Gazdaság

A CSEH BANKPRIVATIZÁCIÓ – Hadd menjen?

A cseh kormány a privatizáció egyik legutolsó nagyszabású fordulójában el akarja adni érdekeltségét az ország négy legnagyobb bankjában. A privatizáció útja azonban göröngyös lesz: mire a nyáron megkezdődik az eladás, a cseh bankszektorban jelentős átalakulások történnek. A kisebb bankok felduzzasztják tőkéjüket, vagy keresik a fennmaradásért folytatott harcban a fúziók lehetőségét.

A cseh kormánynak a múlt heti választások pillanatában 25 százalékos érdekeltsége volt a bankszektorban, főként a betétek és hitelek 70 százalékát kezelő négy nagybankban. “Ez az állapot már régóta táplálja azt a gyanút, hogy állami befolyással akadályozták meg azokat a vállalati csődöket és elbocsátásokat, amelyeknek pedig a késedelmes hiteltörlesztések miatt be kellett volna következniük” – írja Dean Calbreath a Business Centre Europe legutóbbi számában. A bankok visszautasítják ezt a vádat; azt mondják, hogy ellenálltak a kormány nyomásának, és már indítottak felszámolási eljárásokat a reménytelen adósok ellen.

A kormánytisztviselők is védekező álláspontra helyezkednek. “Néha bírálnak minket a tulajdonviszonyok fenntartása miatt, noha nálunk kisebb az állami részesedés, mint Ausztriában és Németországban” – nyilatkozta Petr Prochazka, a Cseh Nemzeti Bank vezérigazgatója.

Ez ugyan igaz, de Ausztriában és Németországban a részvénytulajdon nem annyira szétszórt, mint Csehországban, és jóllehet 1995-ben mind a négy nagybank komoly nyereséget ért el, még mindig sok jel mutat arra, hogy a cseh bankokat inkább politikai, mintsem kereskedelmi megfontolások alapján vezérlik.

Jellegzetes például az idézett tudósító szerint a csődben lévő Ekoagrabanka részvénykibocsátása, amelyet a közelmúltban a Komercní jegyzett le. További példa a nagyobb bankok államilag ösztönzött érdeklődése olyan kisbankok újratőkésítése iránt, amelyeket pedig hagyni kéne csődbe menni. Ez nem kereskedelmi szempont, hanem a cseh bankok által követett (vagy rájuk kényszerített) “cseh út” újabb példája. A bankprivatizáció utolsó fordulójának leglényegesebb feladata az lenne, hogy az államot teljesen eltávolítsa a bankszektorból, s ezzel megszüntesse a hitelezési politika torzulásait.

A banki részvények eladását eleve a május 31-i parlamenti választások utánra tervezték, azzal, hogy a kormány megszünteti azt az előírást, amely a külföldiek részvényvásárlását a Nemzeti Bank engedélyéhez köti. A javasolt változtatás értelmében csak a banki törzstőke 10 százalékát meghaladó érdekeltség esetén lesz szükség a bank engedélyére.

Az első felkínált bank valószínűleg a Ceská Proritelna takarékbank lesz, amely külföldi befektetők számára felajánlott globális letéti elismervény (GDR) kibocsátásával próbál megszabadulni az állami zablától. A javaslatot most mérlegeli a bankszektort felügyelő négy legmagasabb rangú tisztviselő: Josef Tosovsky, a Nemzeti Bank kormányzója; Jirě Skalicky privatizációs miniszter; Ivan Kocarník pénzügyminiszter és Roman Ceska, az Állami Vagyonalap (FNM) vezetője. Az elképzelés szerint a bank 30-40 millió dollár értékű törzstőkéjének (ebben az FNM tulajdonában lévő részvények is vannak) 10 százaléka erejéig bocsátana ki GDR-eket. Az egyik most tárgyalt terv szerint az állami tulajdonhányad a jelenlegi 46 százalékról 8 százalékra csökkenne.

A sorban a következő az Investicní a Postovní Banka, az ország negyedik legnagyobb bankja lenne. Az IPB több tőkeemeléssel már 33 százalékra csökkentette az állami részesedést, s Skalicky elmondása szerint a kormány az összes nála levő részvényt el kívánja adni. Az IBP is GDR-ek kibocsátásával szeretné felhígítani az állam kezében levő tulajdont.

Kicsit problematikusabb lesz a 24 százalékban a szlovák kormány tulajdonában levő Ceskoslovenká Obchodní Bankában meglévő 67 százalékos cseh állami részesedés, valamint a legnagyobb pénzintézet, a Komercní Banka 48 százalékának az eladása. A szlovákok ugyanis a Business Central Europe szerint azt állítják, hogy a Komercní cseh érdekeltségének egyharmada őket illeti. Feltehető, hogy egyik kormány sem akarja eladni részesedését, ha annak következtében a másik kormány jelentős befolyást szerezhet a pénzintézetben, s ezáltal nehezen leküzdhető patthelyzet alakul ki.

Mindez azonban a jelek szerint nem tartja vissza a külföldi befektetőket. A KB-nek, az 1995 eleji 9 százalékkal szemben, ma legalább 17 százaléka van külföldi részvényesek tulajdonában. A legnagyobb külföldi részvényes, a 6 százalékkal rendelkező Bank of New York már a Komercní GDR-kibocsátásából is vásárolt.

Az államnak a bankszektorból való kivonulása nemcsak a nagybankokat érinti. A Nemzeti Bank, amely az utóbbi két évben megakadályozta új külföldi bankok csehországi megjelenését, a közeljövőben enyhíteni kívánja a korlátozást, és új engedélyeket akar kiadni. Jelölt például a brit Midland Bank és a német Westdeutsche Landesbank Girozentrale.

A kormány azt is megígérte, hogy keményen fel fog lépni a kétes hiteleiket behajtani nem tudó kisebb bankokkal szemben. Miután a Nemzeti Bank 3 milliárd koronás hitelt adott az Ekoagrobanka megmentésére, Václav Klaus miniszterelnök kijelentette: “Ez volt az utolsó ilyen eset. Semmi értelme, hogy még egy bankot több milliárd koronás injekcióval kimentsünk eladósodott helyzetéből”. A bankoknak maguknak kell előteremteniük tőkéjüket: akár fúziókkal, akár külföldi befektetők bevonásával. Az egyesülési hullám már elkezdődött: az év elején a Banka Hana megvette a Zemska Bankát.

Banki becslések szerint legalább 10 milliárd korona kell a szektor helyreállításához. Ha a választások után tovább lazul a kormánynak a bankok feletti ellenőrzése, és a szektor megnyílik a külföldi tőke előtt, akkor a Csehország iránti nemzetközi érdeklődés kétségtelenül elegendő ahhoz, hogy a hiányzó tőkét a nyílt piacon előteremtse. Ebben az esetben felgyorsul a fejlődés, hiszen a külföldiek meg fogják akadályozni a politikai indíttatású hitelezést, és erősödni fog a verseny. Ám, ha Klaus megint csak megmarad a retorika szintjén, és folytatódik az eddigi protekcionizmus, a cseh bankrendszerre tartós stagnálás vár.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik