Nagy nap a mai, reményteli, bár nagyon lassú változás kezdődik. Beléptünk a csillagászati télbe, közeledik a január, az év leghidegebb hónapja Magyarországon, ám a sötétség uralma megtörik. December 21-étől, a téli napfordulótól kezdve naponta egy-két perccel nő a világos periódus ideje.
Bár ezt tapasztalati úton nem támaszthatnánk alá még akkor sem, ha nem lenne ilyen ködös, párás, felhős az idő.
Földünk légköre ugyanis megtöri a fényt, ezért még akkor is látjuk a Napot, amikor az valójában már lebukott, és még azelőtt észrevesszük, hogy feljönne. Optikai csalódás, ha lenne egy Föld-Nap hosszúságú mérőrúd a kezünkben, megbizonyosodhatnánk, hogy hiába látjuk a Napot, az már nincs ott.
Dől, de mihez képest?
A változatosság oka, hogy bolygónk forgástengelye 23,5 fokban dől, ami ugyan nem azonos a Szent Korona keresztjének ferdeségével, de nagyon fontos tény. Ennek köszönhetjük az évszakokat, és nappalok, éjszakák hosszának változását.
A nagy kérdés viszont, hogy mihez képest dől ez a tengely? Gyarló emberi agy, valamihez mindig viszonyítani akar, hogy előrébb lépjen. “Mutassatok egy fix pontot, és kimozdítom sarkaiból a világot” – fogalmazta meg Arkhimédész már az ókorban. Kiindulási pontként persze adja magát a Nap, de az óriási, gömb alakú csillagon elég nehéz lenne fix pontot találni.
A tél jön, a sötétség megy
Bolygónk Nap körüli éves útján mindig ugyanabba az irányba dől, így télen a déli féltekére esnek nagyobb szögben a sugarak, nyáron az éjszakira. Minél nagyobb szögben érik a napsugarak a felszínt, annál jobban képesek azt felmelegíteni, vagyis az adott szélességi körön annál melegebb lesz a levegő is, és változatosabbak az évszakok.
Ez az animáció ugyan a 2013-as téli napfordulóra van dátumozva, de a lényeget kiválóan szemlélteti:
Télen tehát Ausztráliában tombol a nyár, a csúcspont idén december 21., magyar idő szerint 11 óra 45 perc, amikor bolygónk egy pontján a napfény pontosan 90 fokban érik a Baktérítőt, azaz a déli szélesség 23,5 fokát. Nálunk ez a csillagászati tél kezdete.
Őseink szemében pedig a fény születése, amikor a világosság kezdi megtörni a sötétség erejét – nem véletlen, hogy erre az időszakra esik karácsony, az isteni fényforrást, a sötétségen diadalmaskodó fényt szimbolizáló Krisztus születése.
Nem bír egymással a fény és a sötétség
Az erőviszonyok jövőre, március 20-án, a tavaszi napéjegyenlőségkor egyenlítődnek ki. A Föld ekkor “oldalát mutatja” a Napnak, az egész bolygón 12 órán keresztül lesz sötét és ugyanennyi ideig világos. A fény tovább tör előre az északi féltekén, a nyári napforduló jelentette csúcsponton, 2017. június 21-én két perc híján 18 órán keresztül láthatjuk a Napot az égen. Több mint kétszer annyi ideig, mint ma.
A déli féltekén akkor köszönt be a tél, és a leghosszabb éjszaka. Aztán az egész megfordul, a világos periódus hossza egyre csökken, szeptember 22-én, az őszi napfordulón ismét 12-12 óra lesz az arány. Ettől kezdve pedig megkezdődik a sötétség diadalmenete, hogy a következő téli napfordulóig lassan, de megállíthatatlanul átvegye az uralmat.
(Kiemelt kép: Europress Fotóügynökség)
