A Mezőbank május végén maradéktalanul visszafizette az Agrobanknak nyújtott 5,2 milliárd forintnyi likviditási hitelt. A két pénzintézet összeolvadásával januárban létrejött bank üzletmenete az első félévben a vártnál sikeresebbnek bizonyult: a lakossági deviza- és forintforrások dinamikusan bővültek. Különösen a betét- és takarékjegy-állomány 9 milliárd forintos növekedése szembetűnő.
Az Agrobank és a Mezőbank év eleji fúzióját követően sokan azt jósolták, hogy az egyesült pénzintézet az Agrobankot övező botrányok miatt életképtelen lesz a piacon, s csak az állam által nyújtott konszolidációs források segítségével lesz képes talpon maradni. Az elmúlt hónapok üzletmenete azonban rácáfolt e feltételezésre. A pénzintézet, az előzetes üzleti terveknek megfelelően, az első fél évben lényegében “hozta” az állami tulajdonos által előírt kvótát – jelentette ki újságírók előtt Bakos István, a Mezőbank általános vezérigazgató-helyettese. A bank az év első hat hónapjában 470 millió forintos adózás előtti eredményt ért el, miközben mérlegfőösszege az előirányzottnak megfelelően 94 milliárd forintra növekedett. Saját tőkéje az év eleji 3,4 milliárd forintról 3,8 milliárd forintra emelkedett, tőke-megfelelési mutatója pedig 10,2 százalékról 11 százalék fölé ugrott.
A kedvező eredmény elsősorban a lakossági források, ezen belül is a bank által kibocsátott értékpapír-állomány bővülésének köszönhető: a betét- és takarékjegy-állomány az összeolvadás óta 9 milliárddal, 34 milliárd forintra nőtt. Bakos István szerint az egyesülés ellenére mind a lakosság, mind pedig a gazdálkodó szervezetek vásárlási kedve töretlen. A bank iránti bizalmat jelzi, hogy nemcsak a Mezőbank által korábban kibocsátott papírok, hanem az Agrobank konstrukciói (például a Libertas betétjegy) is népszerűek maradtak. Az ebből fakadó kedvező likviditási helyzetnek köszönhetően az egyesült pénzintézet május végén “különösebb erőfeszítés nélkül” eleget tudott tenni annak az 5,2 milliárdnyi konzorciális hiteltörlesztési kötelezettségének, amely, még az Agrobank-örökség részeként, a számláját terhelte.
Ha nem is ilyen látványosan, de növekedett a lakossági és a vállalkozói devizabetétek állománya is: az első öt hónapban 1,2 milliárd forinttal, közel 10 milliárd forintra emelkedett ennek a forrásnak az állománya. Amiben egyelőre elmaradás mutatkozik a tervezetthez képest, az a vállalkozói elszámolási betétszámla felfuttatása. Bár a Mezőbank a látra szóló betétek után a piacon szokásos 3-4 százalékos kamatnál jóval többet (6 százalékot) fizet, egyelőre – noha a forgalom növekszik – a több mint 16 ezer számla 7-7,7 milliárd forintos állománya elmarad az egyesüléskor előirányzott 9 milliárd forinttól. Ebben vélhetően nagy szerepe van annak, hogy az Agrobank bezárásakor főleg azok a kisvállalkozók “égették meg” magukat, akik teljes pénzforgalmukat itt intézték, így ebben a körben rendült meg a leginkább az egyesült bank iránti bizalom.
Eszközoldalon viszont elmaradt az előirányzottól az ügyfelekkel szembeni követelések mértéke. A hitelállomány alig kétmilliárd forinttal, 34 milliárd forintra növekedett. Az elmaradás oka – az erőteljes portfóliótisztítás mellett – elsősorban az, hogy a pénzintézet a hitelezés kockázatát csökkentendő teljesen új hitelezési, adósminősítési és fedezetértékelési szabályzatot vezetett be. Bakos István szerint azonban bizakodásra adhat okot, hogy a kihelyezések között egyre növekszik az általuk megcélzott középvállalkozói ügyfélkörnek nyújtott hitelek állománya, és az átlagos hitelnagyság összege eléri a 30 millió forintot.
Azt mindazonáltal a vezérigazgató-helyettes is elismeri, hogy az állami konszolidációs lépések nélkül korántsem mutatna ilyen kedvező képet a pénzintézet első félévi mérlege. A Mezőbank az egyesülést megelőzően tőke-emelés formájában 9 milliárd forint konszolidációs államkötvényt kapott az államtól, ugyanakkor a jegybank 2,6 milliárd forintnyi névértékű korábbi konszolidációs kötvényt rövid lejáratú papírra cserélt, ami további pluszforrást jelentett az egyesült banknak.
Az már csak hab a tortán, hogy február közepén az állam további 5,5 milliárd forint értékű garanciát vállalt az egyesült pénzintézet céltartalékkal nem fedett kétes és rossz minősítésű hitelei után. Ennek lebonyolítása hasonlított a Magyar Hitel Banknál alkalmazotthoz: a pénzintézet saját work-out cégének (Rizikó Kft.) értékesített 16,5 milliárd forint névértékű kétes és rossz minősítésű eszközállományt 5,5 milliárd forintért. Ennek finanszírozására a work-out cég 5,5 milliárd forint névértékű, 10 hónapos lejáratú kötvényt bocsátott ki, amelyre az állam garanciát vállalt, és amelyet a Mezőbank jegyzett le. A kötvény egyébként piaci kamatozású (21 százalék); a kamatot a work-out cég az átadott eszközállomány likvidálásából, két részletben fizeti a banknak. Bakos István szerint az átadott követelések közel kétharmada (mintegy 3 milliárd forint) behajtható, így nem is kell majd az állami garanciát a kötvény lejártát követően teljes egészében beváltani.
Az már más kérdés, hogy ezzel a technikával a bank lényegében az állam “kontójára” szerez pluszjövedelmet, hiszen az üzleti eredmény alakulásában nagy szerepet játszik a kötvény kamatából származó (mintegy 600 millió forintnyi) bevétel. Az év végéig tervezett – céltartalékképzés előtti – 1,7 milliárd forintos üzleti eredménytől egyébként máris elmaradás mutatkozik, mivel az államot képviselő Pénzügyminisztériummal csak június végén sikerült a garanciavállalási szerződést megkötni, s így a kötvénykibocsátás is egy hónapot “csúszott”. Bakos István szerint emiatt némileg módosítani kell az idei üzleti tervet, ám szerinte az 1,6 milliárd forintos üzleti eredmény teljesíthető.
Mindez azonban csak rövid távon elég a “túléléshez”, a bank tőkeháttere változatlanul erősítésre szorul. Bár a hatályos pénzintézeti törvény által előírt fontosabb mutatóknak a bank megfelel, a mérlegfőösszeghez viszonyítva a saját tőke meglehetősen alacsony, ráadásul az általános tartalék sincs még maradéktalanul feltöltve. A vezérigazgató-helyettes ennek ellenére bizakodó, és mint elmondta: az elmúlt fél év is bizonyította, hogy a konszolidációt követően a bank önerőből is képes növekedési pályára állni. Mindazonáltal elengedhetetlennek ítélte a privatizációval egybekötött tőkebevonást, mivel enélkül nem lennének képesek a nemrégiben elkezdett nagyszabású informatikai és termékfejlesztéseket maradéktalanul befejezni. Ráadásul a gyenge tőkeháttér okozta alacsony kockázatvállalási képesség miatt lemaradhatnak az ügyfelekért folytatott versenyben.
Nem véletlen, hogy a Mezőbank vezetősége – mint azt a tavasszal elkészült privatizációs stratégiájukban is leszögezték (Figyelő 1996/9. szám) – egy külföldi szakmai befektetőt látna szívesen, ám a jelek szerint az ilyenek egyelőre nem tolonganak az egyesült pénzintézetért. A Mezőbanknak ugyan több reménybeli kérője is akadt az összeolvadás előtt, ám ezek most valószínűleg kivárják, amíg a pénzintézet túl-esik a fúzió okozta “sokkon”. Ennek fényében nem meglepő, hogy egyelőre nincs döntés a Mezőbank privatizációs stratégiájáról: az előzetes hírek szerint augusztusra várható, hogy a többségi állami tulajdonosok igent mondanak-e a menedzsment által előnyben részesített megoldásra. Eszerint csak az első teljes üzleti évet követően, legkorábban 1997-ben lehet a bankot eladásra meghirdetni a külföldi befektetőknek, akik így átfogó képet kaphatnak a pénzintézet fúzió utáni állapotáról is.
A Mezőbank a privatizáció okozta bizonytalanságok ellenére igyekszik stabilan megvetni a lábát a középbankok között. Ennek érdekében folyamatosan fejlesztik az informatikai hátteret és újítják meg a kínálatot: fokozatosan kiépítik az egyesült bank 80 fiókja között a számítógépes kapcsolatot, és a korábbi betétszámla helyett ma már olyan klasszikus folyószámlát tudnak felajánlani, amelyen az ügyfelek különféle pénzforgalmi műveleteket (közüzemi díjátutalások, tandíj-átutalás stb.) is végezhetnek. Hasonlóan nagy ugrást jelent a már meglévő lokális kártyarendszer továbbfejlesztése: a június közepén bevezetett két ATM-kártyával (a Speciál és a folyószámlára épülő Standard) a Mezőbank is belépett a kártyapiaci versenybe. A kiemelt ügyfelekkel pedig, több másik bankhoz hasonlóan, elektronikus kapcsolatot építettek ki. Tovább javíthatja a jövedelmezőséget a működési költségek lefaragása is. A fúziót megelőzően közel 600 fővel csökkentették a két pénzintézet létszámát, ami a banküzemi költségek 5,5 százalékos csökkenését eredményezte.
Úgy tűnik tehát, hogy a Mezőbank a várakozások ellenére nem bukott el az első alkalmassági vizsgán. A nagy kérdés persze az, hogy az év végén mit tud majd a bank vezetősége az asztalra letenni: kedvező eredmények esetén ugyanis könnyen lehet, hogy jövőre az állam helyett már valamelyik, jelenleg is érdeklődő befektető védőszárnyai alatt folytathatja pályáját a Mezőbank.
