Élet-Stílus
GRAND ISLE, LA - JUNE 04:  A brown pelican coated in heavy oil wallows in the surf June 4, 2010 on East Grand Terre Island, Louisiana. Oil from the Deepwater Horizon incident is coming ashore in large volumes across southern Louisiana coastal areas.  (Photo by Win McNamee/Getty Images)

Környezetvédelem, élőlények kipusztítása: „A tettől elválaszthatatlan a következmény”

Rába Géza
Rába Géza

újságíró. 2015. 09. 30. 17:53

A környezetvédelem témakörében megkérdezett vallási tanítók mindegyike egyet értett abban, hogy az emberiségnek hatalmas felelőssége van a Földdel és annak élőlényeivel kapcsolatban. Sőt, mindegyikük fel is tudott mutatni ilyen jellegű tanítást, figyelmeztetést a saját vallásának tanításából.
Figyelmeztetnek-e a különböző vallások a természet, a különféle élőlények védelmére? Mi a véleményük az emberiség természetet érintő pusztításáról? Felhívták valaha is a figyelmünket ezekre a dolgokra? Vannak a témával kapcsolatos szabályaik tanításaik? Beszélnek a következményekről is?
Korábban a témában:

Egy felmérés szerint elképesztő méretű pusztítást okozott az emberiség az elmúlt 40 évben az óceánok élővilágában. Közel a felét kiirtottuk már az óceánok élőlényeinek. Ennek természetesen súlyos következményei lesznek. Ebből a hírből kiindulva arra voltunk kíváncsiak, hogy miként állnak a régi tanítások, a vallások a környezetvédelem, esetleg konkrétan az emberiség által a természet ellen elkövetett pusztításhoz. Felhívták/felhívják-e a figyelmet a különböző vallások a természettel való együttélés szabályaira?

A konkrét kérdésünk így hangzott:

Mi a véleménye arról, hogy az emberiség az elmúlt 40 év alatt kipusztította az óceánok élővilágának közel a felét? Tud ezzel kapcsolatban felmutatni valamilyen tanítást az ön vallása?

(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)

 

Fekete-Fodor Kata

vaisnava (Krisna-hívő) teológus

Az, hogy közel 50%-a kipusztult az óceánok élővilágának, egy kijózanító adat felelősségünk súlyáról. Jól rávilágít az emberiség jelenlegi kizsákmányoló, a közös kincsekből a szükségesnél többet kiemelő, önző életvitelére. Az óceánok élővilágának elpusztítása ugyanolyan negatív karmát termel számunkra, mint például a húsevés. Ha olyan termékeket fogyasztunk, amelyek előállítása káros az óceánokra (ilyen például a húsiparban előállított „élelmiszer”), akkor közvetve mi is hozzájárulunk pusztulásukhoz.

Az Úr Krisna Földről történő, 5000 évvel ezelőtti eltávozása óta a zavarodottság, a kilátástalanság, a pusztítás jellemzi az emberiséget. Ebben a korban hiányzik a vallás 4 lába: a testi-lelki tisztaság, az igazmondás, a mások iránti könyörületesség, és a lemondás; helyette folytonos élvezethajszolás és felhalmozás folyik. Így nem jöhet létre az erőszakmentesség sem, s ezek együttes hatásaként egyre inkább sérül természeti környezetünk, amelyet egyébként csak kölcsönkaptunk Istentől…

A Krisna-hívők az idei évben nem véletlenül tűzték ki célul, hogy az év témájaként a környezetvédelem fontosságára hívják fel a figyelmet. A folyamatos, szakemberekkel és egymással folytatott tapasztalatcsere hozzásegít bennünket, hogy egyre öko-tudatosabban és vallásosabban éljünk, mivel az erőszakmentesség és az egyszerűség is az életmódunk része. A védikus elveket követve úgy gondolom, többet tehetünk a természetért. Ha felelőtlenül bánunk a teremtett világgal, akkor további népvándorlásokra, háborúkra és szenvedésre kell számítanunk, s a karma törvénye értelmében elszenvedjük azt a kárt, amit másnak okoztunk. A Srímad-Bhágavatam 12. éneke előrevetíti a jelen korszak végét: a Föld végül sivataggá válik, és évszázadokon keresztül nem esik eső, emiatt embermilliók lelik halálukat; az emberek egy csoportja azonban a hegyekbe menekül a káosz elől és békében él – ők lesznek a zavarodottság korának túlélői. Rajtunk áll, hogy erkölcsi alapon az emberiség mely csoportjához kívánunk tartozni.

 

Isten tudja?

Rendszeresen jelentkező sorozatunkban öt – hazánkban is jelenlévő – világvallás képviselőinek dobunk fel kérdéseket egy-egy aktuális hír, vagy esemény kapcsán. Kíváncsiak vagyunk rá, hogyan látják a világot a 21. század elején a több ezer éves eszmerendszerek. Tudnak-e valami hasznosat, érdekeset, újat mondani nekünk?
A korábban megjelent több, mint 60 írásunkból ide kattintva szemezgethet.

 

Oláh Miklós

görögkatolikus lelkész

Ez csak egy része a teremtett világ folyamatosan történő pusztításának. Fontos igazság, hogy a környezet védelme nem a környezet védelmével kezdődik! Már a gyermekekben ki kell alakítani a természetért való felelősség tudatát. Az ember szabadsága nem korlátlan. Nem szabad visszaélnünk a technikai fejlődésből származó hatalmunkkal. „Az emberiség eddig nem látott méretekben válaszút előtt áll. „Az emberiség kezében hallatlan erejű eszközök vannak: kertté varázsolhatja vagy romhalmazzá teheti a világot.” (II. János Pál)

Kereszténynek lenni annyi, mint a felelősség hivatását gyakorolni. „A környezeti válság gyökere erkölcsi természetű.” (II. János-Pál) A felelősségvállalás egy olyan tulajdonság, amely megkülönbözteti a gyermeket a felnőttől, sőt talán ez az, ami igazán felnőtté teszi az embert. A fizikai értelemben vett sivatagok azért szaporodnak a világban, mert a belső sivatagok is egyre szélesebbé váltak.

„Nagyon lassan tanulunk a környezet pusztulásának leckéjéből. A fejlődésnek olyan formáját kell választanunk, amely tiszteletben tartja a teremtett világot.” (Ferenc pp.) „Az Egyház felelősséget visel a teremtésért, és ezt a felelősséget nyilvánosan is érvényre kell juttatnia. Ha pedig ezt teszi, nem csak a földet, a vizet, a levegőt kell védelmeznie, amelyek mind hozzátartoznak a teremtés adományához. Az embert kell védelmeznie mindenekelőtt, saját önpusztítása ellenében.” (XVI. Benedek)

„Ábrahám utódai – a zsidók, a keresztények és a muzulmánok – valamennyien megegyeznek egy fontos dologban: a Teremtő a földet csak használatra adta át az embernek: a jogokkal kötelességek is járnak. Igazából minden világvallás elutasítja a pusztán profit motiválta cselekvést.” (Botos Katalin közgazdász)

„Meddig gyászoljon még a föld, és meddig száradjon a fű az útszélen? Még a barom és a madár is elpusztul a rajta lakók gonoszsága miatt. Mert azt mondják: Isten nem látja viselkedésünket.” (Jer 12.4)

 

Radnóti Zoltán

Rabbi

Közhelyesen azt szoktuk mondani, hogy az ember a teremtés koronája. Ám ez teljesen igaz állítás. A táplálékláncból az ember teljesen kimaradt. Mi nem a test vagyunk, hanem a dísz, hiszen ha bármely élőlényt kivennénk a világból, akkor a világ összeomlana, ám ha az embert vesszük ke, akkor a világ nyugodtan élne tovább az ember nélkül.

Azaz az ember – a megteremtésével – lehetőséget kapott javítani és rombolni. Így van ez a természetvédelemmel is. Az állatkínzás tilalmáról és a környezetvédelem fontosságáról sokat beszél a Tóra, ám a világ számára ez csak az elmúlt évszázadban vált akkut kérdéssé. A Talmud szerint Isten figyelmezette az első embert arra, hogy amit ő esetlegesen elrontana, azt senki sem fogja utána megjavítani.

A Tóra csodálatos mondatban mutatja be az ember és a környezete kapcsolatát: „Ha ostromolsz egy várost, ne vágjad ki a mező fáját, mert a fa nem ember, hogy el tudjon menekülni előled.” (MV 20/20)

Ám emellett olyan „kisebb” törvényeket is olvasunk a Tórában, hogy a nyomtató ökör száját nem lehet bekötni, hogy nem lehet két különböző állatot egymás mellé befogni, mert a gyengébb megszenvedi, stb.

A környezet tiszteletére tanít bennünket Isten parancsa, amit Noénak adott, miszerint minden (minden!) állatból magával kellett vinnie kettőt-kettőt, és nem csak azokból, amit Noé éppen szeretett.

Hadd említsem azt a 2 évezredes ünnepet, amely mindenhol nagy népszerűségnek örvend: a „fák újévét”, svát hónap 15-ét. Ez a koratavaszi ünnep a „vízöntő” hónapjának teliholdjára esik. A zsidó hagyomány szerint ezen a napon dől el, hogy az elkövetkezendő évben milyen lesz a fák termése, azaz milyen lesz az élet a földön, éppen ezért a középkori zsidó misztikusok minden fontosabb gyümölcsből ettek egyet, amire áldást mondtak, ezzel köszönve meg Istennek, hogy megteremtette a gyümölcsfákat. Nem véletlenül lett ez a nap az izraeli parlament, a Kneszet születésnapja. 1949-ben svát 15. napján nyitotta meg Hájim Weizmann a Kneszet első ülésszakát.

Az alábbi talmudi történet a fa és a jövő kapcsolatáról szól:
Honi egyszer az úton jártában látott egy öregembert, ki szentjánoskenyérfát ültetett és megkérdezte tőle:
– Hány év múlva fog ez teremni?
– Ő válaszolt: Hetven esztendő múlva.
– Honi visszakérdezett: Biztos vagy, hogy akkor még élni fogsz és eszel belőle?
– Az öregember így felelt: Amikor én születtem, oly világra születtem, melyben voltak ilyen fák, amit az atyáim ültettek nékem, így én is ültetek a gyermekeimnek.

factory
Fotó: Thinkstock

 

Sulok Zoltán Szabolcs

muszlim hitoktató

Az iszlám szerint a Földön található látható és rejtett javak, vagyis a már kiaknázott, kitermelt és hasznosított, valamint a kitermelésre és hasznosításra váró anyagi javak, gazdasági készletek, természeti kincsek, mind az ember számára lettek teremtve, ahogy a Koránban áll: „Ő az, Aki megteremtette számotokra mindazt, ami a Földön van.” (Korán, 2:29) Továbbá Allah az embert helytartónak teremtette Földre, azaz hatalmat és képességet adott neki a föld használatára, illetve az ezzel járó felelősséget is a vállára tette: „És [emlékezz arra], amikor Urad így szólt az angyalokhoz: „Bizony helytartót fogok rendelni a földre” (Korán 2:30). Ugyanakkor Allah megtiltotta a Földön való pusztítást, mint például a gyengébb népek elleni agressziót, leigázásukat természeti kincseikért, javaikért vagy egyéb más tulajdonukért, valamint a környezet pusztítását: „és ne okozzatok romlást [pusztítást] a Földön, annak helyreállítása után!” (Korán, 7:56).

Ennek értelmében az ember szabadon használhatja a föld javait – köztük a tengereket és az óceánokat is – az igazság, az igazságosság és a helyreállítás, a jobbá tétel érdekében, de azokat nem teheti tönkre, a használatukból másokat (pl. az eljövendő generációkat) nem zárhat ki, mert mások ugyanúgy jogosultak a használatukra, ahogy viselik értük a felelősséget is Isten előtt. Ha az ember visszaél a föld javaival, azok valódi tulajdonosától – Istentől – fog büntetést kapni az Ítélet Napján, miután Allah megízleltette vele azt az evilágon: „Megnyilvánult a romlás a szárazföldön és a tengeren azért, amit az emberek keze elkövetett, – hogy [Allah] megkóstoltasson velük néhányat abból, amit cselekedtek. Hátha megtérnek!” (Korán 30:41). A tengerek pusztulása ezért figyelmeztetés az ember számára: változtatnia kell hozzáállásán és tettein, vissza kell térnie Istenhez, mert különben Isten büntetése várja az Ítélet Napján.

 

Végh József

buddhista tanító

Az élőlények és a fizikai környezetük Buddha hagyományában egymástól kölcsönösen függenek. Mint minden, a világban. Ám az élőlények, tudatukkal a maguk szintjén dönthetnek arról, amit cselekszenek, ezért felelősek is a tetteikért.

A fizikai környezetünk közös a korábban élt lények, az őseink, a mai tudásunk magvainak az elültetőivel. Együtt alakítottuk olyanná, amilyen. Ez akkor is így van, ha nem akarunk elődeink tetteihez kapcsolódni, sem közvetlen őseink, sem hagyományaink révén. A környezetünkkel osztozunk korábbi tetteik, „tetteink” következményein, ahogyan gyerekeink és unokáink is az általunk ültetett magvak termését, gyümölcseit fogyasztják majd.

A tettől elválaszthatatlan a következmény. Ezt hívjuk a „karma törvényének”: Ennek egyik megjelenési formája az is, hogy az általunk okozott szenvedést valamilyen formában, tetteink gyümölcseként meg kell tapasztalnunk. Ilyen téren Buddha minden élő, szándékkal bíró lényt egyenlőnek tekint. Így a tengerekben elpusztult állatok szenvedései már részei is az életünknek, csak nincs meg az a tudásunk, amellyel be tudnánk azonosítani. Nem látjuk még, hogy fogyasztásukkal, vagy a környezetet szennyezve miként osztozunk a sorsukon, mekkora rész esik ránk a szenvedéseikből.

Az ezzel való szembenézést, a szenvedésnek ebben az örvénylésében egyensúlyt találni csak úgy lehet, ha tiszták a szándékaink. Ha tudatlanságunkban okoztunk is szenvedést, szándékosan nem tettünk ilyet. Ez esetben van esély, a helyzetet elfogadva felismerjük az okokat és a feltételeket, és dönteni is tudunk a következményeik felől. Mivel ez a karma közös, ezt csak közösen tehetjük meg.

A kiegyensúlyozottság jegyében…

Az Isten tudja rovat aktuális kérdéseit alkalmanként öt – hazánkban is jelen lévő –, a világon is elterjedt vallás egy-egy képviselőjének tesszük fel. Több felekezetet is bevonunk, így előfordul, hogy egyik héten a keresztény vallást a római vagy a görögkatolikus, következő héten a református vagy evangélikus egyház képviseli, ahogy az is megtörténik, hogy a buddhistáknál a théraváda-, a mahájána-, a vadzsrajána- vagy épp a zen-buddhizmust képviselő tanítók váltják egymást. A válaszadók nevére kattintva elolvashatják a tanítók rövid életrajzát is.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nyíregyháza, 2016. december 27.
Vásárlók egy telekommunikációs üzletben a karácsony utáni leárazás idején Nyíregyháza egyik bevásárlóközpontjában 2016. december 27-én. Az ünnep után megkezdődött az üzletekben a hagyományos év végi leértékelés.
MTI Fotó: Balázs Attila

Jobban élünk, mint tíz éve

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.