Élet-Stílus
Nyíregyháza, 2014. május 10.
Tízórait visz egy dolgozó a nyíregyházi Görögkatolikus Általános Iskola konyhájában 2014. május 9-én. Megjelent a szeptember elsejétől hatályos közétkeztetésről szóló rendelet, amely részletesen szabályozza a többek között az iskolai menzákon, kórházakban adandó ételek elkészítését és tápanyagtartalmát. Tilos lesz többek között a szénsavas, vagy cukrozott üdítő, a magas zsírtartalmú húskészítmény, s rögzítették azt is, hogy nem tehetnek az asztalra só- és cukortartót. Előírták továbbá, hogy a közétkeztetésben fokozatosan csökkenteni kell a napi bevitt só mennyiségét.
MTI Fotó: Balázs Attila

A legmakacsabb gasztronómiai tévhitek

Hódos Hajni
Hódos Hajni

állandó háttérzaj. 2015. 10. 01. 09:53

Konok ember a magyar, keményfejű, makacs, mint az öszvér. Vannak dolgok, amikben hisz. Feltétel nélkül. Akkor is, ha számtalanszor elmagyarázták, megmutatták neki, hogy az nem úgy van. Ilyen dolog például a nyugdíj: ma Magyarországon hárommillió nyugdíjas szentül hiszi, hogy az a pénz, amit tőle a ledolgozott negyven év alatt levontak, az egy drágakövekkel kivert aranyos dobozkában, gyémántos kulcsocskával egy titkos barlangban rejtezik. Ez a titkos barlang egy titkos folyosón át közelíthető meg, mely egyenesen a Parlament ülésterméből ered és nyugdíjnapok előtt maga Orbán Viktor megy le a Szent Koronával a fején és nyitja ki egyesével a névre szóló aranyos dobozkákat, veszi ki a saját kezével a havi penzumot és teszi bele egy borítékba. Mielőtt beleteszi a Rogántól kölcsönkért csudavuitton táskába, egy pillanatra a szívéhez szorítja, úgy gondol a sok nyugdíjasra, akik szépen megszavazzák őket négyévenként. Nekem ne magyarázza senki, hogy nem úgy van, mint a tévébe, ha nem kéne a népnek, és nem lenne rá igény, már Önök kérték se lenne!

Vannak ilyen makacs tévhitek a gasztronómiában is, összeszedtem párat, főleg a saját magam szórakoztatására, mert abban már rég nem reménykedem, hogy egyszer megtörik a jég

  •  A hal drága

Jut eszembe, olyan monkfish került a tányéromra múlt héten, de olyan, hogy még most is csorog a nyálam, ha eszembe jut.

A halról két dolgot biztosan tud a magyar ember: az egyik, hogy a hal karácsonykor kerül asztalra, előtte babonából egy éjszakát úsztatni kell a fürdőkádban. Ezért gyerekkorunkban át kellett kéretőzni az Erzsi néniékhez fürödni. A másik információ erről a gasztronómiai alapanyagról, hogy a másik neve ponty és pocsolyaízű.

Van még egy hal, amit ismerünk, az a hekk: az egy híres balatoni hal, csak nálunk létezik, éjszakánként fogják ki Siófoknál és Fürednél és eleve fej nélkül születik meg az anyjából. Onnan is látszik, hogy a magyar konyha világhírű, hogy csak nálunk van ez szálkátlan hal.

Fotó: MTI / Sóki Tamás
Fotó: MTI / Sóki Tamás

Innen indul a magyar kultúrában a hal, a másik út a szegedi-bajai vita, amit halálosan unok és értetlenül figyelem: az osztrákok a bécsi szelettel meg azzal a – mondjuk ki magunk között végre – semmit érő Sacher tortával akkorát mennek évszázadok óta, hogy nem látjuk őket a felvert portól, mi meg nem csinálunk egyebet, mint baszogatjuk egymást a passzírozás miatt.

Hogy a ponty nem pocsolyaízű, hogy nem csak halászlét lehet belőle főzni (és nem csak kirántani lehet a patkót), hogy hekket nem csak nyáron lehet enni, az se megy bele a fejekbe, ahogy az sem, hogy nem drága.

A keszegnek 600-700 Ft kilója, a kárász pár forinttal olcsóbb. Nyáron ressre süthetjük, kenyérrel, kovászos uborkával, sörrel kitűnő vacsora. Pisztráng hetente van a Lidl-ben, nem magyar, az igaz. Fél kiló kerül egy ezresbe, két felnőttnek és egy gyereknek kétezerből megvan a vacsora, ugyanennyiből nem hozunk ki egy bolónyait akkor sem, ha kész mártást öntünk a vizes darált húsra és trappistát szórunk rá. Háromezer-ötszáz forintból főzhetünk három felnőttre egy bajai halászlét, és ebbe beleszámoltam a fűszerpaprikát és a gyufatésztát is. Az annyi, mint személyenként ezerszáz forint, ennyibe kerül Budapesten egy középszerű menü. Van halas, ahol árulnak pontypatkót is. Ha kétujjnyi vastag, akkor 22-25 deka egy darab. Ez egy felnőtt embernek elég ebédre, vagy vacsorára. Ez azt jelenti, hogy a ponty ára az ételhez 300-400 Ft/adag. Bánom is én, rántsák ki. Vagy süssék meg fűszerkéregben. Hozzá krumplipüré.

Fotó: MTI / Sóki Tamás
Fotó: MTI / Sóki Tamás

A legegyszerűbb, a kezdő halevők számára hozzáférhető halfajtákat soroltam fel, ezek nemcsak halasnál, hanem nagyobb üzletekben is kaphatók. A haladókat gondolom nem kell meggyőznöm arról, milyen jó tud lenni egy törpepörkölt. Aminek az ára kilónként 900-1.100 Ft.

„A hal drága” tévhitnek egyébként van egy folyománya, amit itt szoktak felhozni érvként. Pontosabban itt szoktak elküldeni a francba a 25 dekás pontypatkómmal együtt, hogy ne vicceljek már, mi az egy férfiembernek. Ja, kérem, nem zabálni kell, szoktam erre megvonni a vállam. Ha valaki attól érzi magát férfinek, hogy vacsorára megzabál 60-70 deka kirántott húst, űdóga, nekem az imponál, ha valaki étkezik, talán, mert láttam a vályúnál egymást taposó, hörgő, böfögő disznókat a mamáéknál eleget.

Ja, és amúgy a négy fős családnak mennyibe jön a kirántott karaj szalmakrumplival, kis fasírttal, csibepörkölttel meg az elmaradhatatlan csokis tortával hétvégén? Nagyvonalú vagyok, nem számolom a tyúkhúslevest, jó?

  • A szarvasgomba drága

És egyébként is dögöljön meg minden úriaskodó fikazabáló, aki nem tud mit kezdeni a pénzével és ilyen szarokat eszik.

Az azóta megszűnt Hőgyészi Szarvasgomba Napok egy kicsi, otthonos és rendkívül érdekes rendezvény volt, szinte éreztem a zsigereimben, hogy megszűnik majd. Esetleg rátelepül valamelyik közeli (kacsintás) cég (kacsintás) vagy közeli (kacsintás) asszonyság. Ott találkoztam először a szarvasgombával és azonnal beleszerettem.

Ha fellapozzuk a régi szakácskönyveket, találunk benne szarvasgombás ételeket, nem igaz tehát, hogy a gombászás újfajta bolondság, ha nem hiszik, járjanak utána. Amúgy is ideje végre beszerezni a Czifrayt.

Igen, a szarvasgomba ára kilónként 50-70 ezer Forint. És? Megnézték már valaha, mennyibe kerül a vanília vagy a sáfrány kilónkénti ára? A szarvasgomba is egy fűszer. Legalábbis így gondoljanak rá, ha használják a konyhában. Nem pörköltet főzünk belőle, nem töltjük meg mindenfélével és sütjük meg a tepsiben, nem töltjük bele egy kibelezett csirkébe.

Hajszálvékony szeleteket vágunk belőle és a legvégén adjuk hozzá az ételhez. Annyira intenzív illata és íze van, ha többet tennénk, ehetetlen lenne az étel.

Kezdők készítsenek lágytojást, majd a feltört tojásba pottyantsanak bele egy-egy hajszálvékony szarvasgomba karikát. Vágjunk kenyeret, tegyünk rá camember sajtot, toljuk a sütőbe. Amikor megpuhult a sajt, locsoljuk meg olívaolajjal és szórjunk rá szarvasgomba pelyheket. Készítsünk szarvasgombás zsírt/vajat: A szobahőmérsékletű zsírt/vajat keverjük el szarvasgombával. A vajat fagyaszthatjuk is!

Menjenek a piacra, vegyenek egy szarvasgombát, kicsit nagyobbat, mint egy dió. Ez 700-800 Ft-ba kerül. És ebből az egy gombából az összes ételt kipróbálhatják, amiket fent ajánlottam. Na, mi a drága?

Fotó: MTI / Marjai János
Fotó: MTI / Marjai János
  • A magyar konyhának nincs a világon párja

Nem igaz. A magyar konyha semmivel nem különlegesebb, mint a grúz vagy a sváb. Talán csak abban különbözünk tőlük, hogy mi semmibe vesszük a saját, tradicionális(nak tartott) nemzeti(nek kikiáltott) ételeinket, mások büszkék rá, szívesen fogyasztják, szívesen készítik. Étlapon tartják. Megbecsülik. A magyar ember lesajnálja a gulyást, a paprikás krumplit, a kakaspörköltet.

Ez utóbbi vörösborral, kokovennek ejtve a francia konyha remeke, amit valóban ismernek az egész világon, a mi sváb kakaspörköltünket még a határainkon belül sem. Mások legendát csinálnak egy középszerű tortából, és megdugják az apple piét egy filmvígjátékban, mi vállat rándítunk a Rákóczi túrósunkra, a kapros-túrós lepényre, de az almás pitét már fel merjük adni. Vaníliafagyival. Öreganyámat az asztal körül kergette a szüle, ha gyerekkorában az orrát húzta és nem akarta megenni a fagyit hozzá. A hájas süti, a bácskai rizses hús, a zsenge zöldbabfőzelék a magyar konyha kapcarongya. Legalábbis úgy bánunk vele.

Nemcsak ebben a formában nem tiszteljük az ételeinket: nem adjuk meg a módját se. Jó a vizes hús, mert akciós a hiperben a lapocka. Jó a lisztes ízű, kőkeményre berántott csirizes zöldborsófőzelék, jó  hozzá a fasírozott, amiben több a kenyér, mint a hús és a fűszer. Jó fűszernek a paprika-só-bors szentháromság, hogy lestyán is kerülhet a levesbe, fogalmunk sincs.

Röhögünk, hogy majd mi megmutatjuk a pulykatojás skót gyereknek, hol lakik a magyarok Istene, hadd fosson a körömpörkölttől, majd megitatjuk a törkölyből, azt se bírja, ilyen kákabélűek ezek mind! Békazabálózzuk a franciákat, és fogalmunk sincs, hogy a francia konyha az alapja mindennek, mindennek, amit gasztronómiának nevezhetünk. Röhögünk az olaszokon, mert azok mindig tésztát zabálnak, nem is sejtjük, hogy micsoda cubákos húsokat rejt a csizma. Ám azt sem tudjuk, hogy a külföldi étlapokon a Gulas pörköltet jelent, nem a mi szégyellt ételünket.

Szépen bezárjuk magunkat a szalmakrumpli-kirántotthús fogságába, pontosan úgy, ahogy Alföldi István, a királya végén ránk csattant a korona.

Fotó: MTI / Oláh Tibor
Fotó: MTI / Oláh Tibor
  • Magyar ember evés közben nem beszél

És a többi hülyeség. Hogy először a kenyér héját kell megenni, aztán a belét. Hogy hazavisszük a friss kenyeret, de először a tegnapelőttit kell megenni, aztán kezdhetjük meg ezt: ergo mindig három napos kenyeret eszünk. Hogy mindenhez kenyeret eszünk, igen, a szalmakrumpli-kirántotthúshoz is.

Hogy az ebéd a fő étkezés. Még mindig. Semmi nem indokolja, az életmódunk pláne nem, de ebédre két fogás kell, a kisdedeknek is, és ha nem tol be fél tányér brokkoli krémleveske után fél tányér répafőzeléket Kevinke, akkor szaladunk a védőnőhöz, mert nem eszik SEMMIT a gyerek. Higgye el, SEMMIT.

Hogy ha nincs otthon kenyér, akkor nincs otthon SEMMI ennivaló. Hogy a háromnapos ünnep előtt hatosával vesszük a házi jellegű fehért, mert éhen akarunk halni, két napig zárva lesz MINDEN.

Hogy mindig többet főzünk, mint amennyit elfogyasztanánk, aztán anyu (mama) három napig eszi ugyanazt, vagy kidobjuk. Rengeteg ételt dobunk ki, hihetetlen pazarlóak vagyunk.

Régen zacskóban árultuk a tejet, most zacskóban áruljuk az előre felszeletelt kenyeret. Hogy kulturális különbségnek nevezzük azt a hülyeséget, mikor a fiatal férj ordít a feleségével, mert náluk a zöldborsófőzelékhez anyuka MINDIG sült csirkét csinált, mi az hogy fasírozott van?!

Ja, és el ne felejtsem: hogy a hal és a szarvasgomba drága.

 

 

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.