„A kutyát nem kötjük ki a kert végébe, a halat nem tesszük körakváriumba” – a tudatos állattartás része a tudatos felkészülés

A felelős állattartás nem csak egy jól hangzó szlogen: azok, akik állatot vesznek magukhoz törvényileg is kötelesek gondoskodni róluk, és az állat habitusát ismerve engedni állat- és emberközösségbe. Sokan vannak úgy, hogy mielőtt eldöntik, állattartók lesznek, nem igazán gondolják végig, mivel járhat ez a lépés. Fontos kérdéseket nem tesznek fel és nem válaszolják meg maguknak és/vagy szakembereknek, mielőtt meghozzák a gyakran a gazdi életét teljesen felforgató döntést.

A felelős állattartás ott kezdődik, hogy eldöntjük, egyáltalán milyen állatot szeretnénk

– mondja Schreiter Katalin, az Országos Állatvédőrség Alapítvány szakértője. Több mint tíz éve foglalkozik állatvédelemmel, ő viszi az alapítvány operatív és adminisztratív feladatait, és nem mellesleg egy rendőri lefoglalásból nála maradt agár boldog gazdája.

Az állatfaj kiválasztásán túl komoly költségvetést is kell végeznünk. Még egy hal esetén is jelentős költségek léphetnek fel az akvárium fenntartása során, macskánál és kutyánál pedig még jobban át kell gondolnunk, mekkora az az összeg, amit az állatra tudunk fordítani, és az fedezi-e a valós költségeket. Kutya (és macska) esetén is számításba kell venni az állatorvosi költségeket, amelyek akkor is adottak, ha éppen makkegészséges négylábúnk van, hiszen az ebet például évente kötelezően oltani kell, nem beszélve arról, hogy chipeltetni is szükséges. A sérülések és betegségek is váratlan kiadásokat jelenthetnek, és mivel az állatoknak nincs társadalombiztosításuk, az állatorvosnál egy egyszerű sérülés esetén (például beszakadt karom) is komolyabb összeget kell kifizetnünk.

Nem olcsó az etetés sem, akkor különösen nem, ha minőségi étellel akarjuk táplálni kedvencünket, márpedig, ha kiegyensúlyozott és egészséges étrendet szeretnénk biztosítani számára, így kell eljárnunk. Érdemes megkérdezni az örökbefogadó szervezettől vagy a tenyésztőtől, hogy mi a kutya táplálkozási szokása, mit, mennyit és mikor eszik, így legalább az első pár napban/hétben meg tudjuk tervezni az etetést. Ne lepődjünk meg, ha többször is étrendet kell változtatni, vagy kiderül, hogy valamilyen húsra, összetevőre allergiás az állat.

A pénz mellett az idő kérdése is fontos: mennyi időt tudunk arra szánni, hogy az állattal minőségi időt töltsünk? Ez különösen fontos kérdés kutyák esetében, mert bármennyire is kistestű ebet választunk társul, számára is fontos a fizikai és mentális lefárasztás, amihez sok séta, játék és tréningezés szükséges. Rengeteg időbe és türelembe telhet a kutya nevelése, főképp akkor, ha viselkedésproblémás ebet választunk. Menhelyről elhozott kutya esetén a problémák gyakran csak néhány hét vagy hónap után ütköznek ki, így arra is érdemes felkészülni, hogy előre nem kalkulált plusz pénzt kell a nevelésre fordítani.

Schreiter Katalin viselkedéskorrekcióval is foglalkozik. Általános tapasztalata, hogy az állattal (kutya-macska) semmi baj nincs, ellenben a gazdával igen, amit észre sem vesz, vagy nem ismer el.

Sokszor nem az állatokon, hanem az embereken kell korrigálni

– mondja.

Mi történik, ha…?

A pénzen és az időn kívül van még egy fontos dolog, amit végig kell gondolnunk. Ha a gazdival történik valami, akkor van-e másvalaki, aki gondoskodni tud kedvencünkről? Van-e B-terv, ha bármi történik?

– Schreiter Katalin szerint erre tényleg kevesen gondolnak, pedig lényeges  kérdés.

Ha mindezeket a kérdéseket feltettük és meg is válaszoltuk, és összességében az jön ki, hogy vállalni tudunk állatot, még mindig van egy eldöntendő kérdés: milyen fajtát válasszunk, különösen kutya esetén? Az ideális fajtaválasztásban segítségünkre lehet az a szervezet, ahonnan örökbe akarjuk fogadni, de már több kutyaiskola is tart olyan workshopokat, ahol éppen az a téma, milyen habitusú eb illik az életmódunkhoz, milyen a családi helyzetünk (ha mondjuk kisgyerekünk van, nem szerencsés néhány hetes-hónapos kiskutyát elhozni), milyen körülmények között élünk. Katalin utóbbi kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy attól, mert kertünk van, nem biztos, hogy eleget teszünk kutyánk mentális és fizikai egészségéért. Sőt, egyre több olyan örökbefogadó szervezet van, ahol kizárják azokat a jelentkezőket, akik kizárólag kinti tartásra vinnének haza kutyát. De miért nem elég a kert?

Az állattartás nem csak abból áll, hogy a kutyát kitesszük a kertbe, mert úgy nem lehet rendesen integrálni. Az állat nem biodíszlet és nem bioriasztó, és nem is azért van, mert jól néz ki és divatos, vagy hogy a gazdi ne érezze magát magányosnak

– fogalmaz Katalin. A szakember szigora nem véletlen. Azt mondja, a járvány alatt jelentősen nőtt a kutyatartók száma, és sokan csak azért vettek magukhoz kutyát, hogy kimehessenek este az utcára, mert bár kijárási tilalom volt érvényben, a kutyasétáltatást bizonyos körülmények között engedélyezték. A civil állatvédők aggódva figyelték a karantén időszakot, de Katalin azt mondja, csak azért nem vált drámaivá a helyzet, mert a szervezetek hamar belátták, ha kontrollálatlanul adják ki kezeik közül az állataikat, az komoly válsághoz vezethet.

Éppen ebben áll a minőségi állatmentés kritériuma is: a legtöbb szervezet nem azért ment állatot, hogy aztán azt egy másik, nem ideális helyre adja örökbe. Sok helyen komoly kritériumok vannak annak érdekében, hogy a kutyákat ne csak az udvarra kössék ki

– magyarázza a szakember.

Talán kevesen gondolnak abba bele, hogy a felelős állattartást komoly szabályok is övezik. Schreiter Katalin a jógazda gondossága rendeletet hozza fel példaként, ami azt mondja ki, hogy az állat fajának, fajtájának és élettani szükségletének megfelelő életfeltételekről kell gondoskodnia az állattartónak, tekintettel az állat korára, nemére, élettani állapotára. Ez az alap – mondja az állatvédő, aki ezt a gyakorlatban a következőképp foglalja össze:

A madarak számára biztosítsunk megfelelő méretű kalitkát, a halakat ne tegyük kis méretű körakváriumba, a kutyákat pedig ne láncon tartsuk.

A tudatos örökbefogadás része a tudatos felkészülés. Kérdésekkel bombázzák a leendő tulajdonosok az örökbefogadó szervezetet. Átgondolják, mik a lehetőségeik, hogyan tudják involválni az állatot az életünkbe, beilleszteni a mindennapjainkba, és ennek megfelelően választanak fajtát – összegzi Schreiter Katalin a leendő gazdák fontos feladatait.