Bár, hogy ki ellen is kell harcolni, meg hogyan, az már nehezebben megválaszolható kérdés.
Vegyük a miniszterelnök vesszőparipáját, a magyar efbíájnak is nevezett – s egy mini kágébé csíráját is magában foglaló – központi nyomozóhivatal felállításának ideáját. A kormányfő közvetlen kézi irányítással, álmatlan éjszakák után kiadja az ukázt: nyomozzatok! A “szövetségiek” – az X akták című, titokzatos bűnügyeket taglaló amerikai sorozat két főhősét idézve, megannyi Mulder és Scully ügynök – a megmagyarázhatatlan után vetik magukat. Fantomcégek, elfolyószámlák, kenőpénzek, semmiből létrejött mihaszna vagyonok titkait tárják fel.
(Rövid közbevetés: az elmúlt 1-2 évben mintha kissé megfakult volna a politika és a média által korábban oly előszeretettel támogatott vállalkozói mítosz. Az új kor eme reprezentánsait ma kevesebbszer látni és hallani, eleddig sztárolt képviselőiknek legfeljebb megtépázott babérkoszorú, na meg negatív sajtókampány, rendőrségi vizsgálat jut. Talán ma már nincs szükség egy új középosztályra, talán más az ok, ám a vállalkozó vagy kisemmizett kisember, vagy hétpróbás, minden hájjal megkent gazember, aki lop, csal, hazudik, melegítője zörgős, zoknija fehér, cipője makkos, telefonja marok – kedvelt sztereotípiák ezek. Nem mintha ilyenek nem lennének, csak hát kicsit fura, így, útban a szociális piacgazdaság felé.)
Szóval nyomozóközpont, a miniszterelnökség keretén belül. Az ötletgazda mindenesetre kicsinyég visszább vett originál elképzeléseiből, de egyelőre tántoríthatatlannak tűnik.
Egymilliárd forint. Ennyibe kerülne egy évben a Hivatal, amely titkosszolgálati eszközök alkalmazását is kérheti. Ekkora összeggel javítani lehetne a magyar rendőrség, az ügyészségek, a bíróságok, mi több, az adóhatóság munkáját. Elvégre ezek a szervezetek ilyen ügyekkel foglalkoznak – hivatalból.
De a horderő. (Majdnem hornerőt írtam, félreütés, szövegromlás.)
Szóval az ügyek nagy hordereje az, ami indokol, megalapoz, súlyt ad az érveknek, eme iszonyatos hatalmat koncentráló offícium létének. Ahogy egyik napilapunkban kiszivárogtatva fogalmaztak, kétféle variáns létezik. Az A szerint “a Hivatal magához vonhat minden összetett (sic! egyszerű, nem?) gazdasági bűnügyet, amelynek bűnösség esetén büntetési tétele három év vagy annál hosszabb szabadságvesztés; a B variáns pedig lehetővé tenné bármely, a gazdálkodást komolyan (derültség kizárva!) veszélyeztető bűncselekmény vizsgálatát”. Mindezt önálló gazdálkodó egységként végezné.
Ez aztán svarculütés, adunk a pofájuknak, nehogy itt élősködjenek, bajaink forrásai ők, államkasszafúrók, büdzsé-szimpszonok.
S a leglényegesebb elem a gyanú. Mely felsejlik, akár az összetettség, a komoly veszély, a későbbi ítélet. A jövő előre látható, a múlt meg visszaköszön.
Az ügynökök bogozzák a szálakat, nem marad rejtett egyetlen feketegazda, paragazdasági-fenomén sem. Időről időre sajtóértekezleteken adják majd tudtul, kit lepleztek le. Időzíteni pompásan lehet, elterelve ezzel a figyelmet más akut ügyekről – talán nem véletlen, hogy épp a családtámogatási rendszer átalakításának idején vált ilyen sürgetővé a központi nyomozóhivatal felállítása.
Apropó: talán. A tévés iksz akták minden epizódjának a végén marad némi kétely: talán minden másképp van.
Lehet parázni.
