Talán kevesen gondolnak abba bele, hogy nemcsak embereket, hanem állatokat is mentenek, és az állatmentők is ugyanúgy a nap 24 órájában készenlétben állnak: ha csörög a telefon, azonnal indulnak a bajba jutottat menteni, befogni, ivartalanításra begyűjteni. Vass Zoltán 19 éve foglalkozik állatmentéssel, és sok minden mással, mert azt mondja, egy munkából nehéz manapság megélni.
Nehéz lenne elképzelni egy irodában 9-től 5-ig a monitor előtt ülve. Nem is tartja magát egyhelyben ülő típusnak, azt mondja:
ha körülöttem sokáig nem történik valami, akkor már nem tudom hova tenni magam.
Márpedig Vass Zoltán körül valami mindig történik, és a telefonja soha nincs kikapcsolva.
Az állatmentés és a gyors segítség nyújtása azzal is jár, hogy a budapesti állatmentő nemcsak hétköznap, hanem hétvégén is dolgozik, igaz, kislányai születése óta már csak minden második hétvégén vállalja az állandó készenlétet, de a család miatt most a hétköznapokban is szűkült a 24 órás készenlét. 2000-ben indított vállalkozásában egy alkalmazott is segíti a munkáját, aki le tudja venni a válláról a terhet, így nem kell minden hétvégén ügyelnie.
Amikor arról mesél, hogy milyen állandó készenlétben lenni, hogy segítségre siethessen, ha szükség van a szolgáltatásaira, azt mondja, előfordult olyan, hogy hazaért, megfürdött, bebújt az ágyba, magára húzta a takarót, és abban a pillanatban, hogy elengedte a takaró szélét, megszólalt a telefon. Gondolkodás nélkül kikelt az ágyból, felöltözött és már ment is a kocsihoz. Ezt az életmódot a feleségének volt nehezebb megélnie és megszoknia, mert Zoltán világ életében pörgős munkákat végzett. Dolgozott például az első pesti telefontársaság zavarelhárító csoportjában, ahol állandóan rajtra készen állt, és gyakran vállalt ügyeletet is, így az éjszakázás sem fáj neki.
Sokáig állatorvos mellett volt asszisztens, innen sajátította el azokat a képességeket, amiket kamatoztat az állatmentés során. Az állatmentés gondolata 1994-ben született meg benne, és konkrét élményhez kötődik: éppen moziba tartott, amikor meglátott az úton egy sérült vizslát. Bár hívott segítséget és nagy nehezen talált is állatmentésre specializálódott embert, nem volt megelégedve a szolgáltatással, így elhatározta, hogy ő maga indít egy állatmentő vállalkozást. Ma már két autóval és egy alkalmazottal várja a hívásokat, amik akár az éjszaka közepén is érkezhetnek. Van olyan este, hogy háromszor is hívják, van, amikor csak egyszer, de adódik olyan időszak is, amikor három napig nem csörög a telefon, amit csak akkor kapcsol ki, ha a készüléket kell cserélni. Mint mindenki más, ő is képes otthon hagyni a töltőt. Elszántságát és munkája iránti szeretetét jól példázza, hogy ilyenkor saját bevallása szerint akár a világ végéről is visszafordul érte. Elromlik a telefon? Van tartalék- vágja rá.
Az állatorvosi rendelőben szerzett tudással felvértezve asszisztál állatok világra segítésénél, kíséri őket utolsó útjukra, vagy látja el őket a helyszínen, és szállítja kórházba. Előfordult, hogy liftben kellett újraélesztenie egy kutyát, és eddigi állatmentő karrierjének emlékezetes pillanata volt az is, amikor éppen egy másik helyszínre sietett, és a szeme láttára ütöttek el egy kutyát. Megállt, segített és bevitte a rendelőbe az állatot.
Zoltán bevallotta, hogy az első néhány nehezebb eset, amikor állattetemmel volt dolga, nagyon megviselte, és arra is volt példa, hogy a kezei között pusztult el az állat.
Eleinte nehéz volt, de a lelkem hozzáedződött
– mondja az állatmentő, aki viszont nehezen viseli azokat, akik egy hangosan bagzó macska miatt telefonálnak, vagy amikor éjjel kettőkor csörgetik meg azzal, hogy egy madarat látnak a fa tetején.
