Konok ember a magyar, keményfejű, makacs, mint az öszvér. Vannak dolgok, amikben hisz. Feltétel nélkül. Akkor is, ha számtalanszor elmagyarázták, megmutatták neki, hogy az nem úgy van. Ilyen dolog például a nyugdíj: ma Magyarországon hárommillió nyugdíjas szentül hiszi, hogy az a pénz, amit tőle a ledolgozott negyven év alatt levontak, az egy drágakövekkel kivert aranyos dobozkában, gyémántos kulcsocskával egy titkos barlangban rejtezik. Ez a titkos barlang egy titkos folyosón át közelíthető meg, mely egyenesen a Parlament ülésterméből ered és nyugdíjnapok előtt maga Orbán Viktor megy le a Szent Koronával a fején és nyitja ki egyesével a névre szóló aranyos dobozkákat, veszi ki a saját kezével a havi penzumot és teszi bele egy borítékba. Mielőtt beleteszi a Rogántól kölcsönkért csudavuitton táskába, egy pillanatra a szívéhez szorítja, úgy gondol a sok nyugdíjasra, akik szépen megszavazzák őket négyévenként. Nekem ne magyarázza senki, hogy nem úgy van, mint a tévébe, ha nem kéne a népnek, és nem lenne rá igény, már Önök kérték se lenne!
Vannak ilyen makacs tévhitek a gasztronómiában is, összeszedtem párat, főleg a saját magam szórakoztatására, mert abban már rég nem reménykedem, hogy egyszer megtörik a jég
- A hal drága
Jut eszembe, olyan monkfish került a tányéromra múlt héten, de olyan, hogy még most is csorog a nyálam, ha eszembe jut.
Ezért gyerekkorunkban át kellett kéretőzni az Erzsi néniékhez fürödni. A másik információ erről a gasztronómiai alapanyagról, hogy a másik neve ponty és pocsolyaízű.
Van még egy hal, amit ismerünk, az a hekk: az egy híres balatoni hal, csak nálunk létezik, éjszakánként fogják ki Siófoknál és Fürednél és eleve fej nélkül születik meg az anyjából. Onnan is látszik, hogy a magyar konyha világhírű, hogy csak nálunk van ez szálkátlan hal.
Innen indul a magyar kultúrában a hal, a másik út a szegedi-bajai vita, amit halálosan unok és értetlenül figyelem: az osztrákok a bécsi szelettel meg azzal a – mondjuk ki magunk között végre – semmit érő Sacher tortával akkorát mennek évszázadok óta, hogy nem látjuk őket a felvert portól, mi meg nem csinálunk egyebet, mint baszogatjuk egymást a passzírozás miatt.
Hogy a ponty nem pocsolyaízű, hogy nem csak halászlét lehet belőle főzni (és nem csak kirántani lehet a patkót), hogy hekket nem csak nyáron lehet enni, az se megy bele a fejekbe, ahogy az sem, hogy nem drága.
A keszegnek 600-700 Ft kilója, a kárász pár forinttal olcsóbb. Nyáron ressre süthetjük, kenyérrel, kovászos uborkával, sörrel kitűnő vacsora. Pisztráng hetente van a Lidl-ben, nem magyar, az igaz. Fél kiló kerül egy ezresbe, két felnőttnek és egy gyereknek kétezerből megvan a vacsora, ugyanennyiből nem hozunk ki egy bolónyait akkor sem, ha kész mártást öntünk a vizes darált húsra és trappistát szórunk rá. Háromezer-ötszáz forintból főzhetünk három felnőttre egy bajai halászlét, és ebbe beleszámoltam a fűszerpaprikát és a gyufatésztát is. Az annyi, mint személyenként ezerszáz forint, ennyibe kerül Budapesten egy középszerű menü. Van halas, ahol árulnak pontypatkót is. Ha kétujjnyi vastag, akkor 22-25 deka egy darab. Ez egy felnőtt embernek elég ebédre, vagy vacsorára. Ez azt jelenti, hogy a ponty ára az ételhez 300-400 Ft/adag. Bánom is én, rántsák ki. Vagy süssék meg fűszerkéregben. Hozzá krumplipüré.
A legegyszerűbb, a kezdő halevők számára hozzáférhető halfajtákat soroltam fel, ezek nemcsak halasnál, hanem nagyobb üzletekben is kaphatók. A haladókat gondolom nem kell meggyőznöm arról, milyen jó tud lenni egy törpepörkölt. Aminek az ára kilónként 900-1.100 Ft.
„A hal drága” tévhitnek egyébként van egy folyománya, amit itt szoktak felhozni érvként. Pontosabban itt szoktak elküldeni a francba a 25 dekás pontypatkómmal együtt, hogy ne vicceljek már, mi az egy férfiembernek. Ja, kérem, nem zabálni kell, szoktam erre megvonni a vállam. Ha valaki attól érzi magát férfinek, hogy vacsorára megzabál 60-70 deka kirántott húst, űdóga, nekem az imponál, ha valaki étkezik, talán, mert láttam a vályúnál egymást taposó, hörgő, böfögő disznókat a mamáéknál eleget.
Ja, és amúgy a négy fős családnak mennyibe jön a kirántott karaj szalmakrumplival, kis fasírttal, csibepörkölttel meg az elmaradhatatlan csokis tortával hétvégén? Nagyvonalú vagyok, nem számolom a tyúkhúslevest, jó?
- A szarvasgomba drága
És egyébként is dögöljön meg minden úriaskodó fikazabáló, aki nem tud mit kezdeni a pénzével és ilyen szarokat eszik.
Az azóta megszűnt Hőgyészi Szarvasgomba Napok egy kicsi, otthonos és rendkívül érdekes rendezvény volt, szinte éreztem a zsigereimben, hogy megszűnik majd. Esetleg rátelepül valamelyik közeli (kacsintás) cég (kacsintás) vagy közeli (kacsintás) asszonyság. Ott találkoztam először a szarvasgombával és azonnal beleszerettem.
Ha fellapozzuk a régi szakácskönyveket, találunk benne szarvasgombás ételeket, nem igaz tehát, hogy a gombászás újfajta bolondság, ha nem hiszik, járjanak utána. Amúgy is ideje végre beszerezni a Czifrayt.
Igen, a szarvasgomba ára kilónként 50-70 ezer Forint. És? Megnézték már valaha, mennyibe kerül a vanília vagy a sáfrány kilónkénti ára? A szarvasgomba is egy fűszer. Legalábbis így gondoljanak rá, ha használják a konyhában. Nem pörköltet főzünk belőle, nem töltjük meg mindenfélével és sütjük meg a tepsiben, nem töltjük bele egy kibelezett csirkébe.
Kezdők készítsenek lágytojást, majd a feltört tojásba pottyantsanak bele egy-egy hajszálvékony szarvasgomba karikát. Vágjunk kenyeret, tegyünk rá camember sajtot, toljuk a sütőbe. Amikor megpuhult a sajt, locsoljuk meg olívaolajjal és szórjunk rá szarvasgomba pelyheket. Készítsünk szarvasgombás zsírt/vajat: A szobahőmérsékletű zsírt/vajat keverjük el szarvasgombával. A vajat fagyaszthatjuk is!
Menjenek a piacra, vegyenek egy szarvasgombát, kicsit nagyobbat, mint egy dió. Ez 700-800 Ft-ba kerül. És ebből az egy gombából az összes ételt kipróbálhatják, amiket fent ajánlottam. Na, mi a drága?
- A magyar konyhának nincs a világon párja
Nem igaz. A magyar konyha semmivel nem különlegesebb, mint a grúz vagy a sváb. Talán csak abban különbözünk tőlük, hogy mi semmibe vesszük a saját, tradicionális(nak tartott) nemzeti(nek kikiáltott) ételeinket, mások büszkék rá, szívesen fogyasztják, szívesen készítik. Étlapon tartják. Megbecsülik. A magyar ember lesajnálja a gulyást, a paprikás krumplit, a kakaspörköltet.
Ez utóbbi vörösborral, kokovennek ejtve a francia konyha remeke, amit valóban ismernek az egész világon, a mi sváb kakaspörköltünket még a határainkon belül sem. Mások legendát csinálnak egy középszerű tortából, és megdugják az apple piét egy filmvígjátékban, mi vállat rándítunk a Rákóczi túrósunkra, a kapros-túrós lepényre, de az almás pitét már fel merjük adni. Vaníliafagyival. Öreganyámat az asztal körül kergette a szüle, ha gyerekkorában az orrát húzta és nem akarta megenni a fagyit hozzá. A hájas süti, a bácskai rizses hús, a zsenge zöldbabfőzelék a magyar konyha kapcarongya. Legalábbis úgy bánunk vele.
Jó a vizes hús, mert akciós a hiperben a lapocka. Jó a lisztes ízű, kőkeményre berántott csirizes zöldborsófőzelék, jó hozzá a fasírozott, amiben több a kenyér, mint a hús és a fűszer. Jó fűszernek a paprika-só-bors szentháromság, hogy lestyán is kerülhet a levesbe, fogalmunk sincs.
Röhögünk, hogy majd mi megmutatjuk a pulykatojás skót gyereknek, hol lakik a magyarok Istene, hadd fosson a körömpörkölttől, majd megitatjuk a törkölyből, azt se bírja, ilyen kákabélűek ezek mind! Békazabálózzuk a franciákat, és fogalmunk sincs, hogy a francia konyha az alapja mindennek, mindennek, amit gasztronómiának nevezhetünk. Röhögünk az olaszokon, mert azok mindig tésztát zabálnak, nem is sejtjük, hogy micsoda cubákos húsokat rejt a csizma. Ám azt sem tudjuk, hogy a külföldi étlapokon a Gulas pörköltet jelent, nem a mi szégyellt ételünket.
Szépen bezárjuk magunkat a szalmakrumpli-kirántotthús fogságába, pontosan úgy, ahogy Alföldi István, a királya végén ránk csattant a korona.
- Magyar ember evés közben nem beszél
És a többi hülyeség. Hogy először a kenyér héját kell megenni, aztán a belét. Hogy hazavisszük a friss kenyeret, de először a tegnapelőttit kell megenni, aztán kezdhetjük meg ezt: ergo mindig három napos kenyeret eszünk. Hogy mindenhez kenyeret eszünk, igen, a szalmakrumpli-kirántotthúshoz is.
Hogy az ebéd a fő étkezés. Még mindig. Semmi nem indokolja, az életmódunk pláne nem, de ebédre két fogás kell, a kisdedeknek is, és ha nem tol be fél tányér brokkoli krémleveske után fél tányér répafőzeléket Kevinke, akkor szaladunk a védőnőhöz, mert nem eszik SEMMIT a gyerek. Higgye el, SEMMIT.
Hogy mindig többet főzünk, mint amennyit elfogyasztanánk, aztán anyu (mama) három napig eszi ugyanazt, vagy kidobjuk. Rengeteg ételt dobunk ki, hihetetlen pazarlóak vagyunk.
Régen zacskóban árultuk a tejet, most zacskóban áruljuk az előre felszeletelt kenyeret. Hogy kulturális különbségnek nevezzük azt a hülyeséget, mikor a fiatal férj ordít a feleségével, mert náluk a zöldborsófőzelékhez anyuka MINDIG sült csirkét csinált, mi az hogy fasírozott van?!
Ja, és el ne felejtsem: hogy a hal és a szarvasgomba drága.
