Gazdaság

HÍRKÖZLÉS AZ EZREDFORDULÓN – Koncepcióváltás előtt

Az előzetes hírekkel ellentétben a társadalmi vitáig sem jutott el az új hírközlés-politikai koncepció. A távközlést az informatikával és – meglepő módon – ismét a postával egyesítő “kiskáté” készítésével egy percet sem késett a szaktárca, hiszen a régi, az 1991-es távközlés-politika 1997 közepéig, végéig határozza meg a feladatokat – szögezi le Bölcskei Imre, a KHVM helyettes államtitkára.

A tévhitet – miszerint nincs a szakmát átfogó koncepciója a kormánynak – tényekkel oszlatja el Bölcskei Imre. Emlékeztet ugyanis arra, hogy a jelenleg érvényes távközlés-politika 1991-ben készült. Ezt akkoriban a kormány a három ágazati törvényjavaslattal egyidejűleg elfogadta, benyújtotta a parlamentnek, a bizottságok megtárgyalták, mégsem került az Országgyűlés plenáris ülésére. A koncepció ettől függetlenül – mint kormányzati álláspontot rögzítő dokumentum – létezik és hat. Ez a koncepció fogalmazta meg a posta, a távközlés, (ideértve a műsorszórás) piaci viszonyainak átalakulását, a struktúra modelljét és azt a kötelezettséget, amely a távközlési szolgáltatóknak a telefonbekötési igények féléven belül 90, egy éven belül 98 százalékos teljesítését írja elő.

Az 1991-ben megfogalmazódott koncepció a távközlést és a műsorszórást fogta össze és egyáltalán nem foglalkozott az alig egy-két évvel azelőtt különvált postával. Milyen alapon kerül ismét egy kalap alá a telefónia és a posta ügye? A KHVM helyettes államtitkára szerint már az 1991-es postatörvény javaslatához tartozott egy olyan fejlesztési koncepció, amely magában hordozta a három terület egyesülését. Az informatikai stratégia meghatározásával ez a technikai-technológiai kapcsolódás teljessé válhat, és ilyen módon egyetlen szakmai politikai koncepció foghatja össze a nemzetgazdaság számára legfontosabb kommunikációs területeket.

Az 1991-es koncepció célja a mennyiségi fejlesztés teljesítése volt. Négy célt tűzött ki. Fontosnak tartotta kereskedelmi irányultságú szolgáltató cégek létrehozását. Ugyancsak elsőrangú feladatként jelölte meg a közcélú távbeszélő és távközlési hálózat fokozott fejlesztését úgy, hogy ebbe a magán- és a külföldi befektetők előtt egyre több lehetőség nyíljék meg. A távközlés-politikai koncepció olyan játékszabályokat fogalmazott meg, amelyek jól áttekinthetőek, stabilak, teljes körűek és diszkriminációmentesek voltak. A pi-aci szereplők érdekegyensúlyának megteremtése mellett a koncepció olyan árszabályozás bevezetését tartotta szükségesnek, amely biztosította az ágazati befektetésekkel kapcsolatos célok eléréséhez szükséges díjszintet, díjszerkezetet, az indokolatlan keresztfinanszírozás megszüntetését. A célok zöme megvalósult. Ezen a bázison elindulhat a minőségi fejlődés – jelenti ki Bölcskei Imre. A jövő fel-adata a szolgáltatások választékának olyan mértékű bővítése, amelyet az ország, a gazdaság igényel. Ez kizárólag a fizetőképes keresletre épülhet. Emellett viszont biztosítani kell, hogy 1997 után mindenki hozzáférjen a távközléshez. Az ezredforduló után ugyanis nem az dönti el, hogy mit tudnak megfizetni az emberek – állítja a helyettes államtitkár -, hanem az, hogy van-e igényük a távközlési szolgáltatásra. A minőségi szolgáltatásokat nyújtják majd üzleti alapon. Várható, hogy átrendeződnek a közeli jövőben az egyes távközlési szolgáltatások közötti viszonyok, arányok. Ma 90 százalék a telefonszolgáltatás és 10 százalék a többi hírközlési szolgáltatás aránya. Az ezredforduló táján ez az arány már 60-40 százalék lesz. Megváltoznak majd az arányok a befektetésben is. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy Magyarországnak csatlakoznia kell az európai kommunikációs hálózathoz is – emlékeztet a KHVM illetékese. Az EU-fogalmak szerint minden tagállamnak – saját berkein belül – úgynevezett univerzális szolgáltatást kell nyújtania. Ez olyan minimális távközlési szolgáltatási szintet határoz meg, amely mindenki számára elérhető kell legyen, méghozzá elérhető áron. Ehhez minden előfizetőnek meg kell kapnia a telefonkönyvet, a tudakozás lehetőségét, tehát ami közvetlenül ennek a kiszolgálásához szükséges. Ami ezen felül van, azt mind árán kell megfizetni. Ehhez az állam nem feltétlenül biztosít pénzt – jegyzi meg Bölcskei -, hanem létrehoz egy olyan alapot, amelybe az extraprofitot termelő szolgáltatók fizetnek be. Az univerzális szolgáltatást nyújtók számára ez az alap teszi lehetővé, hogy minimális nyereséghez juthassanak. Hogy mit jelent valójában az univerzális szolgáltatás fogalma, ma még nem világos, azt az EU-szakértői sem határozták meg pontosan – teszi hozzá a KHVM helyettes államtitkára.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik