Más számít olcsónak Amerikában, s más nálunk. A világ meghatározó PC-piacán az eladott gépek 40 százaléka ezer dollárnál kevesebbe kerül a vásárlónak. Az efféle PC-k azért népszerűek, mert teljesítményük korántsem gyenge. Kétezer dollárnál többet már nagyon kevesen költenek számítógépre, s az átlagos beruházási költség erősen csökken. Az árak gyors mérséklésével a gyártók egymáshoz viszonyított helyzete is folyamatosan változik, a tavaszi időszakban a Hewlett-Packard (HP) és a Packard Bell például sikeresen növelte piaci részesedését árpolitikájával.
A valódi házi PC egészen más, mint az irodai, üzleti személyi számítógép. A doboz, a megjelenítő, esetenként még a billentyűzet is különböző. Szoftverként sem feltétlenül irodai szövegszerkesztőt vagy táblázatkezelőt adnak hozzá, hanem mondjuk egy Microsoft Works-öt. Nemcsak hangkártya van benne, hanem fogni tudja a tévéadást, a kábelen érkező jeleket, képet és hangot ad a videomagnónak, a tévékészüléknek. Ami a teljesítményt illeti, a házi PC-ben lényegében ugyanarra képes a központi egység és a merevlemez, mint a vállalati modellekben, bár az emberek otthonra – a játékprogramok miatt – gyakorta gyorsabb processzorra, nagyobb kapacitású merevlemezre vágynak. A világ nagy gyártói számára igen fontos az otthoni használatra szánt gépek piaca. Ahhoz ugyanis, hogy a növekedési kényszernek meg tudjanak felelni, ezt az árérzékeny szektort is meg kell hódítaniuk.
Magyarországon jóval kisebb a vásárlóerő egy családi PC beszerzéséhez, mint a fejlettebb országokban, s többnyire olyanok vesznek gépet otthonra, akik a munkájukhoz is használják azt. Ugyanakkor a vállalatok, intézmények többsége sem a nagy amerikai gyártók vásárlója. Nálunk van “jegyzett” és “nem jegyzett” piac – a márkás gépeké, illetve a részegységekből összeszerelteké. A Dataquest tavaly év végi becslése szerint hazánkban a PC-eladások 11 százaléka az Albacomp nevéhez főződik. Tíz százalék a Compaqé, 8,4 százalék a Műszertechnikától ered; ezt követi a DTK 6,3 és az IBM 5,4 százalékkal. Néhány százaléknyi a Digital, a HP, a Dell, a Packard Bell és más márkák forgalma. Azaz az itteni értékesítések mintegy felét a márkanév nélküli, alkatrészekből összeszerelt masinák adják.
Eltérőek a vélekedések arról, hogy az idén fellendül-e a házi PC-k iránti kereslet, avagy sem. Van, aki úgy vélekedik, hogy ez nem az árak további csökkenésétől, hanem a fizetőképes vevők számának emelkedésétől függ, s erre még két-három évet várni kell. Mások szerint az otthoni gépek piaca már most is lendületben van, ám kétségtelenül nem a márkásokat veszik, hanem az egyszerűbb, noname modelleket, amelyek nem egyszer a “szürke” vám- és áfa-módszereknek is köszönhetően olcsóbbak. A márkások forgalmazói egyelőre csak áhítoznak a piac eme szeletére váró érdemi betörésért.
A szakemberek véleménye ugyanakkor egyöntetű bizonyos technikai paraméterek elmozdulásában. E szerint kifutnak a 166 megahertzes modellek, csak a 233, de inkább a 266 vagy ennél magasabb megahertzen futó gépek lesznek a piacon. A legkisebb merevlemez 3,2 gigabájt körül lesz; a 24-szeres sebességű CD-olvasó szintén a végnapjait éli, tömegesen terjed a 32-szeres sebességű.
Az árak jelentős, 10 százaléknál nagyobb csökkenésére nem lehet számítani. Egy jobbfajta, némi multimédiás képességekkel is felruházott házi PC ára – áfa és többnyire monitor nélkül – 150-200 ezer forint körüli lehet. A legolcsóbb – márka nélküli, ám azért még elfogadható minőségű – konfigurációk 100-120 ezer forintra rúgnak. Ugyanakkor nem elképzelhetetlen, hogy rövidesen nagy sorozatban vásárolnak majd az emberek olyan billentyűzettel számítógépeket, amelyekben beépített mágneskártya-leolvasó lesz az elektronikus kereskedelem támogatásához.
Egy bizonyos: a szoftvergyártók nincsenek tekintettel a felhasználó pénztárcájára, az újabb és újabb programok egyre nagyobb és nagyobb teljesítményű hardverre éhesek. Kétszázezer forintos vadonatúj családi PC-nk így két év múlva garantáltan elavult lesz.
