzők már arról beszélnek, hogy az esetleg 16-18-ra bővülő multiplexállomány Európában példátlan túlkínálathoz vezetne, hiszen a piac ennek csak a felét képes eltartani. Vannak, akik máris a kezdeti érdeklődés elmúltának tulajdonítják, hogy tavaly megtört a korábbi tendencia: 1997-ben még a megelőző évhez képest 2,3 millióval – 7,6 millióra – nőtt, tavaly azonban már mintegy 200 ezerrel csökkent a budapesti mozik nézőszáma. Ez a megállapítás azonban nem állja meg teljes mértékben a helyét, elvégre a nézőszám visszaesése számos hagyományos mozi bezárásával együtt következett be. Márpedig azok közönsége (számos okból, például anyagiak miatt) nem feltétlenül áll át a multiplexek látogatására, így az utóbbiak terjeszkedése nem ellensúlyozhatta a piac másik szegmensének összeomlását. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy a kereskedelmi televíziók bővülő filmválasztéka vajon milyen hatást gyakorol a mozilátogatási szokásokra. A multiplexek (illetve az artmozik) – köszönhetően a különleges szolgáltatásaiknak, illetve kínálatuknak – alighanem túlélik e kihívást, ám ez egy újabb szög a hagyományos filmszínházak koporsójába.
ELÉRHETŐ KÖZELSÉGBEN. A multiplexek általános sikerét látva nem árt felhívni a figyelmet néhány tanulságra. Először is, igazán sikereseknek azok a vállalkozások bizonyultak, amelyek a város centrumában, vagy legalábbis tömegközlekedési eszközökkel, mindenekelőtt metróval jól elérhető helyen nyitották meg soktermes mozijukat (Corvin, illetve Hollywood Multiplex). A magyar közönség ugyanis látnivalóan nem szeret a külvárosba utazni egy mozi kedvéért – ide a tömegközlekedés már komplikáltabb, az autózás pedig drága mulatság. Nyilván az anyaországbeli, e tekintetben eltérő szokásokra apellált az az izraeli befektető, amely Csepelen, a helyi Plazaban nyitotta meg a maga moziját, ám a Cinema City tavaly csupán 511 ezres nézőszámot produkált, ami nem sokkal több, mint a négytermessé bővített (s e kategóriából egyedül hazai magánkézben lévő) Kossuth mozi 420 ezer látogatója. Az újpalotai Cineplex Odeon is “csupán” 760 ezer látogatót vonzott, s a 10 teremmel megnyílt második Hollywood Multiplex sem igazolta eddig a várakozásokat (ami összefügghet azzal, hogy az otthonául szolgáló Lurdy-házban általában sem tolonganak az emberek).
A fent leírtak alapján azt vetíthetjük előre, hogy a multiplexek hamarosan (néhány intő példa kivételével) kiszorítják majd a hagyományos “kommersz” mozikat. A Kossuth és a Corvin példája mutatja, hogy fel lehet venni a kesztyűt; ám ehhez át is kell venni a konkurencia módszereit és technikáit. Emellett megjósolhatjuk, hogy az újonnan megnyíló multiplexek közül csak a belső városrészekben, illetve a metróvonalak mentén elhelyezkedők fogják beváltania reményeket, s közöttük is kíméletlen lesz a verseny.
