Néhány napja vetítik a mozik új filmjét. A forgatókönyvíró, rendező, főszereplő a Népszavának azt mondja, a „Gondolj rám” alapötletét Vámos Miklós bizarr novellája adta. Egy orvosról szól, aki megtudja, hogy rákos, ezért próbálja magát mindenkivel megutáltatni. Kern mindig szeretett volna orvost játszani, mindig érdekelte a gyógyítás. Csak szemlélte az orvosokat, úgy érezte, ismeri valamennyire a világukat, hogy miként
néznek, vizsgálnak, hallgatnak, kérdeznek, nyúlnak egy-egy műszerhez, vagy éppen mennek a folyosón.
A filmbeli kórház gazdag, modern. Az általa megformált orvos éppen azért dolgozik egy jó kórházban, hogy
minél jobb helyzetből essen, minél nagyobbat. Szép a lakása, szeretik őt otthon és a munkahelyén is.
A film nem vizsgálja a magyar egészségügy helyzetét. Magántörténet, nem társadalomkritika. Kern még azt sem szánta társadalmi üzenetnek, amit a filmben az orvos felesége mond, hogy könnyebb a szeretetet eljátszani, mint visszaszerezni.
Pedig ebben az állításban tényleg van valami. Ha valaki mindent lerombol maga körül, akkor azt nagyon nehéz visszacsinálni.
Az orvos azt akarja, hogy ne fájjon távozása szeretteinek. A gyászmunkát akarja megkönnyíteni, de ezzel az egész életét megkérdőjelezi. A filmben vannak személyes motívumok, amelyeket saját életéből vett, de a mindent lerombolás nem tartozik ezek közé.
A filmalappal nem volt gondja, néhány dramaturgiai változtatást kértek, de okosan és kedvesen. Talán csak az adminisztráció lassúsága zavarta, azt eléggé unta. Nagy dolognak tartja, hogy a Saul fiát sokan megnézik. Az ő filmjét félkészen látta valaki, aki fesztiválokra javasol filmeket. Nem tudja, mi alapján, de azt mondta, ez nem fesztiválfilm. De ő ezekben a kategóriákban egyébként sem nagyon hisz.
Kern András nem tudja, mikor filmezik újra. Egy időben amerikai filmszínész szívesen lett volna, de nem szerepelt vágyálmaiban, hogy Oscar-díjas rendező legyen.
Pláne, hogy magyarként.
Az amerikai filmszínészek óriási nézettségét viszont kicsit irigyli. Azt mondja a Népszavának, az vonzaná.
