Már Medgyessy Péter minisztersége alatt fontos célnak tekintette a pénzügyi kormányzat a munkaviszonyból származó, illetve a tőkejövedelmek adóterhelésének közelítését. Így nem véletlen, hogy az utóbbi két évben hatályba lépett adótörvényekben a jogalkotók igyekeztek a tőkejövedelmek adóterhelését jelentősen növelni, miközben a munkaviszonyból származóké, ha minimális mértékben is, de csökkent. Ezen megfontolásból emelkedett 1997-től a korábbi duplájára például az árfolyamnyereségből, a tőzsdei határidős, opciós ügyletekből eredő, valamint a vállalkozásból kivont jövedelem adója. Mint ahogy szintén az idő tájt vezették be a kétlépcsős osztalékadót; ennek értelmében 20 százalék terhelte a tőkearányos osztalékot, míg az a fölötti részt az idén még 27, jövő januártól viszont már 35 százalék.
Noha a Fidesz-MPP tavaly, ellenzéki pártként még élesen bírálta az osztalék fenti módon történő terhelését, a nyár óta jelentősen átalakult pénzügyi kormányzat ugyancsak céljának tekinti a tőke- és a munkajövedelmek terhelésének közelítését, s ezt szintén csak úgy tartja megvalósíthatónak, ha tovább növekszik az elvonás a tőkejövedelmeknél. Ennek érdekében igyekeztek bizonyos módosításokat keresztülvinni a hatályos szabályokon, illetve még új – egészségügyi hozzájárulásnak nevezett – adót is kitaláltak, csak hogy minél több osztalékból származó bevétele legyen a költségvetésnek.
Ugyan a kamatadó 10 vagy esetleg 20 százalékra emelésétől végül – némi nyomásra – elállt a pénzügyi kormányzat, egyáltalán nem kizárt, hogy a visszakozás csak időleges. A kamatadó ugyanis igen könnyen beszedhető, azt nem lehet eltitkolni, ráadásul nem is elhanyagolható nagyságrendű bevételt jelentene a központi büdzsének. Az is fontos szempont, hogy az Európai Unió tagállamaiban is elterjedt; e tény mindig kitűnő hivatkozást jelent a mindenkori kormányzatnak, amikor felmerül e forma ismételt bevezetése.
A kamatjövedelemmel rendelkezők tehát egyelőre mentesülnek az adófizetés alól, a jelenleginél viszont lényegesen nagyobb adót fizetnek majd azok, akik a megjelölt tőkearányos nyereségnél magasabb osztalékot képesek kivonni vállalkozásukból. A meghatározott arány feletti tételeket ugyanis a 35 százalékos osztalékadó mellett még további 11 százalékos egészségügyi hozzájárulás is terheli majd.
Kellemetlenül érintik a jövő évi módosítások a dolgozói részvények tulajdonosait is, miután az efféle formában megszerzett jövedelem adója 20-ról 35 százalékra emelkedik. A dolgozói részvényjuttatás egyébként osztaléknak minősül, függetlenül attól, hogy az ügyletet a gazdasági társaságokról szóló, vagy a privatizációs törvény alapján bonyolítják le. Kedvező fejlemény azonban, hogy az utóbbi jogszabály alapján nyújtott kedvezmény után jövőre sem kell az adót megfizetni – sem a tőkeemeléskor, sem a szóban forgó részvények értékesítésekor.
Vélhetően annak is örülnek majd az árfolyamnyereségre szert tevő polgárok, hogy januártól – a határidős tőzsdei ügyletekhez hasonlóan – az árfolyamnyereség megállapításánál költségként számolhatják el az értékpapír forgalmazásával üzletszerűen foglalkozó kifizetők jutalékát. Igaz, az effajta levonás összességében csak olyan mértéket érhet el, amelyet a brókercég üzletszabályzatában rögzített feltételek szerint állapítottak meg, s erről a magánszemélynek igazolása van.
Hátrányosan érinti viszont a tőkepiac szereplőit, hogy mérséklődik a befektetési adóhitel mértéke, annak érdekében, hogy a jövő évet követően esetleg mérsékelni lehessen az adóterhelést. Vagyis ne ismétlődhessen meg az a mostani helyzet, hogy az államháztartás bevételi igénye miatt a polgári kormány következő „adóévében” is növelni lesz kénytelen a személyi jövedelemadó (szja) rendszerében az átlagos adóterhelést. Ennek hátterében az áll, hogy a Fidesz-MPP vezette kormánykoalíció 1999-re egy enyhébb progressziójú szja-tábla bevezetését határozta el, mondván: a progresszió teljesítmény-visszatartó és jövedelemeltitkolást erősítő hatású. Így januártól csökken az adósávok száma, s újra bevezetik a gyermekkedvezményt. Az adótáblában határozottabb kulcscsökkentésre, enyhébb progresszióra, kedvezőbb családpolitikai intézkedések bevezetésére – ami egyébként a koalíció egyik legfőbb meghirdetett célja – a pénzügyi kormányzat szerint csak más kedvezmények csökkentése adhat lehetőséget. Ráadásul az arányos közteherviselés fokozottabb érvényesítéséhez, a családok teherviselő képességéhez jobban igazodó adóztatás kialakításhoz is hozzájárulhat a különböző kedvezmények megnyirbálása. Ezért merült fel még az ősz elején, hogy esetleg megszüntetnék az üzleti biztosításokhoz, valamint a szellemi tevékenységekhez kapcsolódó kedvezményt. Ezek eltörlése azonban alig tízmilliárd forint bevételt jelentene a költségvetésnek, ráadásul hatásuk jövőre még nem is jelentkezne. Így ezek továbbra is megmaradnak, korlátozzák viszont a befektetési adóhitel mértékét. Januártól ez utóbbinál a kedvezmény mértéke 30-ról 20 százalékra mérséklődik, arra hivatkozva, hogy semmi sem indokolja: a befektetők az átlag feletti adómértéket kapják vissza. Ráadásul a kedvezményt legfeljebb egymillió forint befektetési növekmény után lehet igénybe venni, ami ez alapján maximum évi 200 ezer forint lehet. Magyarul a kisbefektetők ösztönzése érdekében megmarad ez a preferencia, az egymillió forint fölötti befektetéseket azonban már nem „támogatja” a költségvetés.
Újabb szigorítás, hogy januártól az osztalék és az árfolyamnyereség adója a visszaigénylés lehetőségét már nem növeli. A befektetési adóhitel ily módon történő korlátozásából először csak 2000-ben lehet néhány milliárd forint forrása a költségvetésnek. Amúgy a befektetésiadóhitel-kedvezmény összege bevezetése óta drasztikusan növekszik: az 1995-ös évre még csak 500 millió forint volt, 1996-ra 2 milliárd forintra emelkedett, a tavalyi évre pedig már több mint 8 milliárd forintot számoltak el az adóalanyok ilyen jogcímen.
Az efféle adókedvezményre jogosító befektetések közül egyébként az állampapírok részben kikerülnek, ami a befektetési jegyek tulajdonosai számára jelent rossz hírt. A változtatás lényege, hogy ha a befektetési alap portfoliójában az állampapírok aránya a törvényben meghatározott mértéket meghaladja, akkor az egyébként járó adókedvezményt csökkenteni kell. A törvény mindezt úgy rögzíti majd, hogy az 1998. december 31-ét követően tőkeszámlára helyezett befektetési jegyek esetében minden egyes befektetésnek az adótörvényben előírtak szerint kiszámított napi összegét mérsékelni szükséges. Méghozzá olyan arányban, amennyivel azon a napon a kibocsátó portfoliójában az állampapírok állománya a likviditása biztosítása érdekében előírt kötelező mértéket 20 százalékponttal meghaladja. Egy nyíltvégű befektetési alapnál mindez azt jelenti, hogy akkor kell csökkenteni, ha a napi nettó eszközértéken belül az állampapírok aránya több mint 35 százalék, mivel ezen alapoknál 15 százalék a kötelező likvid hányad. Zárt végű alapoknál viszont már akkor is mérsékelni kell az adókedvezmény alapjául szolgáló befektetési állományt, ha vagyonuknak több mint 20 százalékát állampapírban tartják.
A befektetési alapkezelőknél tehát jelentően megnőnek az adminisztrációs kötelezettségek, ami már csak azért is kifogásolható, mert éppen ellentétes a kormánynak az adórendszer egyszerűsítését és az adminisztráció mérséklését hangoztató törekvéseivel. A nagyobb problémát mégis inkább az okozhatja, ha a befektetési alapok, amelyek ma még az állampapírok biztos vásárlói, jövőre más invesztíciók után néznek. Így esetleg nehéz lesz eladni e papírok egy részét, vagy ha lesz is azokra vevő, csak a mainál magasabb kamatok mellett. Vagyis nem kizárt, hogy ez a milliárdos költségvetési bevételbővüléssel egyébként sem járó intézkedés egy esetleges kényszerű kamatemelés miatt több milliárd forintos kiadásnövekedést okoz az államháztartásnak.
