Élet-Stílus

Lehetsz-e komcsi Vágási Feriéktől?

Borovitz Tamás
Borovitz Tamás

újságíró. 2018. 05. 10. 10:45

Mennyire hatnak nézeteinkre a Facebookon terjedő, viccesnek szánt képek?
Korábban a témában:

Előzmény: belefutottunk egy cikkbe, amely azt taglalja, hogyan szippantja be a marxizmus a mémeket nézegető tinédzsereket (sehogy), és bár sokkal nem lettünk okosabbak az írástól, viszont megannyi kérdést felvetett bennünk.

Az internetes mém fogalmát itt és most nem részletezzük (szakmai érdeklődőknek itt egy alapos tanulmány); aki bekapcsolta az elmúlt 15 évben az internetet, pontosan tudja, miről van szó: ide tartozik Szalacsi és Polgár Jenő, a vaníliás karikával pózoló Schmitt Pál és a Soros-plakátok kismillió viccesített változata is.

Amiről viszont lesz szó: hatnak-e a politikai attitűdünkre a mémek? Ha igen, ez veszélyes? Felháborító? Kell-e, hogy a mém humoros legyen? Volt-e újdonság az idei választási kampányban? És hogy jön ide Vágási Feri?

Kezdjük ott, hogy az említett cikkben dicsérettel illetik a mémeket, lévén, hogy

  1. ragyogóan el tudnak magyarázni bonyolult politikai összefüggéseket,
  2. sokszor épp ezzel érik el, hogy a fiatalabb, közügyek iránt korábban nem érdeklődők is nyitottságot mutatnak a politika iránt.

Barkóczi Balázs politológus (IDEA) azért ennyire nem dicséri a közéleti online humort. Azzal egyetért, hogy a politikai mém nem más, mint kommunikációs forma, amin keresztül a politika iránt nem annyira érdeklődő, de az online térben aktív felhasználók is be tudnak kapcsolódni a politikai párbeszédbe, megérthetik és leképezhetik a világot. Számukra ez egy olyan kulturális kód, amely az ő nyelvükön is érthetővé teszi a politika problémáit és ügyeit. Úgy is mondhatjuk, hogy a mém lebutítja, ha úgy tetszik,

egypontnullássá teszi a politikát.

Barkóczi szerint azonban ez nem feltétlenül jó, mármint ha valaki csak így, ebben a verzióban találkozik a politikával, lévén, hogy az azért ennél jóval komplexebb.

Tumblr

A politológus emlékeztet arra, hogy ez a fajta kommunikációs stílus végigkíséri a politikát: gondoljunk csak a röplapokra, a politikai karikatúrákra, a szamizdat kiadványokra, vagy akár az SMS-kampányra:

Emlékezhetünk rá, hogy a 2002-es választásokon az emberek nagy számban osztottak meg egymással rövid, gúnyos vagy vicces rigmusokat SMS-ben. Ezek sikere pont a rövidségükben, a személyességükben, a cinkosságban rejlett – ha továbbküldtem egy ilyen, az ismerősömtől, tehát számomra hiteles személytől kapott SMS-t, azzal „kimaxoltam” a politikai cselekvést. Egy pillanatra az események alakítójának érezhettem magam, ez a fajta érzelmi löket, a bennfentesség illúziója pedig nagyon fontos a politikában.

Terjeszti a kommunizmust a bolsevicc?

És itt jön a lényeg: befolyásolják-e a mémek a preferenciáinkat?

Az alapállításunk: ahogy nem leszel meleg, ha elmész egy Pride-ra, mert nem kapod el a homoszexualitást, úgy a kommunizmus sem fertőz meg, ha vicces mémeket nézegetsz;

de vajon egy-egy vicces oldal, mint a Poncius Pilatus vagy a Szomszédok Forever hatással lehet-e egy ideológiailag még kiforratlan, helyét kereső (akár első szavazó) identitásának alakulására? Ha nem vagyunk elvakult konzervatívok, balosok vagy zöldek, előfordulhat-e, hogy a mémek hatására fanatikus fideszesekké, szocikká vagy elempésekké válunk?

Egy 2017-es amerikai kutatás eredménye szerint a befogadók pártszimpátiájuk alapján fogadják el hatásos üzenetnek a politikai mémeket. Sőt azt is megállapították a kutatók, hogy mivel a mémek erős érzelmi hatást képesek kiváltani, így felmerül annak lehetősége, hogy hozzájárulnak a politikai közösség polarizálódásához, vagy ahogy nálunk hívják, az árokásáshoz.

Magyarországon a témában még 2014-ben született egy Nézőpont-kutatás, amelyből kiderült:

minimális azoknak a száma, akiknek a mémek változtatták meg a politikai véleményét. Az intézet felmérésének eredménye azt mutatta, hogy nincs érdemi véleményformáló hatása a mémeknek, a vicces képeket ismerő válaszadók mindössze két százaléka nyilatkozott úgy, hogy egy mém miatt megváltozott valamelyik politikusról alkotott véleménye.

Hasonlóképp vélekedik az általunk megkérdezett Barkóczi Balázs is:

Az elsődleges cél itt is a szórakoztatás, az, hogy görbe tükröt tartunk a politika szereplői, vagy a pártok rajongótábora elé. Ezen kívül a mémek ráirányíthatják a figyelmet lényeges társadalmi problémákra, továbbá mozgósíthatnak is, hisz ugyanúgy vírusszerűen terjednek, mint korábban az SMS-ek, vagy a vicc és a pletyka. A politikai preferenciák befolyásolására azonban nem alkalmasak. Szerepük lehet viszont saját világképünk megerősítésében, abban, hogy az üzenet jobban megragadjon, és könnyebben előhívható legyen.

A politológus szerint a mémek leginkább arra alkalmasak, hogy a minket körülvevő világra reagáljanak hol humoros, hol elgondolkodtató módon,

kicsit úgy, mint régebben a Szomszédok, amelyben a szereplők egy-egy társadalmi csoport rezonőrjeként reagáltak a közélet éppen aktuális témáira, és fogalmazták meg azokat a gondolatokat, amik az alkotók szerint szükségesek egy közösség egészséges működéséhez. Például hogy nem tekergetjük a taxiórát, kivárjuk a sorunkat a boltban, nem szemetelünk a lépcsőházban.

Barkóczi szerint a mémek ugyanezt teszik, de amíg a teleregénynél (amelyre egyébként még visszatérünk) adott volt az alkotógárda, és a csatorna, amin keresztül ezek az üzenetek eljutottak, addig a mémek a „csináld magad”-elve szerint, névtelenül készülnek (nem véletlenül hívják online népművészetnek), és az üzenet elterjedését nagyban megkönnyíti és felgyorsítja a hálózatok logikája szerint felépülő net.

Hitlerbajusz online

Így, pár héttel a választások után felmerül a kérdés, látható-e, mennyire volt szerepe a mémeknek, vagy tágabban: a közösségi médiának a mozgósításában? Volt-e a kampányban új mozzanat ilyen téren?

Mikecz Dániel politológus, a Republikon Intézet kutatója a culture jam tevékenységre hívja fel a figyelmet: a kulturális „bezavarás” még a ’90-es években nyugati cégek logóinak, reklámjainak kritikai újraértelmezését jelentette, 2015 után nálunk a kormányzati propagandakampányok lettek a bezavarás célpontjai.

Gondoljunk csak azokra a mémekre, amelyek a kormányzati plakátok szín- és formavilágának, valamint a „Ha Magyarországra jössz…” és a „Tudta?” szövegek felhasználásával kritizálták a hatalmat. A mostani kampányban újdonságot jelentett az is, hogy a korábbról ismert plakátrombolás, mint például a mindig hatásos hitlerbajusz-rajzolás és az online mémkultúra találkozott. Hosszabb, viccesebb szövegek jelentek meg köztéri plakátokon, amelyek aztán már az interneten terjedtek tovább és adtak mintát a többi népművésznek.

Mikecz szerint az is új elem volt, hogy bár a mémeknek (az írásbeliség elterjedése előtti korszakhoz hasonlóan) jellemzően ismeretlen a szerzőjük, most mégis volt egy erő, amely kitüntetett szerephez jutott, méghozzá a Kétfarkú Kutyapárt:

Nehéz eldönteni, hogy a kutyák népszerűségét a mémkultúra elterjedése is okozta, vagy éppen fordított a kapcsolat. Az azonban biztos, hogy az ő bevándorlós ellenplakátjaik áttörést jelentettek – például a politikai ügyek közösségi finanszírozásában.

MKKP

Bura vagy burka?

Vajon felfedezhetőek-e jellegzetességek a kormánypárt és az ellenzék, vagy a bal- és jobboldal mém- és közösségimédia-használatában?

Barkóczi Balázs elmondása szerint humoros tartalmat, mémet soha nem a pártok hivatalos oldalai állítanak elő és osztanak meg, hanem az ahhoz kapcsolódó hálózatok középpontjait jelentő egyéb page-ek. Ez a hálózat, Facebook- és Twitter-oldalaival, honlapjaival, blogjaival a baloldali-liberális oldal esetében sokkal kiterjedtebb és sokszínűbb, bár jellemző, hogy itt a politikai aktivizmus elsősorban a neten jelentkezik, és sokszor kimerül a lájkkultúrában. A politológus azonban emlékeztet minket egy fontos tényezőre:

Azt sem szabad elfelednünk, hogy a Facebook egyfajta burában tart minket: az üzenőfalunk tartalmát az oldal szűri, szelektálja, és úgy állítja össze, hogy az leginkább megfeleljen a világképünknek és érdeklődési körünknek. Más tartalmak, üzenetek csak nagyon nehezen jutnak át ezen a falon.

Mikecz Dániel szerint leginkább a szavazók, támogatók szintjén vannak különbségek bal- és jobboldali politikai részvételi hajlandóságok, tudások között:

A személyes kreativitás megmutatásának igénye, a mémek dekódolásának tudása a földrajzi és társadalmi értelemben is mobilabb, nagyvárosi, individualizáltabb, magasabb kulturális tőkével rendelkezők sajátja. A jellemzésből kiolvasható, hogy esetükben olyanokról van szó, akik Magyarországon inkább baloldali szavazók. Ennek következménye, hogy a jobboldalon kevesebb olyan erőforrás van, amely táplálná a mémkultúrát, noha az úgynevezett „polgári underground” célja éppen a bal- vagy liberálisnak tartott kulturális termékek jobb-konformmá tétele.

A politológus szerint a humor gyakran hiányzik az alkotásokból:

Mind a bal-, mind a jobboldalon vannak olyan oldalak, amelyek kapcsán felmerül, hogy szoros kapcsolatban állnak egy-egy politikai párttal. Képekre tett szövegeket osztanak meg, azonban ezek gyakran inkább álhírek, mint mémek. Könnyű megoszthatóságuk, képi világuk, egyszerű üzenetük miatt virulensek lehetnek a közösségi médiában, azonban hiányzik belőlük a humor, spontaneitás, csavar, ami a dekódolás feladatára késztetné a befogadót.

Úgynevezett humor

Szemed csillog, arcod bájos, meglocsol a Kádár János

Szükséges egyáltalán, hogy vicces legyen a tartalom? Barkóczi Balázs szerint a humor leginkább azért fontos elem, mert ez segíti a mém továbbterjedését, és azt, hogy az általa hordozott üzenet megragadjon, és bármikor előhívható legyen. Azért közben arra is felhívja a figyelmet, hogy a mémnek az egyáltalán nem humoros témáknál is kiemelt szerepe lehet: a #metoo-mozgalom is hasonló képeket, videókat használt arra, hogy egy fontos társadalmi problémára irányítsa a figyelmet.

Az mondjuk biztos, hogy igény van a humorra: csak hogy egy kiragadott extrém (és a kiindulópontunkra utaló) példát említsünk, a Facebookon csak egy matematikavonatkozású marxista mémekkel operáló oldalnak több mint 31 ezer like-olója van, és akkor még nem beszéltünk olyan page-szupersztárokról, mint például a Sassy Socialist Memes, amelynek több mint 1 milliós a tábora.

Míg utóbbi a radikálisan antikapitalista humort képviseli (tényleg!), ahol a tőke (Trump, a multivilág) a rossz, és a munkás (a szocializmus, marxizmus, kommunizmus) a jó, addig a magyar facebookozók közt népszerű (100 ezer+ like) Szocialista mémgyár leginkább a Kádár és a Rákosi-korszak olyan “vívmányain” élcelődik, mint a fekete volga vagy a feketevágás.

B.

Közzétette: Szocialista mémgyár – 2018. április 1.

Tibi atya lenyúlta, náci gyerek felnyomta

A vágásról térjünk át Vágási Ferire! Ha már többször is szóba került, megkerestük a Szomszédok forever adminisztrátorát. A közel 50 ezer rajongót számláló oldal üzemeltetője, Baum elmondta: az öncélú vicceskedést erkölcstelennek tartja, így nem is humoros page létrehozása volt a célja:

Az, hogy képek feliratában megjelenő, legtöbbször pikírt gondolatokat sokan viccesnek tartják, csak járulékos hozadék. Ha nem akarnék üzenni a feliratokkal, ha nem akarnám, hogy az emberek meghökkentő módon szembesüljenek a közéletben zajló visszásságokkal, akkor a világon semmi értelme nem lenne az egésznek.

De mit lehet kezdeni egy 49 ezer követős oldallal – tesszük fel a kérdést, gondolva mindenféle anyagi lehetőségekre (termékmegjelenítés!), de a válasz elég egyértelmű:

Mivel ez csupán hobbi számomra, ezért nagyjából semmit. Esetleg tartalmat szolgáltatni egy több, mint egymillió követővel rendelkező oldalnak? Most már nem figyelem, de nem is olyan régen Tibi atya simán lelopta a szövegeinket, és egy másik képre rárakva, megosztotta azt a sajátjaként.

facebook.com/Szomszedok.forever

Baum elmondása szerint egy kép elkészítése körülbelül 2 percet vesz igénybe, ami tökéletes felfrissülés az agynak a mindennapi munka közben.

Néha felmerülnek ötletek, hogy kellene kezdeni valamit az oldallal, de erre sem energia, sem idő nem jut. Egy konkrét dolog van, amit jó lenne megcsinálni: Janka nénis egyedi pólókat készíteni, és azokat eladni úgy, hogy a bevétel nagy részét Pásztor Erzsi művésznő kapná. Az menő lenne.

Egyébként szinte véletlen, hogy pont a Szomszédok lett a téma:

Vagy hat éve, amikor indult az egész, elkezdtem keresgélni a Facebookon, hogy milyen magyar nyelvű mémoldalak vannak. Nagy meglepetésemre nem volt szomszédokos, pedig annyira adja magát. A teleregény végén mindig nagy megmondások voltak a szereplőktől.

Baum szerint a sorozat még a rendszerváltás után is a velünk élő szocializmust, egy olyan idealizált világot próbált megmutatni, aminek semmilyen szinten nem volt köze a valósághoz.

Ez a világ annyira groteszk, hogy ideális terep a mémgyártáshoz.

Természetesen rákérdeztünk a trollok jelenlétére is; az admin elmondta, hogy egy-egy kényesebb téma feldolgozásánál azonnal megjelennek:

Amikor arról tettem ki képet, hogy nem minden menekült akarja megerőszakolni a kislányodat anyád sírján, óriási felháborodás volt. Elkezdték mondani páran, hogy ha ez folytatódik, akkor le fognak iratkozni. Könnyű volt visszavágni, hogy eddig sem fizettél semmiért, és különösképpen nem fog fájni, ha nem leszel többé velünk.

facebook.com/Szomszedok.forever

A Szomszédok forever képei minden pártnak és oldalnak beszólnak – persze, ha van rá ok. Baum szerint ezt néhányan ezt nem tudják dekódolni.

Például van öt kormányt bíráló tartalom, majd egy, ami beszól Gyurcsánynak. Ekkor jönnek a mestertrollok azzal, hogy nem is tudták, hogy Habony megvette az oldalt, meg fideszbérencek vagyunk. Ezen mindig jót mulatok.

Egyszer még azt is sikerült elérni, hogy a Facebook is felfüggesztette az oldalt.

Valami zsebnáci kis hülyegyerek elkezdett kommentelgetni, hogy ő szívesen pofánverne ezt meg azt. Gondoltam, akkor jöjjön a fagyi, ami visszanyal. A profiljáról leszedtem egy nyilvános képet, és rákopipészteltem a kommentjét. Kontrasztos volt a nyüzüge srác, és az ő kemény náci szavai egyben. A Facebook igen elegánsan járt el, a gyerek kommentjét nem törölte, viszont a kép miatt felfüggesztette a forever oldalt. Miközben a srác névvel vállalta a baromságait, mi meg csak felhívtuk erre a figyelmet. A másik kedvenc, amikor Nemcsák Károlynak nem tetszett, hogy Vágási Feri homemade herevasalásnak vetette alá magát. A kommunikációs menedzsere írt egy levelet, hogy nem kellene. Azóta gondolom, rájöttek, hogy nem is rossz reklám ez neki, mert a Szomszédok brand újra beszédtéma lett, és Nemcsák színházigazgató úr is haknizik ezzel néha.

Végül a főkérdésünket is nekiszegeztük Baumnak: vajon a képek hatással vannak-e a politikai attitűdökre?

Mivel mindennek mindenre van hatása, akkor egy több tízezres követésű oldal is biztos hat valamennyire. Nem gondolom, hogy közvetlen elkötelezettséget okozhat, viszont fontosnak tartom a befolyásosabb mémoldalak preventív jellegét. Jelenleg Magyarországon a közvélemény nem kap semmiféle pozitív üzenetű kampányt, csak az uszítást, hogy kitől kell félni, és kiket kell gyűlölni. Legyen ez akár az ENSZ, Brüsszel, Soros György, vagy Gyurcsányéktól a határon túli magyarok. Ezért szerintem fontos, hogy legyenek olyan népszerű felületek, amelyek ki merik mondani, hogy nem mindenki ellenség, és hogy mielőtt megítélsz valakit, nézd meg, hogy jó fej-e. Vagy, hogy aki nem engedi be a diszkójába a Parno Grasztot, az leginkább magával baszik ki, mert a zenekar tagjai csodálatos emberek.

 

Kiemelt kép: Besenyei Violetta

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.