Április elején választások kezdődnek Indiában: öt államában is a végéhez érkezett a kampányidőszak, amelyben az egyik jelölt olyan ígéretcsomaggal állt elő, amihez fogható a világpolitikában nem sűrűn akad. Március végén a politikai szerepvállalása előtt újságíróként dolgozó, Tamilnádu államban induló, harminchárom éves Thulan Saravanan Facebookon is közzétette az ígéreteiről szóló listáját, amiben többi között olyanok szerepelnek, mint
- a háztartásokat robotokkal ajándékozza meg, melyek elvégzik az emberek helyett a házimunkát,
- minden család kap iPhone-t, helikoptert és rakétaindítót,
- a házasságra készülők pedig gyémántgyűrűt és arany ékszereket, háromszintes házakat,
- az igazán kalandvágyók pedig egy száznapos holdutazással is számolhatnak.
Az abszurd választási ígéretek elérték, hogy egy pillanatra mindenki az újságíróról kezdjen beszélni, és azt találgatni, vajon mennyit gondol komolyan ebből az egészből. Saravanan nem sokáig maradt néma: először az Asian News Internationalnek nyilatkozva azt mondta:
Az emberek azt kérdezik tőlem, lehetséges-e mindez. Én azt mondom nekik, szerintem igen, csak egy kis extra kiadással fog járni.
Nem sokkal később viszont a Vice-nak már árnyaltabban beszélt az indulása körülményeiről. Elmondta, lényegében arról van szó, hogy mindenkit meg akart verni ígérgetésben, hogy ezzel próbálja ráébreszteni az embereket, nem arra kell szavazniuk, aki mindenféle ajándékkal akarja őket megvásárolni, hanem arra, aki felelős vezetőjük lehet a jövőben.
Kecskék és kamujelöltek
A felelőtlen ígérgetéseknek és a választók lekenyerezésének nagy hagyománya van Indiában (hosszú évek óta tartják számon az indiai választásokat a legköltségesebb szavazások között), így nem csoda, hogy Saravanan foglalkozni akart a problémával.
A választások nemcsak a belengetett ajándékok miatt drágák: 1,38 milliárd lakosával Kína után India a világ második legnépesebb állama, a bolygó teljes lakosságának közel tizennyolc százalékát teszik ki az ország lakói. Ennek, és az ország kimondottan nagy területének köszönhetően több hétig tart egy-egy választás lebonyolítása, Tamilnáduban például, ahol Saravanan is indul, áprilisa hatodika és május másodika között lehet az urnákhoz járulni, a 2019-es parlamenti választás pedig hét héten át tartott. Két éve a ringbe szálló feleknek összesen 8,7 milliárd dollárnak megfelelő rúpiát sikerült eltapsolniuk, ezzel egy rövid ideig ez számított a történelem legdrágább voksolásának – csak az egy évvel későbbi amerikai elnökválasztás alkalmával sikerült túlszárnyalni ezeket a költségeket, igaz, akkor majdnem meg is duplázódott az összeg.
A kampányidőszak és a választás során rengeteg pénz megy el az adminisztrációra, illetve a médiajelenlétre, az igazán nagy összegeket mégis a parlamentben igyekvő képviselők költik el. Egy elemzés szerint visszatérő probléma, hogy a jelöltek sokkal több pénzt tapsolnak el a kampányidőszakban, mint amennyit a törvényi keret engedélyez: 2019-ben például összesen 66 milliárd rúpiás kiadásra kellett volna számítani hivatalosan, ehhez képest a kampányidőszak végén 240 milliárdnál állt meg a számláló.
És hogy mire megy el általában a pénz? Röviden: a választók megvásárlására. A Vice azért ennél hosszabban is foglalkozott a témával, így részletes képet kaphatunk arról, milyen eszközökhöz folyamodnak a politikusok Indiában annak érdekében, hogy lekenyerezzék a választókat.
A leginkább bevett szokás, hogy a választók tömegeit vendégelik meg lakomákon – de akkor sem esik kétségbe senki, ha a gyomrukon keresztül még nem sikerült megfogniuk az embereket.
Nemcsak a lekenyerezésnek, de a félrevezetésnek is fontos szerepe van a politikában: olyan módszereket dolgoztak ki az ázsiai országban, amik mellett a hazai kamupártrendszer eltörpül. Jól bevált metódus, hogy költséges kampányokat húznak fel nem létező személyek köré, akiknek a neve – persze véletlenül – megegyezik saját jelöltjük riválisáéval. Ezzel azt érik el, hogy a kevésbé tájékozott választókra alapozva elaprózzák a rivális esélyeit, hiszen számos voksot a valódi helyett a kamujelöltekre adnak le.
A dologból olyannyira nem csinálnak titkot, hogy 2014-ben Chandu Lal Sahu, a jelenleg kormányon lévő Bharatija Dzsanata Párt politikusa például hét olyan jelölttel is szembe találta magát a választáson, akiknek ugyanaz volt a neve, mint neki – miközben egyikük sem volt valós személy. Hogy a jelenséget visszaszorítsák, törvénybe iktatták, hogy a szavazólapon a név mellett a jelöltek fényképének is szerepelnie kell, de nehéz elképzelni, hogy ilyen intézkedésekkel érdemben elejét tudják venni a visszaéléseknek. Így pedig továbbra is adott a lehetőség arra, hogy újabb vagyonokat költsenek az érintettek a kamujelöltek kampányaira, ahogy tették például 2014-ben is, amikor hasonló célokra közel 120 millió rúpiát, több mint 505 millió forintot égettek el a pártok.
Az elefántokról pedig még szó sem esett, amiknek elsősorban a szavazatok behajtása során van kulcsfontosságú szerepük. Mivel a verseny kiélezett, tényleg minden szavazat számít, ezért a pártok emberei képesek a legeldugottabb helyeken élő remetéket is felkeresni, hogy elnyerjék a voksukat, ám a kevésbé ideális közlekedési viszonyok miatt ez nem megy mindig könnyen. Legküzdhetetlen akadályok azonban nem léteznek, így máris képbe kerülnek az elefántok, amelyek a szavazógépeket viszik a máshogy megközelíthetetlen vidékekre. Ugyanezen logika mentén állítják csatasorba rendszeresen a kompokat, a hajókat, a helikoptereket is, és az sem jelent problémát, ha a Himalája tövében kell felhúzni egy szavazófülkét egyetlen ott élő ember számára.
Most kellene spórolni
India azok közé az országok közé tartozik, melyeket nagyon keményen sújtott a koronavírus-járvány. A pandémia (ottani őszi) csúcsán naponta közel 100 ezer új esetet regisztráltak, novemberben a főváros, Delhi lélegeztetőgéppel rendelkező kórházi ágyainak kilencven százalékos volt a telítettsége. Az idei év első hónapjaiban ugyan váratlan javulás mutatkozott, amelynek okát a szakértők sem igazán értették, ma már ismét súlyosabb a helyzet: az új fertőzöttek száma az utóbbi napokban közelítette a hetvenezret. Mindezek mellett a gazdaság is megsínyli a már több mint egy éve tartó időszakot: a magas munkanélküliség, a szerény termelés és a fizetéscsökkentések sújtotta ország GDP-je a legoptimistább becslések szerint is csak 2022 tavaszán térhet vissza a járvány előtti szintjére. Mindennek tetejében a múlt héten még a vírus egyik dupla mutánsát is itt azonosították.
Ilyen társadalmi és gazdasági viszonyok között a politikusoknak is jól meg kell gondolniuk minden elköltendő rúpia sorsát, különösen akkor, ha az állam amúgy is adósságban úszik. Szakértők szerint a választási költségek még tovább fogják növelni Tamilnádu adósságát, ami jövő márciusig elérheti a 689 millió dollárt, ami átszámítva 212 milliárd forint.
Ebbe a versenybe érkezett meg tehát Thulan Saravanan, és most már érthető, miért kellett a Holdig mennie annak érdekében, hogy a figyelem középpontjába tudjon kerülni a kampányban. Szimpatizánsai mindenesetre már most szép számmal akadnak, a viccnek induló jelöltségből a végén még egy képviselői szék is kinézhet neki. Azt ugyanis már ő is megerősítette, hogy ezt az egészet csak viccnek szánta, arra viszont nem adott egyértelmű választ, hogy ha netalán megválasztják, miként kívánja teljesíteni az ígéreteit. Stílszerűen csak annyit ígért, hogy ha nyer, látni fogja az összes lehetőséget, ami a választókerülete előtt áll.
