A Heteket képviselő jegybankelnökök, pénzügyminiszterek egyetértettek abban: a dollár árfolyama a kontinentális európai valutákkal és elsősorban a német márkával szemben olyan árfolyamot ért el, ami már reálisan tükrözi az európai és amerikai gazdaságok teljesítőképességét, és ezentúl a szélsőséges árfolyam-ingadozásokat nem tartják kívánatosnak.
A nemzetközi devizapiacok azonban nem így vélekedtek. A múlt heti berlini G-7-es csúcs után 1,6850-1,6880 között stabilizálódott dollár-márka keresztárfolyam keddre már a bűvös 1,7-es határt is áttörte. A befektetők továbbra is rendületlenül dollárt vásárolnak, és megszabadulnak gyengélkedő európai valutáiktól. E magatartásukat az újra és újra előtérbe kerülő amerikai kamatemelési várakozások is csak erősítik. Az elmúlt héten a harmincéves amerikai államkötvények hozama látványosan emelkedett, ami azt mutatja, hogy a piac a dollárkamat 25-30 pontos emelését várja a Fed március végi, de legkésőbb júniusi nyíltpiaci ülésétől.
Ráadásul a világ másik két kulcsvalutájának, a jennek és a márkának a fundamentuma, a japán és a német gazdaság továbbra is gyengélkedik, így ott a kamatszint még egy jó ideig nem emelkedik. Németországban például a rekordnak számító 11 százalék fölé szökött fel a munkanélküliségi ráta. Nem csoda hát, ha a Bundesbank csupán szavakban interveniál a nemzeti valuta védelmében, hiszen a gyenge márka legalább a német exportot fellendítheti. Korábban ugyan a Bundesbank részéről az 1,65-ös dollár-márka keresztet is “egyensúlyinak” tartották, de a piaccal haladva a német jegybankelnök számára a múlt héten már az 1,70-es tartomány sem tűnt elfogadhatatlannak. Mint ahogy az amerikai gazdaságnak sem, ahol a növekedés töretlen, az értéktőzsde rekordokat dönt, és az erős zöldhasú egyelőre az exportőröket sem zavarja. Nem úgy a japánokat, akik rendszeresen tiltakoznak az erős dollár ellen. A mostani emelkedő trenddel szemben azonban egyelőre a G-7-es csúcs résztvevői sem léptek fel jegybanki intervenciókkal, és a piac megítélése szerint egy ilyen intervenciósorozat sikere most egyébként is kérdéses lenne.
E hét érdekes fejleménye, hogy elmaradt a devizapiaci szereplők által korábban az 1,65-1,66-os dollár-márka keresztárfolyam környékére várt nagyobb korrekció. Ehelyett a dollár röpke két nap alatt 1,68-ról egészen 1,71-ig szárnyalt a márkával szemben, majd 1,70 felett stabilizálódott. Pedig sokan utaztak az átmeneti visszaesésre, nem utolsósorban azért, hogy olcsón bevásárolva még egyszer felszállhassanak a robogó dollárvonatra.
A fokozódó dollárlázból szemlátomást a magyar befektetők sem akarnak kimaradni. Jól érzékelhető ez a Budapesti Árutőzse (BÁT) határidős devizapiacán, ahol az európai és a japán valutákra a bankok vételi árfolyamain vagy ezek alatt születnek üzletek, míg a dollárra a hitelintézetek eladási árfolyamain. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a bankoknak a magán- és intézményi befektetők határidőre márkát, svájci frankot és más európai devizákat adnak el, ugyanakkor ennél valamivel magasabb forintkamattartamok mellett dollárt vásárolnak tőlük. Azok a szerencsés spekulánsok, akik az elmúlt időszakban határidőre dollárt vásároltak, szép profitot zsebelhettek be. Január eleje óta például, amikor a dollár-márka keresztárfolyam még 1,55 alatt volt, a márciusi lejáratú dollár árfolyama több mint 11 forintot emelkedett. Azaz: a jó irányba nyitó befektetők a határidős pozíciók nyitásához szükséges alapletétre számítva másfél hónap alatt több mint 300 százalékos nyereséget értek el. A közeljövő esélyeit latolgatva a szakértők továbbra sem javasolják, hogy a trenddel szembefordulva bárki dollárt adjon el határidőre.
