Ki olyan, mint az Isten? Mihály!

Mihály ma már nem tartozik Magyarországon a gyakori nevek közé, pedig a hét arkangyal, azaz főangyal egyike, sőt, ő a leghatalmasabb az angyalok között. Ma, szeptember 29-én van a napja, a név jelentése pedig: “ki olyan, mint Isten”.

Ezt úgy kell érteni, hogy ha valami csodás erőt kívánó dolog történik, arra Mihályt küldi az Úr, hogy nevéből is világosan látsszék: senki nem tudja megtenni azt, amire egyedül Isten képes. Mihály a mennyei seregek fejedelme, az egyház küzdelmeinek pártfogója és a katonák patrónusa – főleg akkor, ha azok pogányok ellen küzdenek.

Attila király és Mihály arkangyal

Utóbbi vonatkozásban számunkra a Képes Krónikából ismert, amikor Attila hun király szemtől szembe került az angyalok fejedelmével.

Történt ugyanis, hogy a hunok Észak-Itáliát dúlták, Ravenna városához érve pedig az ottani ariánusok megnyitották előtte a város kapuit, és legyilkoltatta velük ellenfeleiket. Sőt, az ariánus püspök azt ígérte Attilának, ha felveszi hitét, segít neki uralma alá hajtani egész Itáliát és Afrikát. Ettől az összefogástól pedig megrettentek az igaz hitű keresztények, pánik tört ki Rómában, Leó pápát kérték, lépjen közbe.

Az egyházfő egy Ravenna közeli mezőn találkozott a hun királlyal. A krónika szerint Attila ugyan magára nézve terhesnek találta a rómaiak ajánlatát, mégis elfogadta. Miért? Az “apostoli szék iránti tiszteletből”, és mert:

[…] megijedt egy látomástól. Mikor ugyanis a király feltekintett, feje fölött a levegőben egy lebegő embert pillantott meg, ez kezében kardot tartott, és fogát csikorgatva azzal fenyegette, hogy elcsapja a fejét. Így hát a király teljesítette a rómaiak követelését…

A Sátán és Mihály

A hagyomány a győzhetetlen Attilát meghátrálásra kényszerítő alak Mihály arkangyal volt. Ő harcolt a zsidókért démonokkal, sújtotta csapásokkal az egyiptomiakat, de Mihály választotta szét a Vörös-tengert, ő vezette a népet a pusztába, majd az Ígéret Földjére.

Az angyalok seregének vezére kétszer is szembeszállt a Sátánnal, a Jelenések könyve szerint Mihály vetette ki a Gonoszt és segítőit a mennyből:

Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben.Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.

Ezért ábrázolják Mihályt sokszor a Sátánt jelképező sárkánnyal viaskodva, amint épp ledöfi a fenevadat. A zsidó hagyomány szerint Mihály vívott meg a gonosszal Mózes holttestéért is, amit a sátán el akart adni, hogy az emberek bálványként imádják.

Mihály arkangyallal mindannyian találkozni fogunk: ő oltalmazza a haldoklókat, és vezeti át őket a másvilágra, azután mérlegre teszi jócselekedeteiket és gonosz tetteiket. A világ végén Mihály újból harcba indul majd, hogy a hívő keresztény lelkeket kiragadja a Sátán hatalmából. Az Úr parancsára ő öli majd meg az Antikrisztust az Olajfák hegyén, Mihály szavára támadnak majd fel a halottak, az Ítélet Napján ő mutatja majd meg a keresztet, a szögeket, a lándzsát és a töviskoronát.”

A nép és Mihály

Szent Mihály napja a múltban nagyon fontos dátum volt egész Magyarországon: ekkor hajtották be ugyanis a nyájakat a nyári legelőről, a pásztorok fogadásának, elszámoltatásának ideje volt, és ehhez a naphoz igazították az őszi idejét is. A gazdasági év őszi fordulója volt, a régiek azt mondták: Szent Mihály napja után a fű akkor sem nőne tovább, ha húznák.

Számtalan hagyomány és hiedelem is kapcsolódik hozzá. Gyergyóban például Szent Mihály napján tartották a farkasünnepet, hogy a hazatérő csordát megóvják a farkasok támadásától. Göcsejben nem volt szabad mosni, mert aki így tesz, kisebesedik a keze, a mángorló háza felett pedig egész évben dörögve pihennek meg a fellegek.

Németelemér – egyébként német és francia eredetű népe – úgy tartotta: Isten először Gábor arkangyalt küldte, hogy űzze ki Ádámot és Évát a Paradicsomból. Gábor román volt, az első emberpár jól tartotta pálinkával, dolgavégezetlenül tért vissza. Ekkor küldték Mihályt. Ő magyar volt, nem tudták levenni a lábáról: söprűvel kergette ki az ősszülőket a Paradicsomból. Ez a történet ihlette, hogy a magyarszentmihályi templom oltárképén Szent Mihály seprűt tart a kezében.

Csíksomlyón prédikáció előtt megszólaltatták Mihály trombitáját, hogy a híveket az utolsó ítéletre figyelmeztetve az ige még üdvösebb befogadására serkentsék. Szegeden úgy tartották, Mihály a vőfély, ő kéri ki és viszi a menyasszonyt, azaz emberi lelket az örök menyegzőre, amikor a Szent Mihály lovaként emlegetett hordozható ravatalon utolsó útjára kísérték. Tápán azt mondták arra, aki meghalt, hogy mögrúgta a Szent Mihály lova.