Emberek, akik menstruálnak. Biztos vagyok benne, hogy van szó ezekre az emberekre. Segítene valaki?
Ez fűzte hozzá 2020. június 6-án, azaz csaknem négy éve J. K. Rowling ahhoz a cikkhez, amely azt tárgyalta, egyenlőbb világot kell megteremteni a Covid-járvány után a menstruáló embereknek.
Az író azon botránkozott meg, hogy nők helyett emberek állt a cikk szövegében, majd leírta, szerinte csak az menstruálhat, aki biológiai értelemben nőnek számít. LMBTQ-szervezetek, twitterezők, színészek, közéleti személyiségek kezdték támadni Rowlingot az általuk vélt transzfób nézetei miatt.
De nem akkor, nem ott és nem az azóta sokat idézett poszttal tette meg először, hogy darázsfészekbe nyúlt: 2018-ig kell visszamennünk az időben, amikor Rowlingra először vetült a könnyen dobált transzfób jelző. Akkor lájkolt egy tweetet, amiben a transz nőket ruhás férfiakként aposztrofáltak, és az író utána hosszasan magyarázkodhatott a sajtósán keresztül, hogy teljesen véletlen nyomott rá a szívecske gombra. Az amerikai kultúrában egyébként kardinális kérdés, éppen mi transzfób és mi nem: legutóbb a Mrs. Doubtfire című filmre húzták rá a vizes lepedőt harminc év távlatából, mondván: Robin Williams vígjátéka negatív hatással volt a transzokra.
De visszatérve Rowlinghoz: egy évvel később egy hasonló ügy miatt állították pellengérre, miután követni kezdett egy jól ismert, transzfóbnak tartott youtubert, aki olyan címmel gyártott tartalmakat, mint például: „Olyan nem létezik, hogy péniszes leszbi”. Az író az újabb vádakra reagálva úgy fogalmazott a tartalomgyártóról: bátor feministának tartja, és pusztán emiatt irányította rá a figyelmét. Miután a menstruáló emberekről szóló tweetjét megosztotta a világgal, Rowling arról is beszélni kívánt, mi az álláspontja ebben a témában.
Ahogyan Lesti Ágnes publicista is fejtegette Ámokfutás: a nők eltörlése című korábbi esszéjében, „a nemiségre irányuló szavak eltörlése nemcsak a biológiai valóságot kérdőjelezi meg, hanem társadalmi és politikai következményekkel is jár. Ha a nő szó kimondása transzfób cselekedet, akkor a nő fogalomra gondolni is csak egyféleképpen lehet. Így jutunk el oda, hogy bűnös dolog nőkre, mint felnőtt nőnemű emberekre gondolni, és ezt a gondolatot megosztani, ami miatt például egy brit nőt az LMBTQ-aktivisták gyűlölet-bűncselekmény vádjával fel is jelentettek.”
Rowling még ugyanabban az évben a védelmébe vett egy kutatót, Maya Forstatert, aki arról írt az interneten, hogy egy ember nem változtathatja meg csak úgy a biológiai nemét – a nőt emiatt kirúgták a munkahelyéről, ezért bírósághoz fordult, amely igazat adott neki. Hogy tisztábban lássunk: angolul a sex jelenti a biológiai nemet, a gender pedig azt, milyen nemi szerepben él valaki a társadalomban. Rowling szerint nonszensz, ha valaki célponttá válik a munkahelyén, ha erről mer beszélni.
Ha a nemek nem léteznek, a nők által megélt realitásokat töröljük el. Ismerek és szeretek transz embereket, de a biológiai nem koncepciójának eltörlése megszünteti annak lehetőségét, hogy sok-sok ember érdemben beszélhessen az életéről. Az igazság kimondása nem gyűlölet. Elfogadom, hogy minden transz ember úgy éljen, ahogy az neki komfortos és autentikus.
Így érkezünk el 2020 júniusához, amikor tulajdonképpen egy életre megváltozott az addig imádott Rowlinggal kapcsolatos attitűd: miután tweetben kifigurázta a „menstruáló emberek” kifejezést, könyvsorozatának rajongói mellett civil szervezetek sora rótta fel az írónak, hogy szándékosan torzítja a nemi identitásról és a transz emberekről szóló tényeket.
Ám volt ennél kellemetlenebb aspektusa is: a könyvéből készült filmek színészei innentől kezdve egyfajta Voldemortként tekintettek rá.
Griffendél vs. Rowling
Nem sokkal Rowling futótűzként végigsöprő tweetje után a filmsorozat egyik főszereplője, a Harry Pottert alakító Daniel Radcliffe nem osztotta az író kijelentéseit. A színész úgy fogalmazott, a transznemű nők is nők, aki pedig bármilyen ezzel ellentétes kijelentést tesz, az a transzneműek identitását, méltóságát sérti meg.
Azoknak az embereknek, akik most úgy érzik, hogy a könyvekkel kapcsolatos jó élményeik sérültek vagy csökkentek: nagyon sajnálom a fájdalmat, amit ezek a megjegyzések okoztak nektek
– utalt Radcliffe arra a safe space-re, amit a könyvek színes, elfogadó világa jelent az olvasóknak.
Az író nem szorult senki védelmére, ehelyett ő fogalmazott meg egy 3600 szavas esszét arról, mi a pontos problémája a születési és a választott nemekkel kapcsolatos kérdésben. Abban rendkívül hosszan részletezte, hogy több éve foglalkoztatja a téma szakmai és személyes okokból, pontosan tudja, mit miért írt és mondott.
Rowling nem kételkedik abban, hogy a nemváltás valóban mentális tehertől szabadítja meg a nemi diszfóriával küzdőket (ez olyan tartós hangulati állapotra utal, melyet az egyén a biológiai neme és a nemi identitása közötti eltérés miatt tapasztal), de ehhez pszichológiai vizsgálat kell, a transz aktivizmus hívei azonban ezt szeretnék felszámolni. Az író hozzátette, a nemváltást akaró transz emberek zöme korábban férfiből akart nővé válni, de ez az arány szerinte megfordult. Az írót aggasztotta továbbá, hogy bár a transzok többsége nem jelent semmilyen veszélyt másokra, egyes törvények elősegítik, hogy bárkit elfogadhatnak nőnek, aki annak vallja magát, ebben pedig nincsenek korlátozások. Rowling szerint ez a baj: hiszen így magukat nőnek valló férfiakat engednek be kizárólag nőknek fenntartott terekbe.
Nemcsak Radcliffe, a filmek másik két prominens alakja, Emma Watson és Rupert Grint is állást foglaltak Rowlinggal szemben. Watson szerint a transzok megérdemlik, hogy azok lehessenek, akik szeretnének, míg Grint így írt a Times hasábjain:
a transznemű nők is nők, a transz férfiak is férfiak, elítélni senkit nem szabad.
Ralph Fiennes – Voldemort megformálója a filmekben – ellenben kiállt Rowling mellett. Szerinte a verbális abúzus, amit az író kap, egyenesen „undorító és elborzasztó”, hiszen csak egy ellentétes véleményt közölt.
Megértem azok nézőpontját, akik dühösek rá amiatt, amit a nőkről mond. De ő nem egy alpári, szélsőjobboldali fasiszta. Ő csak egy nő, aki azt mondja: »nő vagyok, nőnek érzem magam, és azt akarom, hogy kimondhassam, hogy nő vagyok«. Én értem az ő oldalát is, még úgy is, hogy nem vagyok nő.
Ahogy Stumpf András írja Mi a baj a transzgender-mozgalommal? J. K. Rowling most mindent megmagyaráz című írásában, mely egy Rowlinggal kapcsolatos podcastműsort dolgoz föl, „Rowling transzgender-kritikája ennyiben a felszíni hasonlóság ellenére nagyon is különbözik a széljobbétól vagy a sorozat negyedik részében egyébként meg is említett magyar miniszterelnökétől: Trump vagy Orbán Viktor ugyanis politikai hasznot húznak a témából. Rowling hangja egyrészt a háttere miatt cseng tehát hitelesen: ő úgy aggódik a szólásszabadságért, hogy közben nem tilt be könyveket, nem üldöz el egyetemeket, nem zár be sajtótermékeket, ha neki nem tetszőt írnak.”
A pénzre váltott nosztalgia jegyében 2022-ben Harry Potter 20. évforduló: Visszatérés Roxfortba címen dokumentumfilm készült a Harry Potter-filmekről, ahol majd’ minden szereplő visszatért a múltról beszélni, egyedül Rowling maradt távol. Állítólag a dokut készítő Warner Bros. filmstúdió nem kért belőle, de az író sajtósai cáfolták ezt: Rowlingot felkérték a műsorban való szerepléshez, de nemet mondott az összeborulásra.
2022 márciusában Rowling elítélte azt a skóciai törvényjavaslatot, amely megkönnyítené a transz személyek nemének törvényes megváltoztatását. A javaslat eltörölte volna, hogy a nemváltáshoz be kell tölteni a 18 évet, nemi diszfóriával kell diagnosztizálni a pácienst, és minimum két évet felölelő eljáráson kell átesniük a műtétig.
Hosszú ideig csend volt a témában, idén áprilisban az író azonban sejtelmesen fogalmazott Emma Watson és Daniel Radcliffe korábbi álláspontjáról. Egy, a gyermekek nemváltoztatásával kapcsolatos tanulmányról posztolt, szerinte ennek megjelenése óta sokan változtattak a transzneműséggel kapcsolatos álláspontjukon. Ehhez a bejegyzéshez kommentelt az egyik követője, aki szerint a két színésznek ideje lenne bocsánatot kérnie az írótól.
Rowling azonban nem akar megbocsátásról beszélni – nem mintha az eltérő nézetek és vélemények miatt bárkinek is esedeznie kellene ezért.
Azok a hírességek, akik egy olyan mozgalom szolgálatába álltak, amely a nők nehezen kivívott jogainak csorbítására törekszik, és akik arra használták a platformjukat, hogy szurkoljanak a kiskorúak nemváltoztatásáért, tartsák meg a bocsánatkérésüket azoknak a traumatizált nemváltoztatóknak, akik visszatérnének az eredeti nemükhöz, vagy a továbbra is kiszolgáltatott nőknek.
A videójátékipar sem úszta meg
A Harry Potter 2026-ban visszatér a képernyőkre, vélhetően egy többévados sorozattal, ami Rowling könyveit fogja feldolgozni. A Warner Bros. – a Rowlinggal szembeni online hadjárat ellenére – tárgyalt az íróval, hogy minél jobban bevonhassák őt a sorozat készítésébe.
Nemcsak filmekben és sorozatokban gondolkodtak a szórakoztatóipar nagyjai a Harry Potter terén: a Hogwarts Legacy című videójáték a tavalyi év egyik legnagyobb dobása volt a gaming piacon. Ám a vezető fejlesztők – amennyire csak tudtak – elhatárolódtak J. K. Rowlingtól.
Noha hatalmas elismerésben részesült a videójáték, már megjelenése előtt sokan bojkottálni akarták azt: nem segített a játék píárján, hogy 2020-ban jelentették be a fejlesztését, mikor az író előhozakodott transzfóbnak vélt kijelentéseivel. A cancel culture közepette persze az elejétől világos volt, hogy Rowling nem vesz részt annak a játéknak a fejlesztésében, amelyben transznemű karaktert is alkothatnak a felhasználók. Ám jogtulajdonosként Rowling hatalmasat profitálhat a sikerből – gondolták a bojkottálók még a megjelenés előtt (ez így is történt, valóban pénzügyi és kritikai siker lett belőle). A bojkott nagyon hamar elhalt, bár a játék megjelenése után az egyik szinkronszínész, Sebastian Croft elnézést kért, hogy szerepet vállalt a játékban, ugyanis Rowling nézeteivel nem tud azonosulni.
Az igazság az, hogy a Harry Potter öröksége nagyobb, mint bármi, amit Rowling tehet annak csorbításáért. És több mint valószínű, hogy amennyiben mérlegre tennénk mindent, ami az íróval történik évek óta, inkább ártott, mint jót tett neki. Ám – még ha megkérdőjelezhető is – Rowling nem menekül a viták elől az elefántcsonttornyába bújva, hanem véleményét az utolsó leheletéig védi majd, és minden alkalommal lehetőséget biztosít a párbeszédre. Az szinte bizonyos, hogy a higgadt kezdés után már Rowlingnál is el-elszakadt a cérna a témában, és sokszor volt forróbb fejű a kelleténél.
De hogy politikai ideológiák szolgálatába állt volna? Aligha. Pusztán megvan az a privilégiuma, hogy véleményét vállalhatja, nem kell tartania súlyos következményektől.
