Legyen bármilyen kemény a férfiember, prosztatagondokkal orvoshoz fordulni a legtöbbjük mégis nehezen mer. A tünetek pedig egyértelműek: vizelési nehézségek – gyakori inger, csöpögő, gyenge sugarú vizelet –, égő érzés, esetleg merevedési zavarok, fájdalmas ejakuláció.
Csak hát sokakat megrémít a vizsgálati módszer, hiszen a prosztatát az orvos kézzel tapintja ki, a végbélen keresztül. Hiszen hány kabaréjelenet kezdődik azzal, hogy „uram, tolja le a nadrágját bokáig, hajoljon le”, miközben az orvos felcsattintja a gumikesztyűt…!
Nem hangzik jól, és nyilván nem is „kellemes”, de miért így történik így a vizsgálat, és hogyan is zajlik? Létezik alternatíva?
Igen, be kell nyúlni „oda”
A prosztata a férfi nemi szervekhez tartozó belső nemi mirigy, méretét és formáját tekintve egészséges állapotában olyan, akár egy szelídgesztenye. Elhelyezkedés szempontjából a húgycsövet öleli körül a húgyhólyag alatt, a végbél előtt, közvetlenül a hímvessző gyökerénél.
A prosztata méretének, állagának megváltozása egyértelműen egészségügyi problémára utal, ami lehet gyulladás, jóindulatú megnagyobbodás vagy akár rákos megbetegedés. Innentől kezdve a tét nem kérdés, mint ahogy az sem, hogy az orvos a prosztata méretét a legegyszerűbb módon és a legrövidebb úton vizsgálja meg, vagyis tapintással, a végbélen benyúlva. A „prosztatabetapintás” nagyon hasonló a hüvelyi betapintáshoz, bár a legtöbb férfi ingerküszöbét át sem lépi, hiszen ők ebben nem érintettek.
A kellemetlen, de – a nyilván elvárható empátiával végzett vizsgálat – nem jár fájdalommal, menete pedig a következő: a beteg vagy álló helyzetben előre hajolva támaszkodik a vizsgálóágyon, vagy féloldalasan a lábait felhúzva fekszik. Így az orvos a végbélen benyúlva, fájdalommentesen tudja kitapintani a prosztatát. Már ezzel az egyszerű tapintással is rendkívül sok információ nyerhető.
Elengedhetetlen, és nem az egyetlen vizsgálat
Az amúgy is zavarban lévő páciens vizsgálata persze nem a „gatyaletolással” kezdődik. Elsőként a doktor kikérdezi a beteget a vizelési és ivarrendszeri panaszairól, és az esetleges egyéb egészségügyi problémáiról. Majd következik az alhas áttapintása, és csak utána jönnek a fentebb leírtak. Lehet, sokaknak rossz hír, hogy 45-50 éves kor felett rendszeresen ajánlott a szűrővizsgálat, a jó hír viszont mindent feledtet: ezzel életveszélyes betegségeket előzhetünk meg.
Visszatérve témánkhoz, az úgynevezett rektális, azaz végbélen át történő vizsgálat azonnal ki tudja mutatni az eltérést, ám a pontos diagnózishoz önmagában ez természetesen nem elég. Ahhoz ugyanis további vizsgálatok – vér-, vizelet- és tenyésztési vizsgálat, illetve hasi ultrahang – is szükségesek.
Vér, vizelet, váladék
A vért vénából veszik, a laborban egy úgynevezett prosztataspecifikus antigén (PSA) értékét mérik. Mivel ezt a prosztata termeli, mennyisége arányos annak nagyságával. Magasabb szintje a prosztata problémáira utalhat. A PSA megnövekedett szintje gyulladást, daganatot, illetve és egyéb megbetegedést is jelezhet. Fontos, hogy a vizsgálat előtt 24 órán belül ne történjen magömlés, mert ennek hatására az antigén szintje megemelkedhet, ami fals eredményhez vezethet. Természetesen a vizeletben is keresik a prosztata megbetegedésére utaló jeleket, egyes vizsgálatokkal pedig a vizelet áramlásának sebességét mérik meg.
A pontos diagnózis érdekében a vizelet vizsgálata mellett ajánlatos elvégezni a húgycső és az ondóváladék mikroszkópos és mikrobiológiai vizsgálatát is. A krónikus prosztatagyulladás diagnózisához különösen az ondóváladék vizsgálata fontos.
Kiemelt kép:iStockhpto
