A Holdraszállás után egy amerikai művész, Forrest Myers megkereste a NASA-t, hogy támogassák az első, Holdra küldött műtárgy elkészülését, illetve célba juttatását. Az űrhivatal természetesen diplomatikus módon nem mondott nemet a többszöri kérésre, egyszerűen csak válasz nélkül hagyta a leveleket.
Myers azonban nem adta fel: felvette a kapcsolatot a kortárs művészeket új felületekre eljuttató Experiments in Art and Technology-val (EAT), akiken keresztül eljutott a Bell Laboratories egyik tudósához, Fred Waldhauerhez. Közös munkájuk során telefonos áramkörök gyártásához használt technológiákkal végül hat művész – John Chamberlain, Forrest Myers, David Novros, Claes Oldenburg, Robert Rauschenberg, valamint a legendás Andy Warhol – rajzát gravírozták bele húsz apró kerámialapba, melyek közül egyet az Apollo-12 holdraszálló egységének lábára terveztek rögzíteni.
Ehhez Waldhauer megkérte az ezen dolgozó ismerősét, a Grumman Aircraft egyik mérnökét, aki az űrhajósok indulása előtt kevesebb, mint két nappal végül sikeresen rögzítette az apró, mindössze 1,9 x 1,3 cm-es lapot a modul egyik lábán, aranyfóliába burkolva.
Myers persze megvárta, míg a legénység elhagyja a Holdat, és hazaindul, majd felhívta a New York Times-t, és átadta a bizonyítékokat.
De mi van a lapon?
A hat művész mindegyike egy egyszerű rajzzal járult hozzá az akcióhoz: Rauschenberg mindössze egy ferde vonallal, Novros egy fehér vonalakkal áramkörszerűen behálózott négyszöggel, Chamberlain egy újabb, áramkörszerű mintázattal, Oldenburg egy geometrikus Miki egérrel, Myers egy térbeli ábrával, Andy Warhol pedig
Szép munka volt, Andy!
