Hatalmas felzúdulást okozott a WHO legutolsó ajánlása, amely szerint összefüggés fedezhető fel a bélrendszeri dagantos megbetegedések és a vörös húsok fogyasztása között. Ennek kapcsán merült fel a kérdés, hogy vajon a vallások milyen étkezési tilalmakkal rendelkeznek. Azt tudjuk, hogy különböző vallások különböző étkezési szabályokat írnak elő híveiknek, de kíváncsiak voltunk arra, hogy mik is ezek pontosan, és mi az okuk.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Darvas István
rabbi
A zsidó élet meghatározója az évezredes előírásainkon alapuló helyes táplálkozás. Használhatnánk inkább a “megfelelő vagy alkalmas” szót, mert – az olvasóknak is ismerős – “kóser” kifejezés ezt jelenti. Helyszűke miatt csak nagyon tömören adnék áttekintést a kóserság szabályairól. Az egyik legfontosabb tórai előírás a vér fogyasztásának tilalmát mondja ki. A már említett kóser kifejezés nem szerepel Mózes öt könyvében, a rendszer részint tórai, részint rabbinikus szabályokból tevődik össze. Emlősök esetén olyan párosujjú és kérődző állat húsát fogyaszthatjuk, amit kóser módon vágtak le, vizsgáltak meg, készítettek elő és készítettek el. Vízben élő állatokból az uszonnyal és pikkellyel rendelkezőket, madarakból a Tóra által nem tiltottakat ehetjük, utóbbiakat az emlősök kapcsán említett szabályok alkalmazásával. Rovarokat, lábbal nem rendelkező szárazföldi állatokat nem fogyaszthatunk. A zöldségek és gyümölcsök többsége fogyasztható, bár vannak, akik egyes zöldségek fogyasztását tiltják, mert úgy gondolják, hogy nehezen vagy egyáltalán nem tisztíthatóak meg a rajtuk lévő apró élősködőktől.
Tejtermékekből – szintén csak tartalmi okból ilyen röviden – a kósersági pecséttel (hechser) ellátott termékek fogyaszthatók, és ugyanez a helyzet a szőlőből készült ételek és italok vonatkozásában. Feltétlenül kiemelendő szabály, hogy húsos és tejes ételt nem ehetünk együtt, húsos után 6 órát kell várnunk, hogy tejest ehessünk, tejes után félórával fogyaszthatunk húst.
És mindezt miért? Jogunk van azt gondolni, hogy a kóser táplálkozás egészséges, de az étkezési szabályokat azért kell megtartanunk, mert Isten azokat parancsba adta számunkra, minden más csak széljegyzet lehet ehhez az alapelvhez.
Farkas Pál
buddhista tanító
A Buddha szerint a legalapvetőbb vágy az élelemszerzés vágya, az önfenntartás vágya. Az élelem megszerzése azonban nem járhat az etikai szabályok megsértésével, a tudat tisztasága beszennyezésével, és így a helyes bölcsesség elérésének akadályozásával.
A buddhista vallás megőrzésében központi szerepet játszik a szerzetesség, hagyományosan kolduló rend, amelyre természetesen a világiakénál szigorúbb szabályok vonatkoznak. A szerzetes a világi támogatók nagylelkűségéért háláját azzal fejezi ki, hogy éli a „szent életet”, példát mutat és tanításaival, tanácsaival segít. A szerzetes által elfogadott élelem akkor „tiszta”, ha a szerzetes makulátlanul képviseli a Buddha tanítását. Azaz figyelmet fordít arra, hogy az étel egészsége és ereje fenntartását szolgálja, ne pedig a test szépítését és kényelmét, az ételek öncélú élvezetét vagy az unaloműzést. A Föld javaiból annyival részesülni, amennyire csakugyan szükségünk van, azaz a józan mértéktartás, a világiak esetében is igen fontos követendő szabály.
Külön téma a vegetarianizmus kérdése. A szerzetes nem ehet húst, ha „látja, hallja vagy sejti”, hogy az állatot kizárólag az ő ellátására vágták le. Viszont ha az adományozók eledele, és abból adnak részt, az adomány és a nagylelkűség tisztelete erősebb, az adományt el kell fogadni. De legyen az akár szerzetes, akár világi, mindig szem előtt kell tartani azt, hogy életünk ne legyen se saját magunk, se mások ártalmára, ezért a növényi eledel előnyben részesítése ajánlatos. Ugyanakkor ne közelítsünk szélsőségesen ehhez a kérdéshez, vegyük figyelembe, hogy a Föld egyes területein a pusztán növényi táplálkozás nem fenntartható, mint ahogyan azt is, hogy a nagyüzemi növénytermesztés is számtalan élőlény pusztulásával jár, a termésmennyiséget fokozó génmódosítás pedig ismeretlen veszélyeket rejt.
Nagypál Szabolcs
római katolikus teológus
A kereszténység a mindenséget tekintve istenközpontú vallás, a teremtett világ berendezkedését tekintve pedig emberközpontú. Ennek oka, hogy az embert istenképmásisága kiemeli a többi létező közül, és a létrendi alá-fölérendeltségben Isten még az angyalokat is őköré rendezi.
Az ásványok és növények fogyasztását általában nem terheli tilalom a kereszténységben. Kivételt képeznek a mérgezőek, amelyek tudatos fogyasztása az önrombolás és öngyilkosság gyanúját vetheti föl.
Sajátos a helyzetük a bódító szereknek, amelyek hagyományosan ellenjavalltak, de némelyikük kulturálisan bevett (szeszes italok), sőt a misztikában ténylegesen vagy jelképesen akár istenélmény is várható tőlük. Mindezek esetében a mértékletesség sarkalatos erénye a zsinórmérték, nehogy a torkosság főbűnébe essék az ember, amely forrásbűne lehet a bujaságnak, a haragnak, a restségnek a jóra.
Mint a bolygó legtöbb vallása és kultúrája esetében, tilalom alá esik az emberevés, kivéve a végszükség esetét, de akkor is a szándékos emberölés tilalmát szem előtt tartva. Az Úrvacsora szentségében a hívők Krisztus testét és vérét veszik magukhoz, de ennek pontos teológiai jelentése, és hogy melyik költői képet használjuk, amikor megvalljuk ezt, a felekezetek közt évszázados vita tárgya.
A kereszténység nem tartalmaz tilalmakat az állatok megevésével kapcsolatban, sőt az Újszövetség kifejezetten eltörli, meghaladja a zsidóságban ismert szertartásos tisztasági étkezési előírásokat. Az állatok fölösleges kínzása, kegyetlen levágása egyre inkább erkölcsileg visszatetszőnek minősül.
A böjt azon időszak, amikor az önmegtagadás gyakorlása, a lelki fölkészülés céljából az ember megtartóztatja magát a húsételtől, de ez csak a madarakra és emlősökre vonatkozik, a vízi állatokra nem. Évente egyszer, Húsvét előtt a hívők negyven napon át tartják a Nagyböjtöt; hagyományos böjti napok még a péntek, illetve keleten a szerda is.
Gandharviká Préma déví dászí (Szilaj Péterné)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész
Mi üdvözöltük a WHO hústermékekkel kapcsolatos kutatási eredményét. A húsfogyasztás szemléletünk szerint nemcsak egészségtelen, de morálisan, etikailag és környezeti szempontból is romboló és elfogadhatatlan.
Krisna arra tanít a Bhagavad-gítában, hogy valamennyi élőlényt egyenlőnek lássunk, hisz minőségét tekintve ugyanaz a lélek lakozik a növényekben, az állatokban és az emberekben. A tudat fejlettségének különbözősége nem jogosítja fel az embert arra, hogy kioltsa a nála alacsonyabb rendűek életét. A nagyipari hústermelés drasztikus visszaszorítása klímavédelmi szempontból is sürgető lenne, s ezt a szakemberek és az ENSZ állásfoglalása is alátámasztja. Egységnyi hústermék előállítása közel hússzor annyi erőforrást emészt fel, mint ugyanannyi növényi táplálék megtermelése. Ezek ismeretében nem az lenne-e a legnagyobb ajándék unokáinknak, ha bezárnánk a vágóhidakat és megmentenénk nekik a Földet? És vajon nem logikus-e, hogy a Földön éhező 166 millió ember számára a globális vegetarianizmus jelentené az életet? Nem a nemzetközi karitatív szervezeteken múlik az elmaradott országok népességének megélhetése, hanem azon, hogy mi mit rakunk a tányérunkra.
A Krisna-hívők ezen túl nem fogyasztanak gombát, mely az éltető napfény energiáját mellőzve sötét, nyirkos helyeken terem, így fogyasztása nem ajánlott azoknak, akik tudatukat meg akarják tisztítani. Az afrodiziákumnak számító hagymaféléket sem használjuk, mivel életcélunk a szenvedélyes gondolatok és cselekedetek elkerülésére bátorít. A kábító- és mámorítószerek kerülésének velejárója az alkohol, a kávé és a teint tartalmazó teák elhagyása is.
Isten teremtése bőséges választékot kínál a Föld teljes lakossága számára, amivel egészségét fenntarthatja, hisz választhat a zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, gabonák és olajos magvak közül, és fűszerek használatával kellően változatos és tápláló ételeket készíthetünk ezek kombinációiból.
Dr. Tóth Csilla
muszlim hitoktató
Az iszlám vallásban alapvetően mindent engedélyezettnek tekintünk, amire nézve nincs kinyilatkoztatott tiltás. Isten arra buzdítja a hívőket, hogy élvezzék az Ő adományait : „És egyetek abból, amivel Allah ellátott benneteket; megengedett és jó (táplálék) gyanánt! És legyetek hálásak Allah kegyéért, ha Őt szolgáljátok!” (Korán 16:114)
A tilalmakról többek közt így szólt Allah: „Tilalmas nektek a döglött állat (húsa), a vér, a disznóhús és aminek (levágásakor) máshoz fohászkodnak, mint Allah; a megfojtott, az agyoncsapott, a halálra zúzódott, a felöklelt, a vadállatoktól szétmarcangolt (állatok húsa) – kivéve, ha (még nem szenvedtek ki és) ti vágjátok le azokat –, és az, amit áldozati kövön vágtak le. Aki nem a rossz iránti hajlandóságában, hanem éhségtől űzetve kényszerül vétkezni, úgy Allah megbocsátó és kegyes.” (Korán 5:3)
Döglött állatnak minősül minden olyan állat, amely nem levágás következtében pusztult el. Az iszlám az állatok levágásának módját is előírja, ez az úgynevezett „halal” vágás. Lényege, hogy Isten nevének említése mellett gyorsan, kíméletesen, éles késsel vágják át a nyaki ütőereket, a nyelőcsövet és a légcsövet és az állatot teljesen kivéreztetik. „Ha állatot vágtok, akkor szépen vágjátok le, élesítsétek meg késeiteket és könnyítsétek meg állatotok számára a levágást.” (Muszlim)
Meg kell még jegyeznünk, hogy nem csak a disznó, hanem az összes ragadozó és mindenevő állat húsnak fogyasztása tilos, ez alól kivételt képeznek a tengeri állatok.
Az alkohol tilalmáról ezt olvashatjuk: „Kérdeznek téged a borról és a szerencsejátékról. Mondd: Súlyos vétek van bennük, és néha valamelyest hasznára is vannak az embernek. A belőlük fakadó bűn, azonban nagyobb a hasznuknál.” (Korán 2:219)
A Korán egyébként nem részletezi a tilalmak okát – ennek ellenére az ember kutathatja azokat –, ami érthető is, hiszen egy univerzális, minden időben érvényes vallásról van szó, ami több mint 1400 éve lett kinyilatkoztatva. Az emberi tudás azóta sokat gyarapodott, és a Végső Napig bizonyára még rengeteget fog változni, de sohasem fogja még megközelíteni sem az Isten tudását.
