Úgy tűnik, mindig új intézmények kialakulásánál bábáskodik, rendre új szervezetek kiépítését és beindítását bízzák Önre. Mostani “állomáshelyén” is így van ez?
– Valóban mindig odacsöppentem, ahol fejlődőben, változóban volt a csapat és a feladat, s valamennyi esetben ehhez a helyzethez kellett alkalmazkodnom. Az Országos Árhivatalnál egy hagyományos szocialista adminisztratív egység átalakításában működhettem közre. Ebből lett a Gazdasági Versenyhivatal, amely megérti és segíti a piacgazdaság kialakulását és a versenyszellem megvalósulását. Az Állami Vagyonügynökségnél is egy új intézményt kellett megszervezni, csakhogy éppen az indulást követően. Hiszen amikor odakerültem, úgy negyvenen dolgoztak ott; amikor eljöttem, több mint ötszázan. Bizonyos értelemben az ABN Amrónál is erről van szó: a tulajdonos azt várja, hogy tömegében és eredményességében is jelentősen javuljon e tevékenység. Ezt pedig alátámasztja, hogy a magyar gazdaság a nagy átalakulás után – amelynek során a tulajdonjogok más kézbe kerültek, s ebből következően rengeteg szervezeti és személyi változás zajlott le – most fejlődő szakaszba lép. Talán már eljutottunk odáig, hogy az új tulajdonosok valamiképpen stabilizálták helyzetüket, s most intenzívebb növekedésre váltanak, persze egyúttal meglovagolva a gazdaság egészének bővülését is. Ebben a folyamatban pedig ez a bank jelentős szereplő lehet.
Az utóbbi tíz évben jó néhány helyen megfordult, s a különböző intézményeknél nagyon is sokféle feladatot vállalt. Utólag nem tartja merész vállalkozásnak, hogy az esetenként erősen eltérő jellegű felkéréseket elfogadta?
– Az ember életét jórészt a véletlen mozgatja, az enyém egyszerűen így alakult. Bár nem hinném, hogy az eddigi területeim olyannyira távol állnának egymástól. Már az Árhivatalban ágazati sajátosságokat kerestünk. Az ottani jelentésekből, azok készítéséből sokat tanultam, ennek később is nagy hasznát vettem. Valójában a vagyonügynökségnél is ez történt: konkrét vállalatoknál kerestük azokat a jellemzőket, amelyek egy átalakuló és egészségesen fejlődő ágazatra érvényesek. Hovatovább pedig egy befektetési bank is akkor dolgozik jól, ha az általa képviselt céget rá tudja állítani egy fejlődési pályára, ahol aztán a társaságot a partneri kör befogadja, és a cég növekedhet. Tehát az eddigi feladatok mind kapcsolatban állnak egymással, bár tény, hogy az asztal egyik oldaláról a másikra ültem át. Korábban inkább az állami tulajdonost képviseltük, míg most a vállalati oldalon szeretnék tanácsadó lenni.
Ha pályája íve egyértelműen ez, akkor az OTP Lakástakarékpénztár a vargabetű benne?
– Egy kicsit igen. De miután ott is be tudtam pillantani az OTP működésének egészébe, talán mégsem teljesen. Igaz azonban, hogy ezúttal a lakossági oldalon álltam.
A lakástakarék-pénztári kedvezmények idei zsugorodásával előre jelezhető volt a szerződésszám csökkenése. Ilyen visszaesés idején helyesnek tartja elhagyni az Ön által létrehozott intézményt?
– A szerződések számának alakulása nem tőlem függ. A rendszer jól működött, és ez így lesz ezentúl is; a pénztár szakmai értéke semmit sem csökken azáltal, hogy eljöttem. A siker alapvetően gazdasági-társadalmi tényezők függvénye, amelyeket nehéz rövid távon mesterséges eszközökkel befolyásolni. Ez egyben fogyasztási típusú szolgáltatás is, amelyre a reklám nagy hatással van. Ha tehát az OTP ezen intézménye, illetve a versenytársai képesek lesznek az elmúlt évihez hasonló intenzitású, s legalább olyan markáns reklámhadjáratra és marketingre, akkor a tavalyival nagyságrendileg megegyező eredmény születhet. A fentiek nélkül viszont nagyobb lesz a visszaesés, mint amekkorát a kedvezmények csökkenése önmagában indokolna.
Hírek szerint – a távozó Vissi Ferenc után – a Versenyhivatal elnöki posztjának éppen Ön volt a várományosa. Egy minapi nyilatkozatában azonban kifejtette, hogy erre hivatalosan nem kérték fel. Voltak-e más ajánlatai?
– Amióta csak megmelegedtem az OTP-nél, rendre érkeztek ajánlatok. Egyrészt azonban jól éreztem ott magam, másrészt a lakástakarék-pénztár első üzleti évének vége előtt semmiképp nem akartam eljönni. A pénztár működését most már részletes szabályok rögzítik, s innen a rendszer automatikusan működik. Harmadrészt pedig tényleg olyan ajánlatra vártam, amely beleillik eddigi életpályámba. Ráadásul régóta ismerem azokat, akiktől a meghívás érkezett. A szolgáltatásra pedig, amelyet e cég kínálni szeretne a következő két évtizedben, komoly igény lesz. Amíg ugyanis a magyar gazdaság beépül az európai, vagy – talán kicsit nagyképűen – egy világméretű együttműködési rendszerbe, addig még rengeteg cégnek kell szerkezeti és pénzügyi átalakuláson átesnie. E változások pedig olyanok, amelyek során szinte megkerülhetetlenül szükség lesz az ilyen társaságok nyújtotta segítségre.
Csepi Lajos 48 éves, pályáját az Országos Árhivatalban kezdte, Vissi Ferenc keze alatt. Onnan került 1990-ben az Állami Vagyonügynökséghez, amelyet 1994 januárjáig vezetett. Ezután az Állami Vagyonkezelő Rt.-ben folytatta, ahonnan a rákövetkező évben távozott – nem egészen önszántából. Az újabb állomás az akkor induló, s azóta elhíresült Allied Investment volt; itt csak három hónapig maradt. Időközben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem vállalatgazdaság-tan tanszékén privatizációs kurzust tartott. Ezt követően az OTP-hez szerződött, ahol egy év múltán megkapta a lakástakarék-pénztár megszervezésének a feladatát; az intézmény tavaly júniusban kezdte meg működését. Idén május elejétől az OTP Lakástakarékpénztár elnök-vezérigazgatói posztját hagyta ott az ABN Amro Corporate Finance igazgatói tisztéért.
