A filmművészet egyik legszebb és legszórakoztatóbb tulajdonsága, hogy a filmi “szöveg” különböző narrációs eszközeinek felcserélése (kép, hang, közeg) képes akár teljesen újraértelmezni az eredeti alapanyagot. Korábbi cikksorozatunkban mashup-kultúrának neveztük a jelenséget és számos példát is hoztunk az újraszinkronizálástól egy-egy film képsorrendjének megváltoztatásáig. Nem csoda, ha a filmkészítőket már a művészeti ág kialakulása óta foglalkoztatja a kísérletezgetésekből kifejlődő montázs-elméletek végtelen sora. Többek között engem is. A lenti kísérletezgetéseim célja az volt, hogy megfigyeljem, különböző képi és hangi környezetben miként kontextualizálja újra a Star Wars-franchise az eredeti alapanyagokat.
Néhány évvel ezelőtt, mikor még csak ismerkedtem a filmezés technikai részével, kísérletképpen összevágtam a Sin City és a Star Wars II. epizódjainak erkélyjelenetét és nagyon örültem, hogy erre rájöttem. Különösebb produkció nincs a dolog mögött, ám egyvalamire jól rámutat a mashup: a blockbusterek ha jók, ha nem, szépen kiegészíthetők egymással.
A további videók a Roboraptor cikkében tekinthetők meg, ide kattintva.
