Talán fintorogva fogadja a gazidasági jelenségeket és folyamatokat matematikai képletekben felfogni és értelmezni szokott elme Hámori Balázs új könyvének címét: Érzelemgazdaságtan. Micsoda “puha” tudományról is lehet itt szó? Mi köze a – feltételezetten – érdekei vezette, számító lénynek, a homo oeconomicusnak az érzelmekhez? Ilyen művek olvasásával töltse drága és szűkös idejét cégtulajdonos és menedzser?
Pedig már a matematikai gazdaságtan egyik fő alakja, Leontyev is óvott attól, hogy kvantifikálják a kvantifikálhatatlant. S újra és újra tanúi voltunk és vagyunk annak, hogy az olyan közhelyekben, mint “a jegenyefák nem nőnek az égig”, vagy magyarul, “nem trend a lelke mindennek” nagy igazság rejlik. Mert a közgazdaság-tudomány legalább kettős természetű. Vannak benne szoros technikai összefüggések, amelyek számszerűsíthetők, amelyeknek a matematika és a statisztika a kulcsa. Ám léteznek olyanok is, amelyek az egyetlen dimenziójúra redukált homo oeconomicus állítólagos természetével nem megmagyarázhatóak. Az utóbbi ugyanis absztrakció. Az ember, amint azt ősidők óta tudjuk, s a Biblia is megörökíti, nemcsak kenyérrel él. S bár a bölcselet ennek a sok dimenziójú lénynek számos “kiterjedését” felfedezte, mégis, mint Shakespeare mondja a Hamletben, “több dolgok vannak földön és egen, mintsem bölcselmetek felfogni képes… ” Olyan dolgok például, hogy a világról való felfogásunk, illetve az, hogy miként működünk a világban, jelentős mértékben függ a nyelvtől, amelyet használunk. A nyelv formálja gondolkodásunkat, bizonyos minták szerint tereli gondolatainkat. Ez a gyökere a kulturális különbségeknek, amelyek a nemzetközi kereskedelemben és tőkemozgásban, különösen a különböző országokban telephellyel bíró működőtőke tevékenységében nagy szerepet játszanak.
A sokdimenziós személyiségnek a környezetéből eredő ingerekre való reagálását helyesen felmérni, a személyiséget motiválni, illetve korlátozni, irányítani és terelni aligha lehet hatékonyan, ha csak egyéb tulajdonságoktól mentesnek, érzelmek, indulatok, előítéletek nélkülinek tekintik. Olyannak, aki nem törődik azzal, milyennek látja és szeretné látni, láttatni másokkal önmagát. Aki harc és együttműködés szempontjából nem ítél meg érzelmileg is másokat. Aki nem képes áldozatokat hozni valós vagy vélt igazságok oltárán. Egyébként a homo oeconomicus értelmezése ki is zárja a “másságot”, a kulturális differenciát, mert azonos egyszerűségűre redukál mindenkit.
A közgazdaság magatartástudományként, embertanként indult. Első, kiemelkedő művelői az erkölcstan, az erkölcsi érzelmek szempontjából közelítették meg (Adam Smith), vagy a teljes pszichofizikai személyiséget vizsgáló orvos szempontjából (William Petty, a katonai felcser, vagy Quesnay, a Napkirály háziorvosa). A fontos segédtudomány, a matematika eluralkodott rajta századunk második felében, bár a magatartástudományi irányzat sohasem szűnt meg.
Hámori Balázs könyve ezekhez az ősforrásokhoz és az azokra támaszkodó iskolák felismeréseihez tér vissza, fogódzót kínálván azoknak, akiknek szükségük van rá, hogy beillesszék az emberi attitűdöket, mint mozgatórugókat vizsgálódásaikba, s céljaik megvalósításának eszközei közé.
