A rendszerváltozás óta kilencedik alkalommal tartottak Magyarország 3177 településén önkormányzati választásokat vasárnap, és ötödik alkalommal választotta meg az ország az Európai Parlament (EP) magyar tagjait.
Hogy mit jelent a mérsékelt Fidesz-győzelem, arról itt írtunk, arról pedig, hogy a Tisza miként rendezte át a magyar politikai csatateret, itt olvashatnak.
Bochkor Gáborék is kielemezték a választásokat a Retro Rádió reggeli műsorában. Bochkor elmondta, ő komolyan összezavarodott a fülkében.
Nyilván senki nem mondja el, hogy szavazott, ami helyes, de ez az egész kampány zajlik egy hónapja, amiből az átlag ember annyit vesz észre, hogy a településén megjelenik egy csomó arc. Csomó arc, akiket a büdös életben nem láttál. Talán van egy-kettő, akit láttál. Gondoltam, hogy nézzük, azt se tudtam, hány papírt kapok a kezembe. Adtak egy rakás ívet, elkezdtem olvasni a névsort – és senkit nem ismertem.
A rádiós azt mondja, a köztéri plakátokról például azt se tudta megmondani, melyik politikus milyen párthoz tartozik.
Ott volt a névsor, ahol már az arcát sem láttam. Legalább felismertem volna, hogy őt láttam a Dió utcán! Ez se volt, ott volt: dr. Kiss Beáta, Tóth József – két fiktív név. És mondom, ebből mi lesz, Gábor? Nektek, fővárosiaknak könnyű. Átlagosan tájékozottnak tartom magam, de már nem is akarok tájékozott lenni, elegem van már ebből. És ennek ellenére akartam jól csinálni, de nem tudtam. Azt se tudom, hogy az nyert-e, akit behúztam. Nyilván a programját se ismered ezeknek az arcoknak, akikkel tele vannak az utcák. Ha nagyon lelkiismeretes lennék, akkor elkezdeném őt keresni, miközben autózom? Ki van írva egy név, akkor azt megjegyezem, félreállok az autóval, és guglizok? Mi az elképzelés abban, hogy én megismerjem, ki az, akire szavaznék?
Bochkor azt mondja, azért osztotta meg történetét, hogy kiderüljön, egyedül van-e ebben a szituációban.
