Juszt László reagált egykori kollégája, Hajdú Péter hétfői videóüzenetére, melyben a nyíltan Fidesz-párti műsorvezető békülésre és összefogásra biztatta az embereket a Tisza-kormány megalakulása után. Juszt Facebookon osztotta meg gondolatait Hajdú „békülékeny hangvételű” videójáról.
A szétszakadt emberi kapcsolatok helyreállításáról, a tisztelet visszaadásáról és arról beszélt, hogy a politika nem írhatja felül az emberi viszonyokat. Ejnye, ejnye Péter! Nem késtél el ezzel egy kicsit? Nem sokat. Csak pár évet. Ha viszont most ide jutottál, akkor kérdelek: először nem a bocsánatkérésnek lenne itt az ideje?…
– fogalmazott az újságíró.
A traumák nem múlnak el nyomtalanul
Juszt László azzal folytatta, hogy ő úgy érzi sokakban – köztük benne is – még erősen dúlnak az érzelmek, és most törnek elő „az elmúlt években felhalmozódott frusztrációk, az elnyomott érzelmek, a lenyelt sértések, a bántások okozta lelki sérülések”. Az újságíró szerint az országnak egy komoly katarzist kell feldolgoznia, ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, mint amikor „a koncentrációs tábor felszabadításának pillanatában habzsolni kezdenek az életben maradottak, a felszabadítóktól kapott ételből, mert nem hiszik el, hogy tényleg vége a szenvedésnek”.
Te meg, aki ügyesen kollaborálva élted az életed, azonnal a békülést kéred számon? Nyugi! Péter!
Mint írja, a második világháború után a németek szembenéztek a múltjukkal. „Tudom, sokan mondják, hogy aki szembenéz a múlttal az háttal áll a jövőnek” – folytatta:
De 16 évnyi traumát nem lehet egyik napról a másikra meg nem történtté tenni. Neked meg főleg nem lehet ezt a társadalom többségén számonkérni, mivel a trauma okozói között voltál. Aktívan nyerészkedtél belőle, és a szerepvállalásod mélyítette a sebeket.
Juszt intelmei Hajdúnak
Először tehát önkritikát kellene gyakorolnod, felismerni és szembenézni azokkal a dolgokkal, amiket te tettél ennek a rezsimnek a szolgálatában, amely elrabolta – a teljesség igénye nélkül – a 3 ezer milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztár vagyont, illetve a Magyar Nemzeti Bank ötszáz milliárdját is
– írja Juszt, hozzátéve: ami ennél jóval súlyosabb, hogy mit okozott mindez a lelkekben.
Magyar Péter miniszterelnöki eskütételéről is szót ejtett, amelyen, ahogy Hajdúnak címezve írja, „a jelenlegi barátod és az általad még most is támogatott Orbán Viktor leköszönő miniszterelnök részt sem vett”.
Először tehát ismerd fel a hibáidat, vétkeidet. Másodszor nézz szembe velük. Utána kérj értük bocsánatot. De ezután sem kérheted számon a társadalom megnyomorított részén, hogy miért nem bocsát meg neked, hiszen ez mindenkinek az egyéni döntése lesz. Lelkében él-e még, hagytatok-e még elegendő szeretet ahhoz, hogy ezt megtegye?
– kérdezte Hajdú Pétert, majd számonkérte rajta a választások napján tett kijelentését, mely szerint továbbra is Orbánt és Fideszt támogatja: „azt az Orbánt, aki az utolsó munkanapján egy olyan emberhez ment egy tv-műsorba beszélgetni – aki nem is olyan régen még a róla készült papírszobor fejét rugdosta –, hogy ott fejtse ki, hogy »napi igéjét egy nyíltan náci portálról szerzi be«, annak nincs meg az erkölcsi alapja arra, hogy a megbékélést kérje számon”.
És neked se, aki őt támogatod. Mindezt vedd egy kései leckének attól, akit egykor mentorodnak tartottál.
Ezt felelte Hajdú
Az újságíró által elmondottakkal kapcsolatban kerestük Hajdú Pétert, aki a következő sorokat küldte meg lapunknak:
Nagyon megtisztelő, hogy Juszt László velem foglalkozik, bár őszintén szólva nem értem, hogy miért rajtam kér számon bármit is. Ez olyan, mintha a Gyurcsány kormány hibáiért tőle várna bárki is bocsánatkérést. Én semmi mást nem tettem, csak elmondtam a gondolataimat. Például azt, hogy vége a kampányidőszaknak, próbáljuk rendbe tenni a politika miatt tönkre ment barátságokat. Elmondtam azt is, hogy attól, mert nem a mi csaptunk nyert, még a magyaroknak kell szurkolunk a BL-ben. Magyarul drukkolok azért, hogy a magyar embereknek jobb élete legyen. Ugyanezt kívánom Juszt Lászlónak is!
Juszt Lászlóé volt az utolsó szó
Lapunknak eljuttatott válaszában Juszt László azt írja, számos olyan reakció érkezett a Hajdúról szóló írása alá, melyek szerint felesleges volt foglalkoznia a témával, ugyanis „Hajdú Péter nem fogja azt megérteni.”
Juszt szerint ez beigazolódott.
A megjegyzést tökéletesen értelmezhetetlennek tartom: az, hogy neki kellene bocsánatot kérni olyan, mintha a „Gyurcsány kormány hibáiért tőlem várna bárki is bocsánatkérést”. Mi közöm volt nekem a Gyurcsány kormányhoz? Csináltam én bármikor riportot Gyurcsánnyal? Olvasott ő tőlem olyat, hogy én Gyurcsányt támogatom?
A diskurzus befejezéseként egy régi történetet vett elő:
Goethe gyakran sétált a város határain kívül is. Egy keskeny ösvényen szembe jött vele egy híresen gőgös ismerőse. Az egyiknek ki kellett kerülnie a másikat. A pökhendiségéről híres férfi megállt az út közepén és odakiáltott Goethének:
– Bolondnak nem térek ki!
Goethe erre udvariasan lelépett az út mellé és így felelt:
– De én igen!
